Folia archeologica 6. (1954)
Szabó György: A falusi kovács a XV—XVI. sz.-ban
144 Szabó György ezért most a munka közben felmerült és részben megoldatlanul maradt kérdések alapján néhány olyan szempontra szeretném a figyelmet, felhívni, amelyek a továbbiakban hozzájárulhatnak a kovácsmesterség részletesebb megismeréséhez. 1. Feltétlenül szükséges az írott forrásanyagból a nagyrészt még közöletlen inventáriumok összegyűjtése. A közöltek közül pedig — pl. az Oklevél Szótár címszók szerint szétszabdalt anyagát — műhelyek szerint újból össze kell szedni. Mindezek a kovácsműhelyek teljes felszerelésének megismerését segítik elő, a mai egyszerűbb kovácsműhelyek szerszámanyagának összegyűjtése pedig ezt kiegészítheti. Döntő jelentőségű azonban a középkori kovácsmühelyek feltárása. Ez ugyanis nemcsak a műhely berendezését, hanem környezetét is elénk tárja. A képes ábrázolások tanulságát — éppen azért, mert külföldiek — e tekintetben is csak megfelelő kritikával vehetjük figyelembe. A műhelyfeltárásokkal kapcsolatban néhány szempontra és körülményre külön fel szeretném hívni a figyelmet. Egy-egy feltárt házban talált kovácsszerszámok nem feltétlenül jelentik azt, hogy ott kovácsműhely volt.. Az írott források 10 1 és az eddigi falufeltárások is azt bizonyítják, hogy kovács — vagy más mesterségre valló — szerszámok előkerülhetnek egyszerű lakóházakból vagy azok melléképületeiből is. Viszont a szerszámok hiánya sem jelenti feltétlenül azt, hogy nem kovácsműhellyel van dolgunk. Vannak olyan jellegzetes vonások, amelyek a kovácsműhelyt feltétlenül megkülönböztetik más rendeltetésű épületektől. Ezeket kell az ásatásokon figyelembe vennünk. 10 2 A fentiekben láttuk, hogy a kovácsműhelyre legjellemzőbb a kohó és az üllő. Ezek egymáshoz közel eső helyének felismerése egyszeriben eldöntheti a kérdést. A kohót ugyanúgy, mint az egyszerű házak szemesvagy sütőkemencéit, valamelyik falhoz építették. Lényegesen különbözik az utóbbiaktól abban, hogy tűzfészke nem a padló közelében, hanem 40—60 cm-rel magasabban van. Tehát míg a kemencék sütőfelületét — ha a ház padlóját nem szántották el — mindig megtaláljuk, úgy a kohónak ilyenkor is inkább csak kő-, tégla- vagy sáralapozását találhatjuk meg. Előtte azonban a padlóba taposva, széndarabkák tömegének kell lenni. Ha az üllőtőkét beleásták a földbe — ami akkor is megeshetett — helyét könnyen megtalálhatjuk. Ha nem ásták be, akkor is elárulja helyét az alatta erősen megdöngölődött — s nyilván kissé bemélyedő — földfolt. Ezeken kívül a körülötte erősebben letaposott földben nyilván nagy számban található apró vasdarabkák és vashulladékok is biztos útmutatást nyújtanak. A megfigyelések finomításával a kohó mellett a fújtatót tartó — az ábrázolásokon sokszor megfigyelhető — karószerkezet lyukait, a műhely előtt a korlát és féleresz oszlopainak helyét stb. is felfedezhetjük. 10 1 Pl. Zigetty Pál deák középrendű nemes birtokos udvarházának 1576-i leltárában ezt olvassuk : »Annak az eles liaznak az lieaia (n) ... eg öreg zaruas iiüleo, egy patkolo lada, eoreg vereo, eoreg fogo. . . Az wy hazban. . .egy eoreg kouacz fuo, az melle walo mii zerzam, eg öreg uló, eg szaruas ylois, vereo, fogo, egjes waszerzámokkal egjetemben. . .« (AÉ. uf XXXIX. 1920—22." 106—108). 10 2 Az alábbiak a várak kovácsműhelyeinek felismerését is megkönnyíthetik, bár ezeknél a vastag törmelék és bontási réteg alatt sok esetben a műhelyek berendezése épebben, szerszámkészlete hiánytalanabbul megmaradhatott, mint elpusztult falvainkban.
