Folia archeologica 6. (1954)

Szabó György: A falusi kovács a XV—XVI. sz.-ban

132 vizet is hintettek vele a tűzre az égés meggyorsítására, mint a pemettel. Van még egy szerszámnév, amelyet érdemes megemlíteni, ez a kohnyárs.

34 Ezzel a hosszú, hegyes vasszerszámmal tisztították ki a fújtatok gégéjét az odaégett salaktól. Másra is használhatták, mert egy másik összeírásban kissé eltérően magyarázzák meg a szerszám rendeltetését.

3

5 A »K0I1 válu«ban az edzéshez szükséges vizet tartották, és innen vették a pemeteléshez is. A középkorban főleg kézzel fújtattak (17. ábra). A falusi kovács — inasa vagy segédje gyakran nem lévén — legtöbbször maga fújtatott. Az egyik kezet teljesen lefoglalta a fújtatás. A lábbal való fújtatásra bizonyára azért tértek át, hogy mindkét kezük szabaddá váljék, s az egyre bonyolultabbá váló munkájuk eredményesebb lehessen. Az áttérés a XVI—XVII. század folyamán mehetett végbe, s így a XVII. századból már több adat van a lábbal való fújtatásra.

3

6 Afogók és kalapácsok az üllővel együtt a tűzi megmunkálás legfontosabb szerszámai. Egy kovácsműhelyben legalább két-három fogó volt.

3

7 Egy falusi kovács kárainak összeírásában is három fogót említenek, amiket más szerszámokkal együtt a kifosztott műhelyéből elvittek.

3

8 Tárgyi emlékanyagunkban csak kevés tűzifogó van (XXXII. t. I.).

3

9 A középkori városi fegyver- és finomabb munkát végző kovácsok többfajta szájkiképzésű fogót használtak. Ma is ez a helyzet a falusi kovácsoknál, így feltehető, hogy a középkori falusi kovácsoknál is megvoltak ezek.

4

0 A fogó szárainak végére fogókapcsot húztak (20. ábra), hogy a kovácsnak a tűzbentartáskor és a kovácsoláskor ne kelljen erősen szorítani azokat, így a kovácsolandó tárgy megmunkálására jobban ügyelhetett.

4

1 A fogókapcsok ugyanazon a helyen a kohó fölött rendszerint egy hosszú rúdon függtek, hogy kéznél legyenek. A középkorban is éppen úgy mint ma, többféle kovácskalapács — vagy ahogy akkor általánosan nevezték »verő«

4

2 — volt. Kisebb kézi verőt a tárgyi emlékanyagból is ismerünk

4

3 (XXXI. t. 7. Nagyszékely). A mai pöröly régi magyar neve öreg verő.

4

4 A források említenek még középverőt is (Eger). A verőkkel éppen úgy dolgoztak, mint manapság (16., 18., 20. ábra). Ha a műhelyben legény is volt, a kohó felől álló mester tartotta fogójával az izzított fémet, s kéziverőjének apró ütéseivel irányította a legényt. Ez 3

4 Sümeg »konyas« — használatának körülírása Gyula : »J ferreum instrumentum ad expurgandum feces« — azonban itt nevét nem említik. 3

5 1597-ben »Konias vass kiuel kouac szenet hanak ki« Oklsz. 512. 3

6 Comenius : Orbis sensualium. . .etc. Lőcse 1685. 141. írja: »a Kovács a Kovács-kohban (műhelyben) fel fújja a tüzet a fúvóval (fújtatóval), mellyet fölemel (nyomdoz) lábával ; es ekeppen tüzesíti a vasat«. 3

7 Gyula: »j forpicem«, Eger: »Fogó... 2«, Egerszeg: »Forpices. . .3«. 3

8 1513. Závodszky L. : A Hédervári család oklevéltára II. 1922. 393. 3

9 A MNM Történeti Múzeum raktárában ismeretlen lelőhelyről. 4

0 A mai inűkovácsok fogóformáit 1. Bieber К. : i. m. 52—53. 4

1 Eger »fogó szorítani való vasak.. .4« Sümeg : »Fogho kapcs.. .4« 1597. »Fogo kapocz« (OL. UetC 101/3). 4

2 Hogy a verő szót mikor szorította ki a szláv eredetű kalapács elnevezés, egyelőre nem tudjuk. A kalapács szóra is több adatunk van ebből a korból (1. Oklsz.), úgy látszik azonban, hogy használata nem lehetett általános. 4

3 Sümeg : »Ittem malleus aliquanto minor.« 4

4 Gyxda : »malleum magnum«, Eger : »öreg verő«. „ ^