Folia archeologica 3-4.

Pásztoryné Alcsuti Katalin: Giovanni Cornaro pecsétgyűrűje

276 C. PÁSZTORY-ALCSUTI : L'ANELLO-SIGILLO DI GIOVANNI CORNARO 8), amelyen, mint az előbbin is, Szt. Márk szárnyas oroszlánja látható és amely következésképen szintén velencei lehet, — Enrico de'Ficieni pecsétje, amelyet már, hasonló pajzsalakja miatt említettem (I. t. 4. kép), — II. Frigyes császár pecsétje, a XIII. sz. első feléből, Rómában, a Palazzo Venezia-beli Corvisieri gyűjteményben (I.t. 9. kép),— Siena város Guelf pártjának pecsétje (I. t. 10. kép) a XIII. sz.-ból, a sienai Városi Könyvtárban

2

0 — és végül Alessandro Pallavicini pármai pecsétje 1316 körűiről, (I. t. 11. kép), a pármai múzeumban(?).

2

1 A körirat szövege tartalmilag is megfelel a magánemberek korabeli pecsétjei szövegének: A kezdő S, «si,gillum» szokásos rövidítése és hogy itt az S-et vékony, vízszintes vonással a közepén keresztülhúzták, sem elszigetelt jelenség. Ilyen látható a Santa Boel(?)-i káplán XIII. sz.-i pecsétjén 2

2 (I. t. 12. kép). Itt még megemlítendő, hogy az S-et néha hosszában is áthúzták, máskor meg pont, vagy a magasban vessző követte. Mindezek rövidítési jelek voltak és a «sigillum» szó rövidítését jelezték. — Gyűrünk köriratának első felét, vagyis azt, hogy 2

0 E kettőt közli Pietro Toesca, Storia dell'arte italiana (Torino, 1927) c. művében (I. pag. 1122, ill. 1125). 2

1 Közli Luigi Pigorini, Sigilli parmensi di Alessandro Pallavicini e di Niccolò Sanvitale c. cikkében, a Periodico di Numismatica e Sfragistica IV. évfolyamában (Fase. I.). 2

2 Schlumberger és Blanchet, Op. cit. pag. 108, XV. tábla, 21. sz. — Schlumberger gyűjtemény. Budapest S. IOföAHIS, változatlanul megtaláljuk (kivéve a «sigillum» szó rövidítési módját) Giovanni da Colonna, XIV. sz. végei pecsétjén

2

3 (I. t. 13. kép). Az olasz Cornaro névnek latin genitivusba tétele (Cornarii) is teljesen megszokott, sőt törvényszerűen ismétlődő jelenség. A szomszédos A és R egybeirása (AL), amely e szóban található, sem ritkaság. Ugyanez látható Guglielmo mester, pármai kanonok XIII. sz.-i pecsétjén,

24 amely körirata így szól : + S'MAGRI G VILLI 3LTTÎI CNOICI Pigmei" (I. t. 14). Az analógiák bemutatásának végére érve, azt látjuk, hogy, ezek alapján, a gyűrűt a XIII. sz.-ból és Olaszországból származónak kell nyilvánítani. Ez a tény is azt a felfogást erősíti meg, hogy a gyűrű Giovanni Cornaro, velencei patríciusé volt, aki az 1291 és 1293 közötti időben Magyarországra kisérte, vagy esetleg csak követte unokahugát, Tommasina Morosinit, III. Endre királyunk édesanyját és aki állítólag hat hónapot töltött hazánk földjén. A gyűrű értékét elsősorban korai keletkezési ideje adja meg, továbbá az a tény is, hogy teljes épségben maradt ránk. De talán mindezeknél fontosabb az a jelentősége, hogy benne az Árpádkorba nyúló olasz-magyar történeti, illetve kultúrtörténeti kapcsolatok egyik érdekes és kézzelfogható emlékét láthatjuk. 2

3 Schlumberger és Blanchet, Op. cit. pag. 128, XVIII. tábla, 32. sz. — Schlumberger gyűjtemény. 2

4 Schlumberger és Blanchet, Op. cit. pag. 106, XV. tábla, 15. sz. — Schlumberger gyűjtemény. Pásztoryné Alcsuti Katalin L'ANELLO-SIGILLO Dl GIOVANNI CORNARO Stiamo preparando uno schedario del materiale intero della sezione storica del Museo Storico Ungherese. Abbiamo cominciato questa faccenda col materiale di magazzino ed, entro questo, cogli oggetti minuti. Preparando lo schedario degli anelli, ho scoperto, tra una moltitudine di anelli poco significanti e giustamente messi in magazzino, un anello, che, già dal primo momento mi sembrò assai interessante. È un anello-sigillo, fatto di un pezzo d'oro (t. I. fig. 1). Il suo cerchio piatto si allarga un poco alle due estremità, verso la testa dell' anello. Si trovano inoltre, sul cerchio, due rughe parallele, sino ai due lati della testa. La testa circolare dell' anello è anche piatta. Vi è incisa (t. I. fig. 2) un'arma partita, colla parte destra liscia e colla sinistra a fondo scavato e tutta coperta di lineette sottili, scolpite serratamente in croce. Essendo negativo 1' intaglio dell'anello, suli' impronta il lato sinistro, preso araldicamente, è il lato liscio, mentre quello destro è il damascato. Lo stemma è circondato dell' iscrizione seguente, tra due linee circolari scolpite: (igillum) IOßATi(n)ISCORT7Äm. (t. I. fig. 3 dà l'impronta in gesso ingrandita dell'anello-sigillo). Il diametro dell' anello, presso la testa, misura cmm. 1-9, il diametro trasversale cmm. 2 (giacché il cerchio ha una forma circolare, ma un poco appiattita) ; il diametro della testa mi-