Folia archeologica 6. (1949)
SAÁD ANDOR ÉS NEMESKÉRI JÁNOS: A SZELETA BARLANG 1947. ÉVI KUTATÁSAINAK EREDMÉNYEI
74 SAÁD—NEMESKÉRI: A SZELETA BARLANG 1947. ÉVI KUTATÁSAINAK EREDMÉNYEÏ E. 9. négyszögeknek megfelelően. Az említett területet a Kadic-f. vonaltól 2.20 m. mélyen találtuk leásva. A munkát a barlang mennyezetéről a pleisz. tocén folyamán lehullt hatalmas sziklagörgetegek akadályozták, melyek szétverése és eltávolí. tása sok időbe került. Viszont a leletek javarésze ezen kőtuskók körülásása közben, azok széle mentén, vagy elmozdításukat követően azok széli része alól kerültek elő. Az elért mélységeket közleményünk végén Összefoglalóan adjuk meg, itt csak röviden megemlítjük, hogy a Kadic-f. vonaltól 3.30 m-nél mélyebben nem ásattunk, hogy lehetőleg egykorú leleteket gyüjthessünk. így tehát némileg még a IV., főleg az V., a B. 41, 42, 31, 32, négyszögekben a VI. szintben is dolgoztunk. Összesen három paleolithot találtunk.. AB. 41. négyszög területéről 2.60 m. mélyBégből, közvetlenül egy előzőleg körülásott és elmozdított több mázsás sziklagörgeteg szélénél néhány csákányvágás után egy vékony, szabályos, alul oválisán lekerekített, felül hegyben végződő, fejlettebb technikával kidolgozott chalcedon babérlevél hegyet találtunk: Mérete: 69X23 mm. réteg: világosbarna agyag. (L t. 1. ábra). A I. t. 2. ábrán, kicsiny chalcedonhegy látható. Méret: £0X24 mm. 41. négyszög. 2.70 m. A harmadik paleolith az E. 9. négyszög területéről való, 3.10 m. mélységből. Réteg: világosbarna agyag. Méret: 75X35 mm. Eredetileg, durván megmunkált „babérlevél" lehetett. Hegye letört, minek következtében, amint baloldali peremének erős és merőleges bekopása mutatja, pengének (kaparónak?) használhatta az ősember. (I. t. 3. ábra.) Ezek után áttérünk az általunk gondosan különválasztott barlangi medve corticalisok ismertetésére. Hangoztatjuk, hogy a corticalisok nagy részén felhasogatás, régi törés mellett sem észleltük az éleknek, felületeknek, széleknek kifejezett koptatottságát, vagy csorbulását, mint amilyen mértékben az általunk külön választott anyagon ezek a jelenségek megfigyelhetők. Elsőnek két, egymáshoz igen hasonló, lyukasztónak, vagy csontárnak meghatározott darabot mutatunk be, melyek közül az egyiken (G. 38 négyszög 1.40 m.) csúcsától a basis felé 2.5 cm. távolságban kifejezett harántbekopás látható s e mögött több egymással párhuzamos, finom karcolás van. (I. t. 4. ábra). Méret: 78X24 mm. Hasonló, de valamivel kifejezettebb haránt, bevágásokat figyeltünk meg az Istállókői barlang aurignacienjéből lö27-ben kiásott csontlándzsahegyen is, az eszköznek kihegyesedő vége felé eső részén. (Dr. Saád A. A Bükkhegységben végzett újabb kutatások eredményei, Archeológiai Ért. XLIII. K. 1929. évi. 93. ábra) A franciaországi aurignacien kori csonteszközökön hasonló jelenség gyakori. A másik példány (I. t. 5. ábra), amely a B. 41. négyszögből való, 2.80 m. mélységből, alakilag az elobbinez igen hasonlít, de ezen karcolások nincsenek. Nemezebb kérdés az általunk gyűjtött nagyobb számú, koptatott, lesimított, ebeseknél lecsiszol Inaik látszó, vagy pedig az egyik végen erősen csorbult corticalisok elbírulása. Az anyag áttekintésénél szembeötlik, hegy a szóbanforgó, koptatott, lesimított, csorbult corticalisok javarészé csoportonként elkülöníthető,_ egymáshoz hasonlo í ormában jelenik meg. Ezeknél természetesen nem gondolhatunk gondosan icrmáit csonteszközökre, viszont valószínű az, hogy a szeletai ősember a paleohtnokon kívui csontcorticaiisokat is hasznait a mindennapi életében primitiv csonteszközök gya-nánt, s itt első sorban, az elejtett állatok bőré-* nek megnyúzására, bőrük megtörésere, puhitására, stb. gondolhatunk. A Diósgyőri barlang korasolutréen rétegéből előkerült két csontlándzsahegy alapján való. színű, hogy frissen tört, hegyes cortocaLsckat is használt lándzsahegy gyanánt az ősember. з Az említett Diósgyőri lándzsanegyek egyikénekmindkétoldali éle ki van retusálva. A kevésbbé kinegyesedő, korasolutréeni durva ,,chalcedon lándzsa hegyek" bedöfése a szőrrel, bundával fedett állatba emberfeletti erőt feltételez. Erre a céLa a frissen tört, hegyes, erős csontcorticalis is, sőt még jobban megfelel. Az I. 6. ábrán karcsú csontlándzsahegyet mutatunk be. Méret: 12X30 mm. Réteg: világosbarna agyag 2.70 m. Az I. 7, 8. ábrakon bemutatott darabok szintén primitiv csontiándzsahegyek benyomását keltik, а II. 1, 2, 3, sz. alatt tört, lekoptatott csonthegyeket látunk. s Gaái István dr.: A Diósgyőri Tapolca barlang negyedkori emlősei. Term. Tud. Közi. 1934. okt. nov. 135 old. Dr. Saád A. és dr. Gaál István: A Diósgyőri Tapolca barlang felsödiluviális kőeszközei és faunájaDolgozatok a Ferenc J. Tud. Egyetem Arch, osztályáról. Szeged, 1935. XI, köt. 1—2 f, 74. old.
