Folia archeologica 6. (1954)

C. Wilhelmb Gizella: Egidius Sadeler magyar arcképei

Egidius Sudeler magyar arcképei 155 Látjuk tehát, hogy a Sadeler-portré politikai célokat is szolgált, segített megnyerni a fiatal fejedelmet Érdél}

7 átadására, és azt hangsúlyozta ki, hogy Báthory Zsigmond ezáltal nem lett kisebb, sőt kiváló tulajdonságai még jobban előtérbe kerültek, s eddigi érdemeinek mintegy megkoronázása volt lemondása Erdély fejedelmi trónjáról. Thurzó György portréja (XL. t. 2.) tíz évvel később, 1607-ben készült mellkép, ovális keretben kőkorlát mögött. Szembenéz, jobbra fordul, bajuszt és a hajjal egybefolyó szakállt visel. Öltözete tollforgós prémsüveg, elölgombos köntös és prémgalléros, nyakban összefogott köpeny. A portré a szignatúra tanúsága szerint élet után készült. Thurzó György 1607. május 24-e és július 21-е között tartózkodott Prágában

5 I. Rudolf udvarában, Mátyás főherceg megbízásából. A császár ugyanis az erdélyi fejedelemnek személyében átengedett várak és birtokok visszavételére történt béketárgyalások pontjait nem volt hajlandó megerősíteni. Ezért küldte öccse bizalmas emberét, a béketárgyalások egyik királyi biztosát Thurzó György főasztalnokmestert I. Rudolfhoz. Thurzónak sikerült is elsimítani az ellentéteket és prágai tartózkodása személy szerint fényes jutalmat jelentett, mert családi címerébe felvehette a kétfejű sast és a császár rendeletéből elnyerte a grófi rangot.

6 A portré tehát a fentemlített két dátum között készült, de 1607. július 21-én már készen is volt, sőt az ábrázolt kapott is belőle. 1607. július 21-én Prágából kelt levelében ezt írja feleségének, Czobor Erzsébetnek utóiratként : »Szerelmes szívemnek im elöljáróban magam képét küldtem. Adgya Isten, hogy magamat is. vihessem neked, édes szívemnek, vígan és nagy jó egészségben«

7 A portrét tehát maga az ábrázolt is hűnek és sikeresnek tartotta. E portré keletkezése nem annyira történelmi, mint családtörténeti szempontból érdekes. Egy, a közpályán egyre nagyobb tekintélyt kivívó család történetének jelentős állomásán örökíti meg annak legkiválóbb tagját a grófi cím elnyerésekor. Sadeler valószínűleg látta a császár bizalmát Tliurzóban, látta a kegyeket, mivel az uralkodó elhalmozta, s igyekezett a felfelé ívelő pályájú főurat megörökíteni. Tekintettel arra, hogy élet után készült, teljesen autentikus, és hitelesíti az árvái várban régóta őrzött ravatalképet, mely a nádort kiterítve ábrázolta, s melynek arcvonásai — a művészi kvalitáskülönbséget figyelembe véve — hasonlítanak Sadeler arcképéhez. Nyolc évvel később, 1615-ben metszi rézbe a művész Forgách Zsigmond országbíró, későbbi nádor portréját (XLI. t. 1.). Félalak ovális keretben, melyet dekoratív fegyvercsoportok vesznek körül. Szembenéz, kissé jobbra fordul. Bajuszt és szakállt visel. Öltözete tollforgós süveg, elölgombos köntös és a nyakban összefogott, prémgalléros köpeny. A szignatúra nem említi, hogy élet után készült volna a portré, s az életrajzi adatok tanúsága szerint Forgách 1615-ben nem is járt sem Bécsben, sem Prágában. Sadelernek azonban lehetett alkalma arra, hogy udvari látogatásai egyikén-másikán személyesen is láthassa. Összevetve a Sadeler-portrét egy korabeli eredetiről készült s a század elején a család birtokában levő másolattal,

8 mely a nádort fiatalabb 5 Betlilenfalvi gróf Thurzó György levelei neiéliez. II. — Budapest (1876), 182., 199. 6 Bethlenfa vi gróf Thurzó György levelei nejéhez. I. — Ifj. Kubinyi Miklós : Thurzó György. Életrajzi vázlat, L—

1Д. 7 Bethlenfalvi gróf Thurzó György levelei nejéhez. II. 199. 8 Közölve Bárt fai Szabó László: A Hunt-Pázmán nemzetségbeli Forgách család története. Esztergom, 1910. 379.