Folia archeologica 3-4.

Török Gyula: A pécsi belvárosi templom bővítésénél előkerült római leletek

132 TÖRÖK: PÉCS-BELVÁROSI RÓMAI LELETEK 132 helynek semmi nyoma sem látszott, így valószínű, hogy középkori építkezéssel megbolygatott sír félretett mellékleteiről van szó. 1. Kisbronz érem: II. Constantius, Coh. 104 (1). 2. Az edény egyfülű, szürke színű agyagbögre. M 97, Fá 35, Pá 74 mm. Füle 10 mm-t emelkedik a szájperem fölé. Szájpereme csak 2—3 mm-t hajlik ki. Hiányos (I. t. 7). XVI. sír. A török dzsámi nyugati sarka épült rá. Egyszerű sírgödör, kő- és téglaépítmény nélkül. Kibonthatatlan. A feltárt sírok mellékletei alapján temetőnket a IV. századból származónak tartjuk. A II. sz. sír agyagtálját, a sárgamázas korsóval együtt, a XIII. sír II. Constantius (323—361) éremmel pontosan meghatározott agyagtála keltezi. A III. sz. sír üvegkorsóját és kúpos, gömbölyű aljú üvegpoharát a legfiatalabb érem (Iovianus 363— 364) határozza meg. A VI. sz. sír mellékleteinek származását Jovianus (363—364), I. Valentinianus (364—374), Gratianus (367—383) uralkodók érmei húsz éves időtartamra korlátozzák. A X. sz. sír vörös mázú vázája a temető legkorábbi darabja, amelyhez hasonlókat leginkább urnatemetőkből ismerünk. Kétségtelen, hogy itt csontvázas sírból származik. A XI. sz. sír sárkánvfejes csatját, piskóta alakú és Meduza-fejes övdíszeit I. Constantinus (306—337), II. Constantius (323—361), II. Constantius (317—340), Constans (333—350) érmei határozzák meg. Ez a sír szolgálhat kormeghatározóul Radnóti Aladár által Ságváron feltárt 56. sz. sír. hasonló mellékleteihez. Radnóti szíves közlése alapján meduzafős kerek díszeket nemcsak övekről, hanem ládikákról is ismerünk. A pécsi városi múzeumban őrzött adatokból kitűnik, hogy a feltárt és most leírt sírok nem állanak magukban, hanem folyamatos összefüggésben voltak nyugati irányban a székesegyház felé és déli irányban a mai «Sopiana gépgyár» udvaráig terjedő sírokkal, s valamennyi együtt képezte a római kori város nagykiterjedésű temetőjét. B) Feliratos kövek 1. Feliratos fogadalmi kő (4. t. 1). A 4. sz. sír nyugati oldalánál középkori templom alapfalába beépítve találták a munkások. Felirata:

2 //. o. m.P/PJro [salute] / D(orwini) n(ostri) Gor[d(iani)J / Aug(usti). C. lcer[n/iusj] \ 1 Radnóti Aladár volt szíves segítségemre lenni az olvasásnál, egyben figyelmeztetett a Homuncio név északitáliai előfordulására. V. ö. CIL V 3429 =• ILS 6698 Verona. Hotnuticio / b(ene)f(iciarius) co(n)s(ularis) leg(ionis) / I. adi(utricis) v(otum) s(olvit) l(ibens') m(erito). / Sabino II et [V/enusto co(n)s(ulibus). Kétséges az Icernius. Mérete: 61x41x28 cm, betűnagysága 4-5 —5 cm. Sabinus másodszor és Venustus Kr. u. 240-ben viselte a consuli tisztséget. 2. Sírkő töredéke, megmaradt a feliratos mező jobb alsó sarka (IV. t. 2.) . Mérete 46 x 38 x 17 cm, betűnagyság 5—5-5 cm. Keskeny oldalán szőlő-inda díszítés. A felírat töredéke: con]iugi ( ... [fijliabus) ... posuit. Meg kell jegyeznünk, hogy a három csonka sor felett még két betű alsó része látszik. Az első E vagy L vízszintes alsó szára, a másik egy függőleges szár és egy kissé ferde vonal, vagy R, vagy A töredéke. Főleg az utolsó betű nagyon bizonytalan, úgy hogy az itt elrejtett név, illetőleg szó kiegészítésével nem próbálkozhatunk meg. Az utolsó szó előtt természetesen «titulum memoriae»-t kell feltételeznünk. Mindkét követ részletesen Nagy Tibor közli a «Pécs szab. kir. város Majorossy Imre Múzeumának 1939—40. évi Értesítője»-ben. C) Épület A Széchenyi-tér északkeleti sarkánál, a térképen jelzett négyszögű római építmény alapfalai kerültek elő, legújabb kori és középkori falak alól. Nyugati fala 52, déli fala 68, keleti fala (VI. t. 2.) 65 cm. vastag, északi falának (VI. t. 1.) vastagsága nem nyert megállapítást, mert ezzel az úttest épségét veszélyeztettük volna. Belsejének falhossza 6.58x7.66 m. Falait mecseki kőből, terméshomokra alapozták s tiszta oltott meszet használtak kötőanyagul. A fal külső felülete szabálytalan, a terméshomoknak és a köves vízhordaléknak falazták neki. Belső felületét téglaportól és téglatörmeléktől vöröses malterrel vonták be. Ezt az elsőrendű szigetelő burkolatot durván simították le, bizonyára azért, mert földalatti pincehelyiségnek használták, amely esetleg egy belső faburkolatot is kaphatott. Fenekén padozatnak semmi nyoma sem látszott, csak egy letaposott, meszes hulladékréteg, mely a vizet könnyen áteresztette, több helyen pedig a tiszta homok alkotta a padozatot. A sárgás homokon itt-ott égés nyomai látszottak. Az épület fenekén fél méter' — a falak felé másfél méterig vastagodva — tökéletlenül elégett, különböző színű festékektől átitatott nagy-