Folia archeologica 6. (1949)

KOREK JÓZSEF: A ZENTA-BÁTKAI RÉZKORI TEMETŐ ÉS AENEOLITIKUS TELEP

ТЖ. КОКЕ К* A Z ENT А—

BÀTKA1 RÉZKORl TEMETŐ ÈS AÊNEÔLItlKUS TELEP a két különböző stílusú temető egymástól még 100 méter távolságra sem volt. Az eddig feltárt sírok csontvázai — csak úgy, mint e korban mindenütt — különböző mértékben zsugorítottan voltak eltemetve. Irányításuk eltér a pusztaistvánházi

8, Szentes-kistők^i

9 kelet-nyugati tájolású temetők sírjaitól. A bátkai csontvázak ENy-DK irányításukkal inkább a Hódmezővásárhely, Vatta tanyán feltárt temető tájolásával egyeznek meg.

1

0 A férfi és női csontvázak sírba helyezésében nem lehetett megtalálni a férfiak jobb, a nők baloldali fektetését, mint ahogy a hivatkozott temetőben megfigyelték; Bátkán kivétel nélkül minden csontváz a jobboldalán feküdt. Igaz, hogy a mellékletek sem árulták el a csontvázak nemeit. A temető kerámiájának finomsága közepesnek mondható. Ha egy-két edénymellóklet volt, azok a fejnél, ha négy edényt tettek a halott mellé, akkor három a fej körül, a negyedik mely minden esetben a legnagyobb méretű volt, a medence mellett feküdt. A rézkori kerámia vezértípusa a két kis füllel képezett tejesköcsög forma, a második (XV. t. y.) és a kilencedik (XV. t. 11.) sírban fordult elő, de a gimnáziumban őrzött, Bátkáról származó ieletek között is megtaláljuk két példányban (XVI. t. 17, 19.). Otthonos a rézkori kultúra egész elterjedési területén. A rézkori kerámia másik általánosan elterjedt edényformája a fülképzésben nagy változatot mutató félgömb formájú, domború aljú tál. Előfordul fül és bütyök nélkül, mint a 8. {XV. t. 4.) és 9. sírokban (XVI. t. 9.) és a zentai gimnázium gyűjtött anyagában (XVI. t. 13— ló.), de előfordul a perembjl kiinduló füllel a 2. XV. t. 2.) és a 8. sírban (XVI. t. 10.), vagy függőlegesen álló bütykökkel a 9. sírban (XV. t. 1.), de többször az oldalon elhelyezett átfúrt bütyökfülekkel is, a 8., illetőleg 15. sírban (XV. t. 7, 6.). Az 1. sír hét bütyökkel díszített edénye (XVI. t. 8.) és a 9. sír virágcserép formájú bütykökkel díszített edénye is széles körben elterjedt. Az itt felsorolt edények analógiái annyira ismertek, bogy hivatkozás helyett elég a ma már meglehetősen nagy hazai irodalomra utalni. A te8 Hillebrand Jenft: A pusztaistvánházi kora rézkori temető. Arch. Hung. IV. 26—27. i. 9 Zalotay Elemér; A Szentes-kistökei rézkori teШ&К&. Dolgozatok, 1933—34. 8b. 1. v" Banner Já«oe i. m.. 64. í

4 Ж meto keramikus anyagában a 8. sír edénye érdemel nagyobb figyelmet (XV. t.10.). Változta* tott díszítő motívummal gazdagította a rézkori kultúra díszítő elemeit. Az edényforma mását tökéletlen kidolgozásban megtaláljuk SzentesKistőkén.

1

1 Hogy azonban melyik sírnak a mellékletei közé tartozott, azt — a közlés nem sírok szerint történvén — megállapítani nem lehetw A temető anyagát sírok szerint is részletesen tárgyaló újabb publikálás ezt az edényt nem is említi s képét se közli.

1

2 Valószínűnek látszik tehát, hogy az edény, ha a temető területéről származik is, nem sírmelléklet volt. A függőleges bordákkal való díszítés egy jászladányi edényen jelentkezik — az ásatás sorrendjében -—=• először.

1

3 Hogy időrendben nem itt találkozunk vele először, az kétségtelen. A hódmezővásárhelyi Bodzásparton feltárt aeneolitikus telepen, amelyet cs^k a Péczeli kultúra háborgatott meg, már előkerült egy csőtalpú edény felső, öblös, nyakas része; ennek két oldalán is volt, ferde irányban haladó négyes borda dísze.

1

4 Innen örökölhette tehát a bodrogkeresztúri kultúra is, hogy a bronzkorba is tovább örökítse. Az 1. sír töredékes rézkésének a formája (XVI. t. 3.) azonos — egyebek közt — a pusztaistvánházi temető 28. sírjának késével.

1

5 A temetővel együtt telepet is találtunk, amelyen azonban csak gödrök jelentkeztek. Az első gödör nád lenyomatos sártapasz darabjai igazolják, hogy a Tiszai kultúra házépítésének technikája ezen a telepen is tovább élt.

1

6 Az első gödörből előkerült két edény (XV. t„ 3., 8.) és a másodikból előkerült harmadik példány (XVI. t. 11.) finom kidolgozásával, apró bütykeivel hamisítatlan aeneolithikus formát mutat. Hasonlókat találunk egyebek között, a Maros-vidéki aeneolitikus temetőkben is.

1

7 Már ezekből is levonható volna az a következtetés, hogy a telepnek eddig feltárt részén U Zalotay i. m. XX. t. 4. 12 Patay Pál: Szentes vidéki rézkori temetők. AÉ. 1943. 26—34. 1. I—IV. tábla. is Patay Pál: Rézkori temető leletei Jászladány* bői. AÉ. 1944—45.1—10 1. I—VIII. tábba. Lásd VIII. t. 1. i4 Banner i. m. CHI. t. 9. ib Hillebrand Jenő i. m. IV. t. 5. ie Banner János: Az újabb kőkori lakóház kutatás mai állása Magyarországon. AÉ. 1941. 1—14. 1. 17 Foltiny István: Koraréz- és bronzkori temetA Deszken, Fol. Arch. Ш -IV. Ы. t. 9., 14.