Folia archeologica 3-4.
Szabó Kálmán: Ásatási segédeszközök
288 BIBLIOGRAPH IA BIBLIOGRAPHIA Hozzászólás Csalog J. „A MAGYARORSZÁGI UJABB-KŐKORI AGYAGMŰVESSÉG BÜKKI ÉS TISZAI CSOPORTJA" című dolgozatához Az őstörténelmi kutatás állandó fejlődésben lévő tudományág, amelynek problematikája igen nagy terjedelmű és még ma is számtalan nyitott kérdést tartalmaz. Örömmel kell tehát fogadnunk minden újabb megismerést, adatot, vagy helyes értelmezést, amely ezekre a nyilt kérdésekre elfogadható feleletet ad. Készséggel, sőt hálával tenném magamévá a jelen esetben Csalog József felfogását is, ha azt kétségtelen bizonyítékokkal tudta volna alátámasztani. Az ő érveivel szemben azonban minden helyet és idő rabló szószaporítás helyett kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azok nem tették szükségessé a lényegben, azaz a bükki és a tiszai kultúra időrendjében és egymáshoz való viszonyában vallott felfogásom megváltoztatását. (1. Arch. Hung. V—VI. к. 39—48. о. és 24/25. Bericht der Rőm.-Germ. Kommission 1934/35, 40—47. о.) Az újabb leletek és feltárások az annak idején lefektetett véleményemet azóta csak megerősítették. Néhány tárgyi tévedésre azonban kénytelen vagyok rámutatni. Csalog a ferde mäander, vagy mäandroid díszítőelemet, — amelyről készséggel elhisszük neki, hogy annak az eredete szövési mintára vezethető vissza, — nem tartja a szalagdíszes kerámia sajátos díszítő elemének és ennek az alapján a tiszai kultúrát sem tartja a szalagdíszes kerámia helyi csoportjaihoz tartozónak. Már pedig ez a motivum mindenütt bőségesen képviselve van egész Középeurópában, illetőleg azokon a területeken, ahol a vonaldíszes, más néven a spirál-máander kerámia megtalálható. Vájjon a flomborni csoport is a tiszai kultúrától vette át ezt a díszítő elemet? Azzal a felfogásával szemben tehát, hogy a tiszai kultúra ezektől a középeurópai csoportoktól származásában teljesen idegen, — feleslegesnek tartok minden vitatkozást. Csalog egy szóval sem emlékezik meg arról, hogy van a magyar Alföldön és pedig főként a Tiszától keletre eső területeken egy, a tiszai kultúrát időrendben megelőző és a bükki kultúrával jórészt egyidős neolithikus kultúra is, a «Körös csoport», amely épen olyan szoros kapcsolatban állott a Szudéta-vidéki vonaldíszes kerámiával, — mint a bükki kultúra. A Körös csoport időrendi helyzete már nálunk is eléggé tisztázódott, de ha ez nem elég, ott van a leggazdagabb telep, Vinca kétséget kizáró stratigraphiája, ahol ez a kultúra legalul, tehát jóval a tiszai kultúra alatt helyezkedett el. Ezeknél a több méter vastagságú kultúrrétegeknél talán több joggal lehet hivatkozni az «egy és ugyanazon réteg» bizonyító erejére, mint Békásmegyernek az 1 métert is alig meghaladó magasságú kultúrrétegére, amelyben 8 különböző kultúra hagyatéka található. Ennél igazán sokkal többet bizonyít a Gallus Sándor által feltárt Tálya stratigraphiája, vagy a nagytétényi sír, amely kétségtelenül igazolja a fiatalabb vonaldíszes kultúra és a bükki kultúra egyidejűségét. Azt pedig magam is vallom, hogy a Dunántúlon sokáig élő «Zselizi csoport» még a tiszai kultúrával is érintkezésbe került. (L. Bericht, i. m. 31. o.) v Kár volt Csalognak az anthropomorph edényekre hivatkoznia, minthogy azok zöme a Középduna vidékén található és előfordulásuk dél felé mindjobban gyérül. Hiszem, hogy a szerző,
