Folia archeologica 5.

Párducz Mihály: Deszk-újmajori szarmatakori temető

76 PÁRDUCZ : DESZK-ÚJMAJORI SZARMATAKORI TEMETŐ eset tartó pálca két végén és a kengyel végén kiugró gombok vannak. Az egyik gomb letörött. 2. A medencében, keresztben vasár (VII. t. 21, 28) 3. A balcomb forgója felett, keresztben vaskés (VII. t. 22). 4. A bal comb belső oldalán félkörös bronzcsat, bronz szíjszorílólemezzel (Vll. t. 30. 30a). A szíjszoritó felső lemeze sarkos, az alsó lekerekített. Három szeg tartotta össze. A pecek hiányzik. 5. A lábnál szürke, jól iszapolt kis edény (XI. t. 4, 4a). 18. sír. 97 cm mélyen. 142 cm hosszú csontváz. Lábbal északnyugat felé. Mellékletek: 1. Az alsó lábszárakon, a bokák fölött többszörösen csavart gyöngysor, gömbölyű, hasábformájú és keltőscsonkakúpformájú fehér, piros paszta- és kék üveggyöngyök, lecsiszoltsarkú hasábformájú vörös paszta- és kék üveggyöngyök, gömbölyű bordázott kék agyaggyöngy, nagyobb gömbölyű kalciumgyöngyök (IX. t. 1). 2. A jobb alsókar alatt, kerek dobozos bronzfibula töredékei (IX. t. 10-12, X. t. 2, 4-8). 3. Ugyanitt lecsiszoltsarkú hasábformájú kék üveg- és almandin- és néhány lapos, kerek borostyángyöngy (X. t. 3, 9-13,21-22). 4. A balkar alatt bronzhuzalból készült, szélesedő végű. nyitott karpereepér (IX. t. 2, 3). A bal kézfej felelt lecsiszoltsarkú hasábformájú kék üveg és almandin-, keltőscsonkakúpformájú kék és vörös üveg-, két hordóformájú kalcium-, egy gömbölyű kék színű kőgyöngy, amelyet egymást keresztező hullámvonalas bekarcolás díszít (IX. t. 4—9). 5 A balkar mellet! vaslemez (valószínűleg kés) töredéke (IX. t. 13 — 17. X. t. 1). 6, Kéttagú, többsodronyos bronzfibula lába és kengyele a mellről (X t. 27), a hozzátartozó sodronytekercs töredékekkel (X. t. 24, 26). A tűtarlólokot a láb oldalt aláhajlításával nyerték. 7. Valószínűleg aláhajlílottlábú fibulához tartozó sodronytekercs, a tű egy részével (X. t. 25). 8. A nyak alatt gyöngyök, talán a X. t. 14 — 16, 18—20. számú ábrákon bemutatott lapos, kerek borostyán gyöngyök. A X. t. 17. számú kerek tárgy bronzból készült. 9. A sírból való, pontosabban meg nem határozott helyről, a X. t. 23. ábrán bemutatott, rosszezüslből készült fülbevaló, egyik végén hurok, a másikon kampó. * A sírok helyzetéből az látszik (1. kép), hogy bizonyos rendszer volt a temetőben. Az 1—5., 6—

10. számú sír sorokat alkot. A 11 —15. sír helyzete már nem mutat sort, de még kevésbbé a 16 — 18. síré. Ez utóbbi háromnál azonban számba kell vennünk, hogy a temető teljes feltárása még nem történt meg. Nyolc sírban az irányítás D—É, fejjel délnek, ötben Dk —ÉNy, fejjel délkeletnek, s ötben nem volt megfigyelhető. A temetkezési szokásokkal kapcsolatos megfigyelést tehettünk a 10., de különösen a 6. sírban. A korszak sírjaiban elég gyakran kerülnek elő olyan két végükön behajlított vaskapcsok, mint aminőkkel a 6. és 10. sírban találkoztunk. A 6. sírban észlelt előfordulási módot azonban ezidőszerint máshonnan nem ismerjük (XI. t. 1). E vaskapcsokat illetően pontosan megfigyelt leletkörülményeket Szentes-Zalotáról,

2 Debrecen környéki halmos temetőkből,

3 a jászalsószentgyörgyi kurgánokból

4 ismer a szakirodalom. A Hortobágy-porosháli halmos temetőkben tett megfigyelések alapján, amelyeket a Déri múzeumnak, 1927-ben a kabai ú. n. Testhalmokban végzett ásatásai megerősítettek,

5 Zoltai Lajos rekonstruálta azt a temetkezési módot, amelynek járulékai voltak a vaskapcsok. Eszerint

6 a megásott sírüreg két végén lábnyi magas földpatkát hagytak. Erre a tetem befödésére 2—3 szál deszkát, vagy gerendát fektettek hosszában. Ezeket a végeikbe ütött egy-egy illetőleg két-két vaskapoccsal szilárdabb sírfedő lappá fogták össze. Az újmajori 6. és 10. sírok esetében legfeljebb két deszka, vagy gerenda összefogásáról lehet szó. A sírok leletanyagának jellemző darabjai közé tartoznak a felcsavart végű, zárt bronzkarikák (I. t. 2, 2a, 3, 3a, VI. t. 19-24). Ez a típus a korszak leletei közt gyakori, valószínűleg még a La Téne-ből maradt fent. Pontosabb időhatározásra nem alkalmas. Általában a Kr. u. III—IV. századi leletekből ismerjük azt a fülbevalótípust, amelynek egyik vége hurokban, a másik kampóban végződik. A III. t. 4, 4a, X. t. 23. ábráin láthatók a temetőből előkerült példányok. Jellegzetesebbnek látszik azonban az a nyakláncforma, amely két részből áll. Az egyik rész legtöbbször sodrott huzal, két vége pedig hurok(VII. t. 1). A hurkokba volt fűzve a felcsavartvégű karikák segítségével (VI. t. 19—24) a különböző formájú, anyagú és színű darabokból álló gyöngysor (VI. t. 14). Ismerjük ezt a nyaklánctípust többek között a Szentes-zalotai 10. síiből,' Szentes-Sárgapartról,

8 Kiszombor B 112 sírból és egy lovrini leletből. Hasonló rendeltetése lehetett a III. t. 6. ábra meghajlított ezüstlemezének. Már a X. t. 28—40. ábrán bemutatott torques töredékeket csak olyan formában rekonstruálhatjuk, mint aminőt a felsőjózsai, aláhajlítottlábú fibulákkal datált sírlelet mutat be.

9 A szélesedő végű, bronz- és vaskarperecek is inkább a III—IV. századi leletekben fordulnak elő gyakrabban (VII. t. 2—17,27,23 2 A. É. 1906. 50-55. 1. 3 Dolgozatok. 1931. 153-160. I. 4 A. É. 1901, 121-138. 1. 6 Debreceni-Jelentés. XXII. 1927. 17—18. 1. 0 Zoltai Lajosnak kéziratban meglévő feljegyzéseiből. 7 A. É. 1906. 52. 1.. 10. sír 1. ábra. 8 Az irodalmi hivatkozás nélkül említett tárgyak eddig publikálatlan leletből valók. 8 Debreceni Jelentés. XXII. .1927. 15. I.. 1. ábra, Dolgozatok, 1931, .XVII. 4. ábra. •