Folia archeologica 3-4.

Csalog József: A magyarországi újabb-kőkori agyagművesség bükki és tiszai csoportja

I CSALOG: A MAGYARORSZÁGI ÚJABB KŐKORI AGYAGMŰVESSÉG 11 A bodrogkeresztúri A bodrogkeresztűri H '1 Kutyasoron: sírmezőben: Rézkori kerámia. Rézkori sírok. Rézkori kerámia. Textildíszes tiszai I. period, kerámia. Bükki kerámia. Tiszai II. period, kerámia. A rétegsorokból teljes biztonsággal csak a tiszai kultúra fokozatai állapíthatók meg. Azok is csak úgy, ha tekintetbe vesszük, hogy a tiszai II. periódusának mondott herpályi anyag tipológiai szempontból egyenes átmenetet alkot a tiszai I. periódusú Bodrogkeresztur-kutyasori és a rétegsorok legfelső rétegét képező bodrogkeresztúri rézkori kerámia között. Ezek szerint — egy és ugyanazon díszítőstílus különböző fejlődési fokozatairól lévén szó — a tiszai kultúra helyesbített fogalma alatt összefoglalhatjuk korban legalul a tiszai kultúra I. periódusaként a Bodrogkeresztur-kutyasori, paszabi és szentesi tipusú anyagot, mint e kultúra középső, II. fokozatát a herpályi, lengyeli és polgári tipusú anyagot, mint ennek végső kifejlődését képviselő III. fokozatot pedig a bodrogkeresztúri, pusztaistvánházai stb., korarézkori sírmezők anyagát. Kultúrfácies szempontjából ezek szerint a tiszai kultúra keretén belül az első fokozat képviseli a tiszta neolithikumot, a második fokozat az aeneolithikumot, a harmadik fokozat pedig a korai rézkort. 1

1 Nem tűnik azonban ki e sztratigráfiai megfigyelésekből az, hogy a relativ kronológiába hogyan illeszthető be a bükki kerámia színtje. Ez utóbbi kerámia ugyanis — a fenti sztratigráfiai megfigyelések szerint — éppen úgy lehet régebbi, mint ahogyan lehet egykorú is a tiszai I., sőt még a II. fokozattal. Tipológiai és chronológiai vizsgálódásaink szerint legvalószínűbb, hogy a bükki kultúrrégió leletanyaga a tiszai I. és II. periódusú emlékekkel egykorú. Hogy a tiszai kultúra I. periódusával az egykorúság bizonyos, arra nézve bizonyí1

1 B:nner Jár.os régebben — (A kopáncsi és kotc.cparti neolithikus telepek és a tiszai kultúra III. periódusa. Különlenyomat a Dolgozatok a m. kir. Ferenc József Tudományegyetem archaeológiai intézetéből c. folyóirat 1932. évfolyamából, 1—28. old.) — a tiszai kultúra III. fokozatát a Kőrös környéki telepek körömmel díszített kerámiájában vélte felismerni. Eltekintve attól, hogy ezen emlékcsoport, szemben a bodrogkeresztúri korarézkori tipusú emlékanyaggal, a tiszai II. fokozat kerámiájával semmiféle tipológiai kapcsolatot sem mutat, Banner e nézetét stratigráfiai nehézségek folytán is módosítani kényszerült. — (Régészeti kutatások Szegeden, Dolgozatok 1936, XII. k. 1—2. füzet 271. old.) — Csak helyeselnünk lehet az említett emlékcsoportnak a «Kőrös-kultura» elnevezés alatti összefoglalását. tékul azokat a határzónában fekvő telepeket említhetjük meg, ahol a két csoport technikája és stíluselemei szemünk l.áttára keverednek egymással, s melyekben Tompa a bükki és a tiszai kultúra közötti fejlődési átmenetet látta. Ismerünk ezek mellett olyan jelenségeket is, melyek f.nég a sokkal későbbi egymásmellettiséget is elárulják. Ilyen elsősorban Tompa munkájában a XXXVIII. tábla 5. képén bemutatott edény, melyet a bodrogkeresztúri korarézkori temetőben Hillebrand talált egy sír mellett. — Tompa ezt az edényt munkájában bükki III-nak vette; ha alaposan szemügyre vesszük kitűnik azonban, hogy textildíszítése egészen késői tiszai III., illetve bodrogkeresztúri jellegű. E későtiszai ornamentika mellett azonban kimondottan bükki technikával készült elemeket is találunk az edényen. Ilyen a felületet tagoló keret kivitele, a több párhuzamos karcolatokból álló, függőlegesen elhelyezett szalag. Hasonló jelenség észlelhető a tiszadobi «tejesköcsögön» is.

1

2 Nem gyengíti érveinket az a körülmény, hogy a tiszai törzsterület és a bükki régió határzónájában a Tompa szerint vett bükki III. periódusba tartozó lakótelepek szomszédságában bükki hatásoktól ment, tiszta tiszai I. tipusú lakótelepeket is találunk. Külön tiszai és külön, esetenkint tiszai hatás alá került szalagdíszes kerámiájú ethnikumot tételezve fel, a kettő összetalálkozásának lehetőségei a határzónában sem lehettek mindig biztosítva. Nem mond ellent felfogásunknak ilyenmódon az a tény sem, hogy Bodrogkereszturon a Kutyasoron csak tiszai I. tipusú anyag került elő, alig néhány kilóméterre tőle, a rézkori temető alatt pedig csak tiszai stíluselemekkel erősen kevert, bükki kerámiát hoztak felszínre. Határzónáról lévén itt szó nagyon könnyen elképzelhető, hogy a rézkori sírmező alatt talált telep olyan időben létezett, amikor — talán átmenetileg — ezen a vidéken bükki hatástól ment tiszai népelemek nem tanyáztak. Két különböző kultúra érintkezési zónájában különben még a tényleges sztratigráfiai adatok sem lennének döntő jelentőségűek. Ilyen helyen könynyen előállhat az a helyzet, hogy a két ethnikum közötti határvonal kisebb-nagyobb eltolódása esetén egyik helyen az egyik nép települ rá a másiknak elhagyott telephelyére, a másik helyen pedig éppen a fordítottja történik meg ennek. Többszöri határeltolódás esetén még arra is el lehetünk készütve, hogy egy és ugyanazon a helyen 1

2 Arch. Ért. 1906, 436. old.