Folia archeologica 6. (1954)

Szabó György: A falusi kovács a XV—XVI. sz.-ban

136 Szabó György Mind az öt darabot már öszvekötötték, Suhog rajtok a víz, mellyel megöntötték, Vége van a műnek, a pörölyt letötték, Izzadt homlokokat s nyakokat törölték.

6

0 * A falusi kovács munkáját elsősorban középkori falvaink ásatásaiból előkerült tárgyak vizsgálata alapján ismertetem. Főként a tárgyakon látható különféle készítési nyomokat és szerkezeti jellegzetességeket vizsgáltam meg. Eddig ezt és a tárgyak belső szerkezetét megmutató metallográfiai módszereket elhanyagolta a hazai kutatás.

6

1 A metallográfiai vizsgálatokat csak némileg pótolják a XVI—XVII. századi • ötvöskönyvekben megmaradt edzési, lágyítási receptek, a néprajzi gyűjtésanyagban pedig a mesterség technikai fogásaira alig van adat. A falusi kovács legegyszerűbb munkája a házak felszereléséhez elengedhetetlenül szükséges ajtó-, ablakpántok és vasalások (XXXV. t. 19.), s a hozzájuk tartozó sarokvasak vagy pipák (XXXIII. t. 17—20.) készítése volt. Ezekből nagyon sokat készített a kovács, amit legjobban bizonyít az, hogy nagy számban kerülnek elő középkori ásatásainkból.

6

2 A pántokat hol szélesebb, hol keskenyebb kovácsvas-szalagokból vagy sínvasakbői egyszerű hevítés után kovácsolta. Egyik végüket sarkosan, esetleg hegyes levél formájában levágta. Másik végüket szarvasüllőn karikába görbítette, vagy ahogyan a régi kovács műszó mondja, »hajtotta« — és összekovácsolta. Ezután lyukverővel megfelelő számú szögletes vagy kerek lyukat ütött beléjük a szegek számára. A muhi ásatásból származó egyik pántvason lyukasztó próbálgatásának nyomai maradtak meg (XXXIII. t. 2.)

6

3. A pipavasak készítése is igen egyszerű. A megfelelő hosszúságúra vágott szögletes — vagy szögletesre kovácsolt — sínvas egyik végét kerekre kalapálták, másik végét pedig hengeresre tömörítették. A hengeres és szögletes rész határát laposra ütötték (XXXIII. t. 18.), hogy könnyebben meghajlíthassák, s hajlításkor el ne törjön. Ezután derékszögbe hajlították. A különféle retesze-vasakat (XXXIII. t. 22., 24., 26.) úgy készítették, hogy vékony, lapos, szögletes vaspálcika két végét hegyesre kovácsolták, j majd a két szárat a szarvasüllő szögletes szarván derékszögbe hajlították. Az ütközővasakat pedig csak egyszerű derékszögű hajlítással állították elő. A különféle szegek (XXXIII. t. 1., 3—11.) készítése szegfejező segítségével történik. A szeget a mai cigánykovácsok a következőképpen készítik : megfelelő hosszúságú vaspálcikát vágnak le. Egyik végét hegyesre kalapálják, másik végét tömörítik. Ezután a félig kész szöget bedugják a szegfejező megfelelő lyukába, s ott a tömörített, félig kész fejet néhány kalapácsütéssel a megfelelő formájúra alakítják. Természetesen a középkori < kovácsoknak nem volt előkészítve a szög vastagságára előre kovácsolt vas6

0 Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból. I. — II. rész. 949—950. 6

1 A régészeti leletek metallográfiai vizsgálata nálunk csak most indult meg, külföldön már nagyszerű eredményeket értek el : 1. Kolcsin : i. m. és uő. Опыт металлографического исследования древнерусских зкелезных аещей. КС. XXX. 1949. 42-53. 6

2 Szabó К. : i. m. 85. 6

3 Jost Amman lakatosokat ábrázoló, fametszetén nyeles lyukasztót láthatunk használat közben (1. 21. jegyzet).