Folia archeologica 6. (1954)

C. Wilhelmb Gizella: Egidius Sadeler magyar arcképei

154 С. Wilhelmb Gizella zetes vonás a baloldalra fésült haj. Öltözete páncél, kihajló inggallérral, nyakában az aranygyapjas rend lánca, ami, mint később meglátjuk, a szűkebb datálásnál fontos szerepet játszik. A portré fölött és alatt a barokk szimbolika további alakjai a kardos, kormánypálcás, kiterjesztett szárnyú sas, valamint a bujaság és fösvénység leláncolt figurái. A portré keletkezése a szignatúra tanúsága szerint 1597-re tehető. Báthory Zsigmond 1597. február 17-én érkezett Prágába, hogy országa átadásáról tárgyaljon. Március 4-én kapta meg az aranygyapjas rendet, a portrénak tehát 1597 márciusában kellett keletkeznie.

1 Bár a szignatúra nem említi, hogy az arckép közvetlenül élet után készült, a művésznek valószínűleg több alkalma volt rá, hogy a fiatal fejedelmet láthassa, s vonásait ilyen személyes szemlélet után vethette papírra. Egy Prágában őrzött és ugyancsak 1597-ből kelt rajz Báthory Zsigmondnak a metszettel megegyező arcvonásait örökítette meg, s a kép alatt és fölött egykorú kézírással a Sadeler-metszet feliratai olvashatók.

2 Összevetve a metszet és a rajz keletkezési idejét, a feliratok és a portré megegyezését, kézenfekvő, hogy az említett lap Sadeler Egidius metszetének »Vorlage«-ja. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy Sadeler szakállas, bajuszos portréja-e az autentikus Báthory-arckép Vagy a Joachim ab Ach rajza után készült Custos-metszet, mely az Atrium Heroicumban jelent meg. A kérdés megoldásának nehézsége abban rejlik, hogy Báthory Zsigmond külsejéről nem maradt fenn részletes leírás. Amit külsejéről tudunk, az csupán annyi, hogy középtermetű, erős testalkatú férfi volt, aki minden lovagi gyakorlatban kitűnt.

3 Mivel Johann ab Ach is udvari festő volt, nyitva marad a probléma, hogy az ő bajuszos, de szakálltalan vagy Sadeler férfiasabb, szakállas, bajuszos portréja a hiteles-e, bár Sadeler portréja időben előbb készült, és egészen pontosan kapcsolható Báthory Zsigmond prágai tartózkodásához. Báthory 1598-ból való 10 dukátos aranyán, melyet nem Erdélyben vertek, szintén szakállasan jelenik meg.

4 Érdekes szemügyre venni azt is, hogy mit takarnak a Sadeler-portré allegorikus alakjai és dicsőítő verse. Az arckép — mint előbb említettük — abban az időben készült, amikor Zsigmond komolyan megalkudott a császárral Erdély átadására vonatkozólag, s a Habsburg-uralkodó és környezete szeme előtt régi tervük, Erdély megszerzésének körvonalai bontakoztak ki. Ebből érthetjük meg a metszet dicsőítő sorait, Báthory Zsigmond hadi tetteire utaló dicsőségallegóriáját, a bőség alakját, amely a fejedelem »bölcs« kormányzására utal, természetesen osztrák szemmel. A fiatal fejedelem hiúságának kívántak kedvezni ezzel a meglehetősen zsúfolt kompozíciójú lappal, s amint tudjuk, az allegóriák utalása éppen visszájára változott. Zsigmond haditetteinek vitézségét és az ezzel járó dicsőséget elmosta határozatlanságának és ezzel kapcsolatban az országra zúduló számtalan bajnak, pusztulásnak és szenvedésnek képe, míg a bőség allegóriája a nép nyomorára, a »Básta szekere« közismert történelmi tényére mutat. 1 Lénárt József : Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem élete, jelleme és politikája. Erdélyi Múzeum, 1880. 250. 2 Lénárt József : idézett mű. 247. — Mikó Imre : Erdélyi történeti adatok I. Kolozsvár, 1855. 211. jegyzet. 3 Marczali Henrik : Adalékok Erdély történetéhez a párizsi nemzeti könyvtár kézirataiból. Történelmi Tár, 1878. 970—'9TÍ. Pietro Bustonak Báthory Zsigmond olasz udvari zenészének leírása. 4 Adolf Resch : Siebenbürgische Münzen und Medaillen. Hermannstadt, 1901. 247. sz.