Folia archeologica 5.

Mozsolics Amália: Vucedol-laibachi típusú keramika Vas megyéből

MOZSOLICS: VUCEDOL-LAIBACHI TÍPUSÚ KERAM1KA VAS MEGYÉBŐL 45 Ugyancsak e lelőhelyről ismerünk néhány töredéket, amelyeket Banner János a badeni kultúrába sorol,

6 viszont Willvonseder Kurt hasonló cserepeket ismertet Hidegség községből, amelyek szerinte vucedol-laibachi jellegűek.' Különösen azért érdemel a velemi lelet figyelmet, mert laibachi típusú idolokat az irodalom csak Laibachból ismer. Ma már sok leletet ismerünk a Dunántúlról és Ausztriából, így e lelet nem okoz meglepetést. Mint összekötő lelet a szlavóniai és fertővidéki leletek között különösen fontos. Közlünk még egy tálat, amely 1929-ben Szombathelyen a Körmendi-úton került elő (2. kép a). A leltárban mint a „vaskor idősebb szakaszába" tartozó tárgy van feltüntetve. A lelőkörülményekről a növedéki naplóban a következő feljegyzést találjuk : „régi patakmeder partján, iszapban". A tál széle köröskörül letöredezett. Belső díszítése (2. kép b): középen három körbenfutó vonal. A tál belső oldalán négy félköralakú ív, ezekben a tál közepe felé húzott vonalak és az edény pereme mellett szintén párhuzamos vonalak. A minta bekarcolt mészbetét nélkül. Az edény talpa keresztalakúan üres (2. kép c). Érdekes, hogy a talp nincsen keresztalakúan kiképezve, hanem csak a talpon van egy keresztalakú üreg, ami némi eltérést jelent az ismert laibachi típusú tálaktól. Az edény dúrva szemcsés agyagból készült. Tál jelenlegi magassága 7 cm, talp átmérője 6 cm. A tál díszítése ugyan nem azonos az ismert laibachi típusokkal, de a talp keresztalakú kiképzése arra utal, hogy e darab a laibachi keramika közé sorolható. E lelőhelyről (Szombathely, Körmendi út) nás leletek nem kerültek a Szombathelyi Múzeumba. Figyelemreméltónak találom e leleteket annál inkább mert bár Vas megye területén sohasem folyt rendszeres kutatás, mégis már három lelőhelyet ismerünk és újabb leletekre is van kilátás így.

8 A lelőhelyeknek különösen a laibachvucedoli kultúra elterjedése szempontjából van jelentősége. Ha egy pillantást vetünk a Willvonseder által összeállított térképre, nyilvánvaló, hogy e kultúra az Alpok keleti lejtői mellett 6 Banner János, Badeni edények a vasmegyei gyűjteményekben. Dunántúli Szemle, 1940 (VII). 373—385. o. II. t. 5, 6, 7, 9. 7 Willvonseder, i. m. 140. o. 4. kép 3, 4. 8 A szombathelyi múzeumban van még több jellegzetes laibachi típusú cserép, leltári szám nélkül, ezek minden valószínűség szerint szintén Velemről származnak. vonult északra.

9 E kultúra délről Nyugat-Dunántúlon keresztül nyomult Észak-Dunántúlra (Fertő vidéke) és innen Alsó-Ausztria területére. A laibachi kerámia erős zsinegdíszes elemei, viszont a zsinegdíszes kerámiával Ausztriában és Csehországban fellépő laibachi típusú kerámia a vasmegyei leletek által kellő magyarázatot nyer. Az útvonal, amint ezt Rajkó Lozár is kifejtette, csak az Alpok keleti lejtői mellett húzódott el.

1

0 m a. ffltarap/ '.fel A Duna mentén is vannak lelőhelyek, nemcsak Ausztriában, hanem Magyarországon is, mint pl. Győr-Gázgyár, Kéménd, Patpuszta.

1

1 8 Lozar Rajkó, Studije o ljubljanski keramiki. Glasnik muzejskoga drustva za Slovenijo, 1941 (XXII). 1—35.0. — Willvonseder, i. m. 144. o. 6. kép. Szerző csak egy leletet ismer a délkeleti Alpokból (Stappelkogel bei Forst, Lavanttal). 1

0 Mozsolics A., Zur Frage der Schnurkeramik in Ungarn, WPZ. 1942. (XXIX), 30-50. o. 1

1 Willvonseder, i. m. 6. kép. 144. és 147. o.