Folia archeologica 6. (1954)
Éri István: A kisvárdai vár kályhacsempéi
A kisvárdai vár kályhacsempéi 151 A minták átvételének legegyszerűbb módja az lehetett, hogy a kész csempéről agyaglenyomatot készítettek. Ilyenkor azonban a lenyomat mintája meg sem közelíthette az eredetit, mivel a. csempe mázrétege a finomabb díszítésrészeket teljesen befedte. A domború minták fokozatos ellaposodása ezzel elég jól megmagyarázható. 1 5 A lenyomatot a kályhás úgy is felhasználhatta, hogy annak alapján dolgozta ki, vagy alakította át a forma mintázatát. Egyes csempeformák utánzását talán szükségessé és megszokottá tehette az is, hogy értékes, messze földről hozott díszes kályhák eltörött csempéit kellett pótolni. A kisvárdai fehér agyagból készült kályhacsempék másik sajátossága, hogy néhány csempefajta töredékei között mázatlanok és zöld mázasok egyaránt vannak (XXXIX. t. 9—11.). Másoknak ezek mellett még többszínű mázzal díszített változatát is megtaláltuk (XXXVIII. t. 11—17. sz. darabok.). A mázatlan és többszínű mázzal bevont csempetöredékek a mintegy 120 csempéhez tartozó fehér agyagú darabok negyedrészét teszik ki. Túlnyomó a zöldmázas csempe. Valószínű, hogy a mázatlan csempékből rakott cserépkályhák a cselédség, az őrség lakószobáiban állottak, míg az élénk színhatású, többszínű csempékből álló kályhákat a vár urainak díszesebb berendezésű szobáiban állították fel. A csempék árát ugyanis a mázolás — különösen a többszínű máz használata — jelentékeny mértékben emelte. 1 6 Már említettem, hogy fehér agyagból igen kevés helyen készíthettek kályhacsempéket. így a leletanyagban is csak itt-ott számíthatunk előkerülésükre. A sárospataki vár ásatásakor talált nagyszámú (ezernél több) XVII. századi csempetöredék között csak 10—12 olyan töredéket találtam, 17 amely anyag és mintakincs tekintetében a kisvárdai töredékkel teljesen azonos. Közülük a legjellegzetesebbeket a XXXIX. tábla 12—15. alatt mutatom be. A XXXIX. t. 12. és 13. alatti darabok, kidolgozás szempontjából a legszebb kisvárdai töredéktől (1. XXXVIII. t. 1.) alig valamivel különböznek, és szintén kvarccal soványított agyagból készültek. Biztosra vehető, hogy a sárospataki csempék más formák felhasználásával ugyan, de a kisvárdaiakkal egy helyen készültek. * A fehér agyagból készült, Kisvárdán és Sárospatakon egyaránt megtalálható kályhacsempék műhelye egyelőre ismeretlen előttünk. Helyét legkézenfekvőbb lenne a sokszázéves fazekasmúlttal bíró Sárospatakra tenni. Ennek azonban ellenemond nemcsak az, hogy az itteni vár [leletanyagában igen kisszámú ilyesféle töredék van, hanem az is, hogy a sárospataki későközépkori fazekasok nem ismerték vagy legalább is nem használták az új abban (a XX. század elején) művelés alá vett helybeli kaolinlelőhelyet. A régi sáros1 5 A kisvárdai anyagban feltevésemet igazoló példányra nem akadtam. A dí szítő elemek eltérő méretűek és kidolgozásúak voltak. Amelyeknél pedig a méret egyezett, azok egy és ugyanazon formából kerültek ki (pl. XXXIX. t. 9—11.). 1 6 Bethlen Gábor 1627-es limitációjában olvashatjuk : »Az Fazokasok egy zöld mázas kályhát adgyanak hat pénzen. Egy tarka cziffrás inázas kályhát adgyanak nyoltz pénzen. Egy veres cziffrás kályhát három pénzen. . . Német módon csinált szép tarka öszvejáró virágos kályhákat nagyokat tíz pénzen.« (Történelmi Tár, 1871. 238.) 1 7 Holl Imre hívta fel a figyelmemet arra, hogy a sárospataki ásatás leletanyagában hasonló darabok lehetnek.
