Folia archeologica 6. (1954)

Éri István: A kisvárdai vár kályhacsempéi

148 Éri István csempék töredékei, tehát feltételezhetjük, hogy nyersanyaguk egy helyről származik. Mivel pedig mintakincsükben is számos egyező és rokon vonás mutatkozik, szinte biztosra vehetjük, hogy egy helyen készítették őket. Készítésük időpontjára nézve pedig az a zöld mázas, csaknem teljesen ép pártacsempe tájékoztat, amelyen 1632-es évszám van. Ez a darab nem most, hanem korábban került elő

5 (XXXVII. t. 8.). A pártán, meglehetősen kezdetleges barokkos indakeretben igen gyatra kiképzésű szárnyas fej van (angyalfej). A csempe bekeretezett téglalapalakú alsó részén a két oldalsó rekeszben indákat, a középsőben 1632-es évszámot láthatunk. Ugyanilyen pártához tartozó két szegélytöredéket a mostani leletmentésen is találtunk (XXXVII. t. 6. és 7.). Nyilvánvaló tehát, hogy a fenti is a törmelékrétegből való. A csempéken túlnyomó a növényi díszítés. Alig egy-kettőn van alakos ábrázolás. Néhány töredéken а Я indák mértanias díszek közé illeszkednek (XXXVIII. t. 14., 16. és 17.). A négyzetes csempéken többféle díszítést találunk ugyan, de legtöbbjükön azonos módon helyezkednek el a díszítőelemek : a négy sarokban levél vagy virág, az oldalak középvonalában egyszerű vagy bonyolult rajzú levélminta van. E növényi elemek meglehetősen szervetlenül tapadnak a középen levő, egy-kétsoros bordával határolt körhöz, amelyben többnyire kereszt látható. A csempék átlós szerkezetű mintázatát általában keretbe foglalt, egymást csúcsukkal érintő rombuszokból, nyelvecskékből vagy indákból álló díszítés veszi körül. (Hasonló indadíszt láthatunk az évszámmal jelzett darab keretének alsó két rekeszében is.) Az azonos mintakincsű darabok kidolgozás szempontjából sokszor feltűnően eltérnek egymástól. Ezt az eltérést elsősorban néhány jellegzetes csempefajta mintázatának változatain mutatom be. Pl. а XXXVIII. t. bemutatott csoportban a 1. sz. töredék a leggondosabb és legaprólékosabb kidolgozású. Figyelemreméltó, hogy ez a csempe anyagában is különbözik kissé a többiektől. Azokat meglehetősen finom — valószínűleg iszapolt — agyagból készítették, ennek anyagában sok az apró kvarcszem; emiatt a kiégett darab törésében sárgás-fehér színű. A kidolgozás a többi darabon elnagyoltabbá válik, a kidomborodó díszek ellaposodnak. (Pl. а XXXVIII. t. 10. alatti darab keretelésének mintája már alig emelkedik ki a csempe lapjából.) A többi darabon az egységes hatású kompozíció többnyire szétesővé válik, s bizonyos helyeken egyöntetűen megváltozik. így az oldalak felezésénél levő, összefogott, egyszerűbb levélmintát, amely középen kereszttel, csücskein pontokkal van díszítve, bonyolultabb, kacsokból, levélkékből és bimbóból összezsúfolt mintával cserélték fel. Lényegesen egyszerűsítették viszont a középső körben levő keresztalakot (XXXVIII. t. 6.). A rombuszokból álló keretelést néhol az indás díszítés váltotta fel (XXXVIII. t. 2. és 9.). A bemutatott azonos díszítésű csempék nemcsak a kidolgozásban, a minta egyes elemeinek átalakításában, -egyszerűsítésében és felcserélésében térnek el egymástól, hanem a használt zöld máz színének árnyalataiban és minőségében is. Egy másik mintázatú csempe változatait а XXXIX. t. 1—8. alatt láthatjuk. Ezeknél a daraboknál — amelyekre a tulipán alkalmazása a jel5 A csempe a nyíregyházi múzeumban van, leltári száma nincs. Előkerülésének helyét és idejét a csempe hátlapjára írt szövegből tudjuk meg,: »Kályha töredék. Találtatott a Kis-Várdai várkertben 1890. évben. Dr. Jósa Andrásnak ajándékozta Dr. Küzrnös György 1890. Sept. 3-án.<•