Folia archeologica 6. (1954)
Szabó György: A falusi kovács a XV—XVI. sz.-ban
130 Szabó György Az üllő helyét pontosan megszabta az évszázados gyakorlat. A kohóhoz közel áll, hogy az izzított vasat könnyen odavihessék, és körülötte szabad hely van, hogy a mester és legénye könnyen mozoghassanak (16., 17., 20. ábra.). Az összeírásokban általában kétfajta üllőt találunk egy kovácsműhelyben. Az egyik nagyobb, széles hátú — ez a korábbi időkben használt négyszögletes kis üllőt váltotta fel. 2 3 A másik üllő kisebb, s legtöbbször egyik vagy mindkét végén kúpalakú, esetleg gúlalakú nyújtvány, »szarv« van rajta. 24 A szarvas üllő, amelyet azelőtt inkább csak az ötvösök használtak, a kovácsműhelyben is nélkülözhetetlen lett. 2 5 Az 1. képen a nagy tőkén egymás mellett látjuk a két üllőt. A XIV. századtól kezdve nő meg a 'szarvasüllő szerepe és jelentősége. A mezőgazdasági eszközök, a ház, és berendezése rohamosan fejlődött és differenciálódott. A különféle hajlított, ívelt, köpűs stb. tárgyak könnyebb és gyorsabb készítése tette szükségessé az ilyen üllő használatát. Eddigi középkori ásatásaink során csupán a solymári várban találtak egy XV—XVI. századi kis szarvasüllőt. 2 6 Az üllőket az üllőtőkébe erősítették. Az üllőtőke vastag fatönk (16., 20. ábra), melyet néha még vasabronccsal is körülfogtak. A mai kovácsműhelyekben legtöbbször tölgyfatönköt használnak. Alját igen sokszor 15—20 cm mélyen még bele is ássák a műhely földjébe, hogy szilárdabban álljon. Kiemelkedő része átlag 50—60 cm magas. 2 7 Az üllőket éppen úgy, mint a többi szerszámát a kovács bizonyára maga készítette (1. alább). A kovácsvasból készült üllő hátát is biztosan megacélozták, mint manapság. 2 8 А к о h ó helyét a műhelyben szintén az évszázados gyakorlat szabta meg. Egyenletesen megvilágított helyre építették, hogy az izzított fém futtatás színeit jól megfigyelhessék. Huzatos kéményt és szikrafogót (cserényt) építettek föléje, hogy a tűzfészekben égő szénnek jó és egyenletes izzása legyen. Ez egyúttal a füstöt és a keletkezett gázokat is elvezette. A mai kovácsműhelyekben a kohó vagy-tűzhely kőből vagy téglából rák ott, 80—100 cm magas, négyszögletű építmény. Közepén kerek bemélyedés van. Ez a tűzfészek, ide torkollik a fujtató vége, gégéje. Az összeírások mindig párosával említik a fújtatókat. 2 9 Eppenúgy mint manapság is, bőrből készülhettek.-Végük legtöbbször fából lehetett, éppen ezért 2 3 Gyula:»] incudum magnum ubi ferra cuduntur«, Eger, »Két nagy ülő...2«. — A továbbiakban a fentebb közölt négy kovácsműhely összeírásának idézésekor csak a helynevet említem meg. 2 4 Egerszeg »Incudes duae, una maior altera parva rostrata« 1568 Sümeg : »Sunt Incudes 2 una maior altera minor cornuta«, 1572 Sümeg : »Zarwas wlö«, 1597. Sümeg : »Horgas üleö vas 1« (valamennyi Oh UetC. 7 e/ 1 7. 2 5 Dolgozatok (Kvár) IV. 1913. 289. — Reinerth : Vorgeschichte der deutschen Stämmen. Leipzig 1940. II. 842—843. — P. Norlund : Trelleborg. IV. 1948. Kobenhavn XL VI. A. Oldeberg .•Metallteknikunderf0rliistorisktid.il. 1943. Lund. 21. Колчин, Чёрная металлургия и металлообработка в Древней Руси (Домонголский период) 1953. Москва. 58. ч» 2 6 Közlője Valkó A. »Tábori kovács üllőn-nek nevezi. Rövid közleményében nagyságáról semmit sem ír — AÉ. (uf) XLVII. 1934. 164—165. 2 7 Bieber К. : i. m. 58. 2 8 Bieber К. : i. m. 55. _____ 2 9 Gyula : »ij Solliculi vei sufflatorii«, Eger : »Fuvó.. . 2«, Egerszeg : »In officina fabry folles. . . 2, 1588. Sümeg. »Az kouacz vinnyében. Egy pár fuvuo« (OL. UetC. 78/ /17-
