Folia archeologica 6. (1954)
Huszár Lajos: Kiadatlan középkori magyar pénzek
116 Huszár Lajos A leírt pénzek mind a Magyar Történeti Múzeum Éremtára gyűjteményében foglalnak helyet. 1. I. (Szent) István, dénár (CNH. I. 7. sz.-hoz kapcsolódik). E) 8TEPHAHVS • REX + Kereszt szárai közt vonások. H) REGIA CIVITVS + Kereszt szárai közt vonások. ' Ezüst, 20 mm, 1,12 g (15. ábra 1. sz.). István pénzei, az első magyar pénzek, a bajor obulusok (féldenárok) mintájára készült veretek voltak. Átlagsúlyuk 0,768 g, átmérőjük pedig 15—19 mm között váltakozik. Azonban már régóta ismeretes két jóval nagyobb és súlyosabb érem István nevére verve, egyik a leningrádi Ermitage éremtárából (1,39 g, 20 mm), a másik pedig a debreceni Déri Múzeum gyűjteményéből (1,13 g, 22 mm). Ezekhez kapcsolódik harmadik ismert példányként a fent leírt veret. A leningrádi példány nyilván északi lelőhelyről származik, a debreceni példány a híres Windischgratz-gyűjteményből való, és egy morvaországi leletből került elő, a mi darabunk eredete bizonytalan, állítólag Nuber Károly, az egykor ismert nevű éremgyűjtő gyűjteményéhez tartozott volna. Miután I. István pénzei rendes súlyban hazai lelőhelyekről aránylag nagy számban kerülnek elő, e súlyosabb veretek előfordulása viszont igen ritka, és közülük kettő bizonyosan északeurópai lelőhelyre utal, már régen az a valószínű feltevés alakult ki, hogy e súlyosabb és nagyobb érmek valójában nem is magyar veretek, hanem a magyar pénzek (féldenárok) mintájára készült idegen utánzatok. 3 Megerősíti ezt a feltevést, hogy a rendes I. Istvánpénzek (féldenárok) mintájára verve is fordulnak elő idegen utánzatok (CNH. I. 5—6. sz.), méghozzá viszonylag elég szép számban. Mindezen utánveretek talán ugyanazon vend hercegek vereteinek tekinthetők, akik a XI. sz. folyamán a Sachsenpfennigek mintájára is készítettek utánvereteket az Odera és Elba közti területen. E három súlyosabb veret eredete a következőképpen képzelhető el. Észak-Európában, főként a Balti-tenger mellékén a XI. sz.-ban különböző idegen pénzek forogtak, elsősorban német és angol dénárok, de hamar utat találtak ide a XI. sz.-i magyar pénzek is. A népszerű és jó magyar pénzek alkalmas mintának szolgáltak az utánveréshez. Minthogy azonban az érdekelt területen főként nyugateurópai dénárok forogtak, melyek súlyosabbak voltak a magyar vereteknél, azért a magyar pénzek külső képét (obulus jellegét) átvették ugyan, de magát az utánveretet már a forgalomban levő nyugati dénárok súlya és nagysága szerint verték ki. Érdekes megfigyelni a leírt utánveret technikai kivitelét. Az eredeti Szent István-pénzek köriratai poncolási technikával készültek, ennek az utánveretnek a köriratai pedig vésett eljárással — mint a nyugati pénzek általában — de mégis utánozni igyekszik az eredeti magyar pénzek poncolási eljárást mutató karakterét. így jöhettek létre ezek a különös éremfajok, melyeknek minden előkerült változatát önálló típusnak kell tekinteni, mert. a különböző utánzatok egymástól teljesen függetlenül, különböző pénzveretők által jöhettek esetleg létre. 2. III. András, dénár E) M betűn álló kettős kereszt. H) Húsvéti bárány b. zászlóval. Ezüst, 12 mm, 0,36 g (15. ábra 2. sz.). 3 Huszár Laj&s : Szent István pénzei. Szent István Emlékkönyv, Bp. 1938. II. 337—64. о.
