Folia archeologica 3-4.

Szabó Kálmán: Ásatási segédeszközök

308 BIBLIOGRAPH IA chthonikus jellegét, ehhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy a lovasnak Dionysosszal, Apollónak, Silvanusszal való megjelölése ennek annál kevésbbé mond ellent, mert hiszen ez istenségeknek chthonikus, a halottak világával való összefüggéseit jól ismerjük, bár a hivatalos görög és római felfogásuk ezeket a vonásaikat többnyire háttérbe is szorítja. A vadászó Hérós és a reliefek mellékes vadászjelenetei ebbe a szférába jól beleillenek — K. is gondol a vaddisznó jelentőségére,, mint a gonosz princípium megtestesítőjére — és nemcsak a hegyes-erdős Thrácia lovas-vadász kultúrájának vetületei. A marakodó állatok által feldöntött vizesedény is inkább szimbolikus jellegű. Az antik sírszimbolika területéről jól ismerünk hasonló motívumokat. A lovas megjelenése a sirsztéléken a római, de még inkább a görög hasonló emlékek felé fordítja figyelmünket. Ez utóbbiak nagyobbrészt az Égei Tenger északi, thrákoktól környezett partvidékére jellemzők. Vájjon pusztán művészi előképek voltak-e ezek, vagy emlékcsoportunkkal rokon koncepció is rejlik mögöttük? Egész Görögország telve van, még a Dioskurosoktól eltekintve is részben agónisztikus jellegű lovas-hérószkultuszokkal egészen Délitáliáig. A szarkofágokon a lovas néha kathedrán ülő nőalak felé tart. Ez a nőalak kétségtelenül istennő. Elválasztható-e ez a nőalak attól a nőalaktól, aki a reliefek legnagyobb részén a lovas előtt áll? Nem osztjuk K. nézetét, aki benne adoránst lát. A lovas előtt néha kétségtelenül istennőnek ábrázolt nőalak áll, ilyenkor a felirat is megnevez egy istennőt. Néha a nőalak többedmagával jelenik meg a nymphák tipikus viseletében. Viselete — letakart fej, hosszú ruha — egyébként is inkább mutat chthonikus istenségre, mint halandóra. Igaz, hogy a nő gyakran adoráló mozdulatot végez, de épp ily gyakran látszik a lovas a nőalak előtt áldozatot bemutatni. A nőalak valahogyan összefügg a lovas előtt álló fával is, egymást mintegy kölcsönösen kiegészítik, ha pedig együtt jelennek meg, akkor a nőalak teste néha szinte összenőni látszik a fával, két nőalak esetén kettős fa jelenhet meg. (Hasonló a nőalak és az oltár kapcsolata is.) Ez az összeolvadás annyira teljes és tudatos, hogy már nem írható a primitív kőfaragó rovására. A «dunai lovas» táblákon is nőalak — itt kétségtelenül istennő — felé tart a két lovas, nem tartjuk jogosulatlannak tehát ha a thrák lovastáblák nőalakjában is istennőt látunk. A dunai lovas felé mutatnak átmenetet azok a reliefek, ahol a háttérben egy kis lovas hátrafelé vágtat. A dunai lovas nehezen választható el a thrák lovaskultusztól. Kár, hogy K. nem terjeszkedett ki a dunai lovas bulgáriai emlékeire. Kérdés, hogy nem kell-e a dunai lovaskultuszban késői, keleti elemekkel telt misztériumformát látni? Nem kell-e a thrák lovaskultusz mögött is misztériumvallásosságot keresnünk? A misztérium isteneinek gyakori megjelenésén kívül bizonyos solaris jellemvonások, a szimbolika és a sírkultusszal való kapcsolat erre mutatnak. Mindezekre a kérdésekre K. nem ad választ, mert ezeknek tisztázása túlhaladja az általa kitűzött célt. Célját, a lovaskultusz kőemlékeinek publikálását, tökéletesen oldotta meg. Nem veheti azonban rossznéven, ha művével kapcsolatban felvetjük a fentemlített problémákat is, nemcsak mert az általa publikált bősége« anyag szilárd alapot nyújt a további előrehaladás számára, hanem mert a végleges megoldást is joggal várjuk tőle, a kérdés legalaposabb és legtudósabb ismerőjétől. DOBROVITS ALADÁR Gawril I. Kazarow: DIE DENKMÄLER DES THRAKISCHEN REITERGOTTES IN BULGARIN (The Relics of the Thracian Equestrian God in Bulgária) Dissertationes Pannonicae, Ser. II. Fase. 14, one text-volume, 190 pages and one illustrated volume, LXXXIX plates. Budapest, 1938. One of the most impoptant tasks of the history of the religion of the Roman Imperial Period is the exploration of specially local phenomena, as this is the only, though not always reliable, method of revivifying the religious ideas of the ancient inhabitans from beneath the unifying Roman varnish. We have scarcely a -more singular group of local relics than the so-called Thracian equestrian reliefs. But the problems which they present to us are not at all clear. We are not even sure whether on the reliefs of the stelae the man is a hunter or a sacrificer on horseback at a gallop or at a walking pace representing a god or a heroified dead, and whether they are special relics of the Thracian religion. The chief cause for this uncertainty is that the material has not been made sufficinetly known. A great part of the material is unpublished or described in Bulgarien publications, and thus are inaccessible for the majority of explorers. The distinguished Nestor of Bulgarian archaeologists wished to rectify this. His work in German is in two volumes. After the preface and the introduction of the first volume, in which the facts are summarized in a few points, and the material is grouped according to typology, these follows the detailed description of 1128 relics and a very precise index. The second volume consists of 89 plates being the successful photogaphs of 528 relics, besides a detailed map of finds. Kazarow, who is the greatest expert on this group of relics keeps himself very modestly in the background. He knows well that the difficulties and problems are mostly because of the lack of acquaintance with the material, and so he first of all washes to publish the material without any discussion of theories and problems. The short introduction consists rather of principles than final conclusions, so he avoids any appearance of dispute even when giving his own opinion. He limits himself to geographical and material restrictions. He takes into account only the Bulgarian material, and leaves out from the obviously characteristic grave-