Folia archeologica 6. (1954)

Szabó György: A falusi kovács a XV—XVI. sz.-ban

133 az öreg verővel, a pöröllyel nagyerejű ütéseket mért a vasra. A munkához szükséges állandó ritmust a mester pengette kéziverőjével az üllőn.

4

5 A verő és a fogó a kovácsmesterség jelképeivé lettek. Céhpecséteiken legtöbbször ezek vannak, mellettük még a kovács egyik fő munkáját jelképező patkóval. , 20. ábra 4

5 Hz a magyarázata annak, hogy a kovács munkája a középkori szimbolikában a ritmus, a ritmusosság jelképe lett. így pl. egy 1350 körüli müncheni kódexben is (Speculum humanae salvationis) Philippi : i. m. 53. tábla vagy egy 1500 körüli kódexben is, ahol a zene allegóriáját — több kovácsot látunk. Der Gelehrte in der deutschen Vergangenheit, Leipzig 1900. 30. 27. kép. — A kovácsmunka e kor magyarországi költőit is megihlette. Pl. Schäsius (1540—1585) egyik versében : Kormányozzon török pontusi vidéket, vesződjék Rajnánál a bugyogós német ! De köztük üllőre tett az ég csapása S ránk ver a zord idő szörnyű kalapácsa. (Geréb L. fordítása. A magyar renaissance költői, Bp. é. n. 82.)