Folia archeologica 3-4.

Török Gyula: A pécsi belvárosi templom bővítésénél előkerült római leletek

TÖRÖK: LE TROVATE ROMANE DI PÉCS BELVÁROS 133 mennyiségű, apróra zúzott emberi csont (VI. t. 5.) feküdt. Mintha máglyán rosszul elégett csontok össszegyűjtött halmaza lenne. Közötte csak egy festékdörzsölő követ (II. t. 16.) és számos, a csontokkal összeolvadt bronzrögöt (II. t. 17— 18,) találtunk. A festékdörzsölő kő 65x40x 12 mm. Használattól kopott; felső élei lecsiszoltak. A csontrétegre zuhanva római téglák és padozatburkoló kövek feküdtek. Egy téglacsomó még eredeti malterrel összefogva, bolygatatlanul feküdt, ahogyan az épület összeomlásánál lezuhant (V. t. 6. és 7.). Ezzel kezdődött az a vastag réteg, amely kizárólag épület-törmelékből állott: (V. t. 6. és 7.) téglák, tetőfedő-cserepek, padozatburkoló kövek, meszes malter és alaktalan mecseki falazókövek. Vastagsága a csontrétegtől számítva az épület közepén 2 m, az épület szélein 2-60 m. Az épülettörmelék felett 1-5—2 m vastagságú fekete, humuszos földréteg — valószínűleg középkori felszinkiegyenlítő föld — volt. Ebből honfoglaláskori bronz hajkarika, IV. István és Zsigmond pénzei kerültek elő. A román templom szentélyének alapja rátámaszkodott a római falakra, annyira megcsonkítva ezt, hogy a jelenlegi utcaszinttől 2.90 m mélységben kezdődött a tégPécs laporos habarccsal vakolt római fal. Az egyenetlen csonkításu fal felső szintjétől átlag 60 cm-re a falba 20—30 cm-re mélyedő szabálytalan állványozási lyukak találhatók. A pécsi rómaikori temetkezés az eddig napfényre került sírok alapján kizárólag csontvázasnak mondható. Az a tény, hogy urnatemetőt Pécsett mindezideig nem tártak fel, magyarázható jelen feltárásunk eredményével. A fentebb leírt római épület ugyanis tulajdonát képezhette egy temetkezési collégiumnak, amely a hamvasztást városunkban intézményesen végezte és a hamvakat ebben az épületben gyűjtötte össze. A hamvak állhattak urnákban, de a kereszténység és a csontvázas temetkezés elterjedésével megfoszthatták a pogánykori temetkező helyet berendezésétől, urnáitól s mellékleteitől, helyszínen hagyva a csontokat. A csontmennyiség mintegy 35 m

3 lehetett, ami legkevesebb 1750 ember hamvainak felel meg. Az urnák kifosztása mellett szól az a tény is, hogy a csontmennyiség mintegy egyharmadának feltárásával csak egy festékdörzsölő követ és csontokkal összeforrott bronz rögöket találtunk. Török Gyula LE TROVATE ROMANE RINVENUTE IN OCCASIONE DELL' AMPLIAMENTO DELLA CHIESA DI PÉCS BELVÁROS Nella primavera del 1939 si iniziò di demolire l'edifizio annesso della chiesa della città interna di Pécs, eretto dai gesuiti. Durante i lavori di demolizione e di fondazione sono venuti alla luce monumenti dell'età romana, romanica, gotica e di quella turca. In questa nostra descrizione presenteremo i monumenti romani. Le tombe vennero numerate nell'ordine della loro rinvenuta, indicando la loro ubicazione sulla pianta ((fig. 1.) ivi acclusa. Nella maggior parte dei casi non si potè prendere le loro misure, poiché furono turbate in seguito delle recenti costruzioni. A) Tombe Tomba /. Turbata. Profondità, misurata dal piano della strada cm 290; lunghezza 195; larghezza 48. I mattoni del coperchio, lo scheletro e gli accessori vennero dispersi, quando fu eretta la cantonata di sud-ovest della chiesa romanica. I frammenti dei mattoni non sono sigillati; le pareti furono construite da pietre del Monte di Mecsek, con uno spessore di cm , 20—30, e fatte con intonacatura di calce spenta che si è conservata soltanto nell'altezza di cm 10—15. Direzione: 355°—175°. A un metro e mezzo della tomba è uscita alla luce una lucerna di argilla (Tav. II. 5.) che aveva fatto probabilmente parte degli accessori. La lucerna è foggiata irregolarmente, di argilla fine mente elaborata, con un lumicino e con delle coste intorno all'apertura. Lunghezza mm 77; larghezza 47; altezza 25. Tomba II. Turbata. Della stessa profondità. Larghezza cm 75. Giacque sotto una capella gotica, in conseguenza di cui edificazione fu distrutta, in tal modo che non restarono al loro posto originale solo gli stinchi del defunto. Il coperchio delle tibie furono due mattoni appoggiantisi uno all'altro. Direzione: 350°— 170°; i piedi verso 350°. Tomba di bambino. Presso la gamba sinistra c'erano una brocca (Tav. /. 1.) con un'ansa, di color rosso-mattone e con inverniciatura gialla: poi un piatto di argilla a granelli scabri, di color grigio-nerastro, e una tazza di vetro. Altezza della brocca mm 128; diametro del fondo 35; diametro