Folia archeologica 3-4.

Szabó Kálmán: Ásatási segédeszközök

BIBLIOQRAPHIA 307 come delle religioni soprannaturali, la loro maggior diffusione non è nemmeno l'effetto di correnti d'idee stranieri, ma appunto il possente tentativo del paganesimo antico alla conciliazione del dualismo tragicamente minacciante dell'uomo e dell'universo. Così anche il panteismo ha delle radici essenzialmente differenti del monoteismo e non è il risultato dell'impallidire delle forme, perché sçltanto gli dei, affini in qualche cosa si fondono, ed i greci, come anche i romani, riconobbero sempre il divino, comune nelle figure divine (cf. p. e. tale uso della parola greca theos). Neanche gli dei orientali si divulgano per causa dell'insensibilità verso le forme divine, ma perché l'antichità decadente credeva, con più o meno diritto, di ritrovarvi le sue proprie radici e forme primitive. L'A. riconosce giustamente, in relazione con questo, il significato subordinato Budapest dell'elemento popolare divulgatore, ma sarebbe stato, ciò nondimento istruttivo di dimostrare la via ed i nessi della propagazione. E, se, accanto al materiale a iscrizioni, avesse avuto più riguardo per il materiale archeologico nel senso più ristretto, avrebbe potuto accennare anche al radicarsi più profondo, più connesso ai dati locali dei misteri orientali, specialmente egiziani ed anche all'apparizione magico-mistica di questi misteri, non sempre scoperta da lui in Pannónia. Non è però essenziale lo sbaglio di attribuire a GioveAmmone — come anche molti altri lo fanno — il monumento rappresentante la testa di una divinità fluviale. E probabilmente l'A. sa anche benissimo, che la simbolica di morte fallico-comica non è necessariamente di carattere celtico, ma si stende molto indietro, fino alle più remote tradizioni greche ed italiche. ALADÁR DOBROVITS Kazarow Gawril I.: A THRÁK LOVASISTEN KULTUSZÁNAK EMLÉKEI BULGÁRIÁBAN. Dissertationes Pannonicae Ser. IL Fase. 14, szövegkötet, 190 o., táblakötet LXXXIX tábla. Budapest 1938. A római Császárkor vallástörténetének egyik legfontosabb feladata a speciálisan helyi jelenségek kutatása, mert sokszor ez az egyedüli, noha nem mindig biztos út az uniformizáló római máz mögött az őslakosság vallási képzeteinek feltámasztására. Alig van azonban sajátosabb lokális emlékcsoportunk, mint az ú. n. thrák lovas-reliefek. A velük kapcsolatos problémák azonban egyáltalán nem állnak tisztán előttünk. Még azt sem tudtuk biztosan, vájjon speciálisan thrák vallásosság emlékei-e, istenséget avagy a heroizált halottat ábrázolják-e a lóháton ülő, léptető vagy vágtató, áldozó vagy vadászó férfiút mutató domborművű sztélék. Ennek a bizonytalanságnak legfőbb oka az anyag hiányos ismeretében rejlett. Az anyag nagyrésze publikálatlan, vagy bulgár kiadványokban ismertetve a kutatók többsége számára nehezen hozzáférhető volt. Ezen a hiányon akart segíteni a bulgár régészek kiváló nesztora. Németnyelvű munkája két kötetre oszlik. Az elsőben rövid előszó és a tudnivalókat néhány pontban összefoglaló, az anyagot tipológiai szempontok szerint csoportosító bevezetés után 1128 emlék részletes leírása következik, a tájékozódást pontos index könnyíti meg. A második kötet 89 táblája 528 emlék jólsikerült fényképét tartalmazza részletes lelettérkép mellett. K. emlékcsoportunk legkiválóbb ismerője, bámulatraméltó szerénységgel helyezi a maga személyét háttérbe. Jól tudja, hogy az eddigi nehézségek és problémák jórészt az anyag hiányos ismeretéből következtek, éppen ezért elsősorban anyagpublikációt akart adni és nem elméleteket, problémák ' megvitatását. A rövid bevezetés is inkább csak irányelveket, de nem végső következtetéseket tartalmaz, éppen ezért saját felfogása hangoztatásakor is kerüli a vita látszatát. Szigorú földrajzi és tárgyi korlátozásoknak veti magát alá. Csak a bulgáriai anyagot veszi figyelembe és kihagyja a nyilvánvalóan síremlék-jellegűek közül azokat, amelyek «halotti lakoma» jelenetekkel kapcsolatosak és azokat a latin feliratú sírköveket, ahol a lovasábrázolás alárendelt jelentőségűnek látszik. Éppen csak megemlíti a lovasalak megjelenését thráciai szikladombormüveken, pénzeken stb. és csak utal a rokon kisázsiai emlékekre. Néhány szóval mutat csak rá a dombormütipusok görög élőképeire, noha megjegyzései rendszerint terjedelmes kutatások anyagát képviselik. Futólagosan említi a keleti hatások lehetőségét, a dioskurosok és a «dunai lovas» kultusza felé mutató összefüggéseket. Ezek az önként vállalt korlátozások jelentik K. müvének egyedüli hiányosságát és szükségszerűen vonnak csonkaságot 'maguk után. Fájdalmasan nélkülözzük a Bulgárián kívül talált vagy idegen gyűjteményekbe került darabokat. A rokon phrygiai emlékek ismerete a közös ősi thrák képzetekbe engednének mélyebb bepillantást. Még súlyosabb a teljesség szempontjából a halotti lakomával kapcsolatos és a latinnyelvű sírköveken szereplő ábrázolások hiánya, mert így emlékcsoportunknak sepulchrális összefüggései maradnak jórészt homályban. Azt a K. munkájában közzétett anyag is bizonyossá teszi, hogy e kultusz elsősorban Thráciára jellemző — ezt alátámasztják a K. által nem említett és szintén Thráciára jellemző primitiven kidolgozott kis lovasalakot ábrázoló, részben talán a római foglalást is megelőző bronzszobrocskák is. Az is bizonyossá válik, hogy a lovasábrázolások mögött tulajdonképen egy, a legsajátabb nevével még meg nem nevezhető nagy thrák istenség rejlik. Nyilvánvaló marad azonban az is, hogy a jovasreliefekkel díszített sírköveken a halott ezzel az istenséggel azonosul, ezt a sírsztélék feliratai (neos hérós stb.) és az ábrázolások gyakori portréjellege bizonyítják. K. is hangsúlyozza a lovasistenségnek 20*