Folia archeologica 3-4.

Csalog József: A magyarországi újabb-kőkori agyagművesség bükki és tiszai csoportja

12 CSALOG: A MAGYARORSZÁGI ÜJABB KŐKORI AGYAGMŰVESSÉG a két szomszédos kultúra rétegeit két egymásbatolt fésű fogaihoz hasonló helyzetben találjuk meg. Sokkal többet mond a mi szempontunkból az a tény, hogy a kutyasori telep anyagában bükki hatás nem észlelhető, ugyanakkor azonban a rézkori temető helyén talált egészen későtiszai csészén — mint láttuk — világosan kimutatható a szalagdíszes, illetve bükki hatás. Amennyiben ugyanis a kutyasori, tiszai I. periódusba tartozó kerámiai anyag egyenes leszármazottja lenne a bükkinek, úgy sokkal inkább itt várhatnánk el szalagdíszes elemeket és bükki technikát, mint a későtiszai anyag között. Az egymás szomszédságában fekvő tiszai és bükki telepek elszigeteltsége, illetve az a beállítás, mintha ezek egymásra semmilyen hatással sem lettek volna, nézetem szerint nem egészen biztos. Az említett bodrogkereszturi csésze ugyanis (Tompa, XXXVIII. t. 4. k.), amelv egyesíti magán a bükki és tiszai stílus díszítőelemeit, akár rézkori sírból került elő, akár pedig a sírok alatti bükki lakótelephez tartozott, mindenképen a bükki kultúrának a későtiszai elemekkel való találkozását mutatja. Hasonlóképen nem világosak Tompa adatai a kenézlői leleteket illetően sem.

1

3 Ha az I. P. E. K.-ben adott leírásnak adhatunk hitelt, úgy a kenézlői anthropomorph edényke (IV. t. 4.) tiszai II. periódusú környezetben, egy bütyökdíszes, festett csésze társaságában került felszínre. (Tompa, i. m. XLI. t. 6. k.) Az emberalakú edényt egyébként Tompa a könyvéhez mellékelt formatábla szerint maga is tiszainak tartja. Ebben az esetben azonban lölyan jellegzetes tiszai-bükki keverékornamentikát kapunk a több párhuzamos vonalkarcolatból álló keret és magában a bükkiben is nagyon elterjedt egészen jellegzetes textilminta révén, hogy azt élő tiszai II.-bükki kapcsolatok feltételezése nélkül, tisztán atavistikus visszaütésként megérteni nem tudjuk. A két kultúra relativ időrendje szempontjából fontos az is, hogy a bükki régióban az idólplasztika halvány nyomait is megtaláljuk. Hogy az idólplasztika nem bükki területen jött létre, hanem a Balkán közvetítésével került a tiszai kultúrába és onnan a bükkibe, az alig vonható kétségbe. E tekintetben nem osztom Tompának azt a véleményét sem, hogy a tiszai kultúrának 1

3 Tompa, A szalagdíszes agyagművesség kultúrája Magyarországon, Arch. Hung. V—VI. к. 23. о. — Tompa, Über einige Ungarländische Denkmäler, I. Р. E. K. 1928, 23. o. — Fettich Nándor, Adatok a honfoglaláskor archaeológiájához, Arch. Ért. 1931, 80. о. önálló idólplasztikája is lett volna s csak későbben vette volna át a déli típusokat.

1

4 Ellentmond ennek a felfogásnak mindenekelőtt az a tény, hogy az idólplasztika súlypontja délen van, s hogy elterjedési körének perifériáján, nálunk felszínre kerülő emlékanyag nem tartalmaz olyan típusokat, melyeket déli formákból ne lehetne levezetni. Ha végigtekintünk a magyarországi anyagon mindössze azt látjuk, hogy az aránylag kevésszámú anyagban éppen a távoli területről történt átvétel folytán kevés a tisztán felismerhető tipus, s hogy az idólleletek száma délről északnak, tehát a bükki kultúra területeinek irányában fogy. A Tompa szerint oly fontosnak tartott háromszögletes arcú déli idóltipust az Alföld területéről — kimondottan idól formájában — én sem ismerem, előfordul azonban ez az alak Tordoson tiszai I. eredetű textilmintával díszítve.

1

5 Ugyanígy déli eredetűeknek tartom az anthropomorph edényeket és a négy, három, vagy kétlábú, rendesen állatfejekkel díszített cserépoltárkákat is. Ezeknek előzményei a bükki kultúrában hiányzanak; ott legfeljebb edénylábak kerültek elő, szép számmal találhatók azonban a tiszai és a Kőrös-kultúra telepein, főleg azonban ott, ahol a déli kultúrhatások amúgy is erősen éreztetik hatásukat.

15

b A tiszai környezetben előkerült kenézlői emberalakú edény csak kapcsolatot, illetve érintkezést mutat a bükki kultúrával. Tiszai területen talált szentesi, kökénydombi, hódmezővásárhelyi, csókái rokonai

16 Vinca felé mutatnak

1

7 és olyan környezetben kerülnek elő, melyből a biztosan déli eredetű, s a déli kultúráramlattal Tordosra is eljutott oltárkák sem hiányzanak.

1

8 A Borsodon talált u Tompa, 25 Jahre Urgeschichtsforchung in Ungarn, Bericht d. R. G. K. 1934/35. 42. o. 1

5 Roska, Az ősrégészet kézikönyve. II. 163. k. 7. 15

b A tiszai kultúra körébe tartozó oltárkák közül figyelemre méltó a Magyar Nemzeti Múzeumnak Bácsnádaljáról származó publikálatlan példánya, melynek oldalait tiszai I. jellegű karcolt vonalrajz díszíti, két darab fejalakú nyúlványa pedig a legszorosabb rokonságot árulja el Vinca idólplasztikájával. A Kőröskultúra cserépoltárkáit Banner ismertette: A kopáncsi és kotacparti neolithikus telepek és a tiszai kultúra 111. perióausa, Dolgozatok, 1932, 1 — 48. о., I—XLI. tábla, rámutatva arra is, hogy e csoport idólplasztikája és anthropomorph edényei Tsangli anyagával rokonok. 1

6 Tompa, i. m. XL. t. 11. k., Banner, Dolgozatok, 1930 XXXV. t. 1, 4—6. 13. k. 1

7 Tompa, Bericht d. R. G. K. 1934/35. 42. o. 1

8 Banner, A kökénydombi neolith-kori telep, Dolgozatok, 1930, XXXIV. t. 14. k. — Roska Márton, Az ősrégészet kézikönyve II. k. 78. k.