Folia archeologica 6. (1949)
ROSKA MÁRTON: A DRÁGI RÈZ HARCI BALTA
24 RÖSKA: A DRÁGÍ RÉZ HARCI BALTA pünkön c-vel jelölve), a maga idejében sérült meg, amit az a körülmény bizonyít, hogy törési felülete ugyanazt a patinásodást mutatja, mint a fegyver egyéb részei; — ez a nyéllyuk, vagy •káva 8 cm-re hatol a fegyver testébe; — a balta hossztengelye 13.8 cm. — nyaka enyhén ívelt; — éle félovális és elől kiugrik, hátul pedig bevöligyül; — e bevolgyülés felső végén egy kiugró tagban folytatódik, amely két tövisszerű nyúlványban végződik s csak annyira ugrik ki a fegyver testéből, mint amennyire az él elülső része s így a részarányosság szempontjából nincs itt semmi kifogásolni való ; — ettől kezdve az enyhén ívelodő nyak folytatódik tovább ugyanolyan szabályossággal, mint a másik oldalon; — a balta külső oldala erősebben ívelt, mint a belső s ez bizonyos szerszámszerűséget kölcsönöz neki, azonban ez az ívelés sem feltűnő (v. ö. képünkön а Ъ ábrával) ; — ez az oldal sokkal jobban szenvedett a földben levő különböző savaktól, mint a belső, amit ügy mag\ rarázhatunk meg, hogy fegyverünk külső Ctdalával lefelé feküdt a földben. Honnét került ez a fegyver Drágra és milyen művelődési körbe tartozik ? És hova helyezzük időben? Hogy ezekre a kérdésekre megfelelhessünk, baltánk három fontos jellemvonását kell különösebben mérlegelnünk. Mint a leírásban is említettem, a kávája, vagy nyéllyuka merőleges, függőleges, a hossztengellyel egyirányú s mint mondottam, ebben lényegesen eltér a korabeli rézfegyverektől és eszközöktől, amelyeknek nyéllyuka az éllel egyirányú, tehát vízszintes. A Kárpátok medencéjéből, Magyarországról Pulszkyio és utána Hampel^ is közöl egy rézvésot és egy baltaszerű eszközt, amelyéknek nyéllyuka merőleges, de ezeknek semmi közük a drági baltához. Közelebbi lelőhelyük is ismeretlen. Máshonnét sem ismerem rézszerszámokon és fegyvereken ezt a nyéllyukképzést. A 11. sz. jegyzetünkben Hampel, ill. Aspelin után említett példányok egyike csontból, a többi bronzból készült. Egy babylóniai bronzeszköznek is 1 0 Rézkor 19. ábra 8. és 6. Sz. 70. 1. 1 1 Újabb tanulmányok 10. 1. 4. ábra. U. ott a 11. l.-on 6—8. ábra alatt Aspelin után (Antiquités du nord ïinno-ougTien 50. 1. 152—155. sz.) négy rokon példányt közöl az Urál vidékéről; ezek egyike csont, a többi pedig már bronzból öntött. függőleges a nyéllyuka s ez a Pulszky után idézett magyarországi rézvéső nyéllyukképzéséhez áll közel. 1 2 Egy kaukázusi, erősen ívelt élű bronzibalta a szárnyasók csoportjába tartozik. 1 3 A drági balta nyéllyukképzése tekintetében*bizonyos megszorítással, még a Pulszky által közölt magyarországiéhoz áll legközelebb. Sajátságos baltánk élképzése is és emlékez* tet a Fatjanovo-kuítúra némely kő- és rézbab tárnak élképzésére. 1 4 Erdélyből nem ismerünk az ebbe a kultúrkörbe tartozó, hasonló élképzésű kő. vagy rézbaltát, az Alföld keleti pereméről s Magyar országról ma már négy réz-, egy bronzpéldány és Tószegről egy teljes, tehát mindkét féltagból álló öntőminta ismeretes, mely utóbbit a megboldogult Márton Lajos a tószegi B-rétegben lelt. Ami ezeknek a Fatjanovo-típusú rézbaltáknak az élképzését illeti, az éradonyi és tiszapolgári példányokon egyforma, a baranyamegyei sepsei példányon feloldódik az élképzés törése s hólyagszerűvé válik. Ugyanezt látjuk a tószegi öntőmintán és a kúnszentmártoni bronzpéldányon is. 1 5 Nem képezheti vita és kifogás tárgyát* hogy a drági harci balta élképzésében Fatjanovo-hatást kell látnunk, világosabban szólva: baltánk mesterét a formálásban Fatjanovotípusú balták befolyásolták. A két tüske analógiáját is hiába keressük Európa leletei között. Keleten hármasával szerepel pl. a helenendorfi (Aserbeidsan) második kurgán egyik bronzbaltája fokán,, amelyet Hummel az ifjabb bronzkorba (XI—X. sz.) helyez s amelyikről az a véleménye, hogy chaldeourarti eredetű. 1 6 Megtaláljuk ezt a hármas tüskeképzést a többek között még egy Ur-ból származó, ama12 Montelius: Chronologie 336. ábra. 13 u. ott 343. ábra. 14 v ö The Cambridge Ancien History I. к. 49. 1. a és b ábra. - Ebért: Rl. Ш. 192-193. 1. - Childe: L'Orient Préhist. 66. kép. — Tall gr en: L'âge du cuivre dans la Russie centrale. Zeitsohr. d. Finn. Alt. Ges. 32, 1 920. — U. a. Fat j anivokulturen i CentralryssLand. Finkst. Mus. 1924. 1. 15 Roska M. Adatok a Fabjanovo-kultúra magyarországi élterjedéséhez. Beiträge zu der Verbreitung de* Fatjanovo-Kultur in Ungarn. Közlemények (Kolozsvár» II 1942 201—215. 1. Az éradonyi (1. kép) balta alairásában tévesen szerepel Érsemlyén, ez az elírás később a szövegben is előfordul. 16 BSA. VIII. 219. I. 17, ábra. _,
