Folia archeologica 6. (1954)

Huszár Lajos: Kiadatlan középkori magyar pénzek

KIADATLAN KÖZÉPKORI MAGYAR PÉNZEK A középkori magyar pénzek legutolsó összefoglaló feldolgozása egy félszázaddal ezelőtt látott napvilágot

1 és azóta az elmúlt évtizedek alatt nagy lépéssel haladt előre a középkori magyar pénztörténet kutatása. A Corpus a maga idejében egyetlen helyes tipológiai rendszeren alapulva, világos áttekintést nyújtott az akkor ismert pénzanyagról, de egy eljövendő újabb Corpus irányában már több követeléssel lehetne fellépni, és főként a XIV. sz.-tól kezdve a tipológiai rendszer helyett inkább a kronológiai sorrend figyelembevételével kellene rendezni a felkutatott éremanyagot. Természetesen a Corpus megjelenése óta eltelt idő alatt nemcsak a pénztörténet elméleti kidolgozása haladt előre, hanem az éremanyag maga is bizonyos mértékben gyarapodott, részint a nagyobb éremleletekből vagy a szórványleletekből előkerült újabb fajokkal, részint pedig, régi gyűjteményekből felbukkant új típusokkal. Az így feltűnt tij érmek közlése és ezzel együtt a Corpus anyagának kiegészítése úgyszólván állandóan folyamatban volt,

2 mégis akad azért több olyan új faj, mely eddig még nem került közzétételre. Ennek következtében ezek beható ismertetése célszerűnek látszik. A középkori magyar pénzek iránt állandóan mutatkozó érdeklődés — mint láttuk — a velük való foglalkozást folytonossá tette, így tehát egyre kevésbé gyakori jelenség újabb fajok feltűnése, de amennyiben ilyenek mégis előfordulnak, a további kutatás érdekében igen kívánatos azok közzététele. A következő sorokban néhány ilyen, eddig nem ismert új fajt írunk le és kíséreljük meg ezeket beilleszteni az eddig közölt érmek sorába. Ezúttal csak valóban önálló új fajokat vagy pénztörténeti szempontból jelentős hibrid párosításokat ismertetünk, nem terjeszkedve ki az ún. alfajokra vagy típusváltozatokra. Hasonlóképpen nem térünk ki (egyetlen kivételtől eltekintve) a Zsigmond kora óta gyakori és a Corpus megjelenése óta feltűnt új piefort veretek közlésére sem. Ugyanis e — különben igen ritka — vastagveretű pénzek végeredményben csak súlyosabb veretei már ismert pénzfajoknak, pénztörténeti szempontból tehát nem jelentenek éremtípus- vagy éremfaj gyarapodást. 1 Réthy László : Corpus Nummorum Himgariae I. Árpád-házi királyok kora. •Budapest, 1899. és II. Vegyesházi királyok kora, 1907. 2 Zimmermann Lajos : Pótlék a Corpus Num. Hung. I. füzetéhez. Bp. 1907., Zimmermann Lajos : Árpád-házi magyar pénzek, Num. Közi. III. (1904.), 38—39., Harsányt Pál: Árpád-házi királyaink kiadatlan pénzei, Num. Közi. XI. (1912.), 83—85., Göhl Ödön : A korponai középkori éremlelet, Num. Közi. VI. (1907.). 125—35., Harsányi Pál : A borossebesi és vaskolisziklási Árpád-kori éremlelet, Num. Közi. XXI—XXII. (1922—23.), 12—20., Hóman Bálint : V. István korabeli liliomos obulus, Num. Közi. XV. (1916.), 1—3., Budai Antal : Árpád-házi magyar pénzek, Num. Közi. II. (1903.), 75., Baumgartner Egon : A friesachi dénárok magyarországi utánvereteinek kérdéséhez, Num. Közi. XI,VIII—

Х1ДХ. (1949—50.), 25—29. és Huszár Lajos : Újtípusú középkori magyar aranyforint, Arch. Ért. 76. (1949.), 98—100. 8*