Folia archeologica 3-4.

Radnóti Aladár: A zalahosszufalusi ezüstlelet

RADNÓTI: A ZALAHOSSZÚFALUSI EZÜSTLELET 115 még jobban elterjedt ez a tipus, különösen Sisciából és Emonából (Sziszek és Laibach = Ljubljana) ismerünk sok hasonló példányt. Kikerült ez a forma a Nagyalföldre is, ahol nem csak mint karperec volt általánosan elterjedve, hanem miniatűr mását mint fülbevalókat is megtaláljuk a szarmata sírokban.

7

2 A leletösszefüggésekből világosan láthatjuk, hogy Pannoniában a rugós karperecek a Kr. u. II. században terjedtek el tömegesen. Ez a leginkább ezüstből készült forma később primitivebb lesz. Vékony bronzhuzalból készül és az erős rugó csak néhány rátekeréssel van jelezve a karpereceken; ezek a darabok már a III — IV. század leletanyagához valók, tulajdonképen már nem tartoznak típusunkhoz.

7

3 Karperecünk nemcsak Pannoniában fordul elő a II. századi leletekben, hanem a többi tartományokban is igen elterjedt.

7

4 J. Déchelette szerint galliai kelta forma, ott a La Тёпе Ill-ban lép fel.

7

5 Ide valószínűleg Görögországból származik, de eredete nincs teljesen tisztázva.

7

6 Nlagy elterjedési területe megnehezíti az eredet eldöntését. Pannóniai előfordulásával kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogy vájjon a helybenlakó benszülött kelták leletanyagából került-e a Kr. u. II. század leleteibe, vagy pedig ez is II. századi galliai importárú. Budapest 7

2 Alföldi András professzor úr szíves engedélyével említem itt meg az alföldi múzeumokban általa összegyűjtött darabokat. 7

3 Egy huzalból készült darab Licinius éremmel van datálva a sopronnyéki szarkofágból. Paur I., Arch. Ért. 5, 1885, 89, 7 k. Számos példányról értesítettek Sági Károly és v. Barkóczy László kollégáim a győri, soproni, szombathelyi, székesfehérvári és veszprémi múzeumokból. Fogadják segítségükért hálás köszönetemet. A veszprémi múzeum két példánya egy zárt sírleletből való, Tótvázsonyból. 7

4 J. Mortillet, Revue Archéologique 1866, 3, 418, la k.; L. Lindenschmit, Alterthümer unserer heidnischen Vorzeit 2, 1870, 3 táb., 6—8; M. v. Chlingensperg— Berg, id. h. Ismert ez a forma a germán sírokban is, 1. összefoglalólag legutóbb Chr. Pescheck, Die frühwandalische Kultur in Mittelschlesien (Quellenschriften zur ostdeutschen Vor- und Frühgeschichte 5) 1937, 40; 34 és 171 к., 4. 7

5 Manuel d'Archéologie II 3, 1914, 1227, 520 к. 7

6 R. Zahn, Amt. Berichte aus den Königl. Kunstsammlungen in Berlin 35, 1913, 78, 39 k. 7

7 A kisravazdi lelet rugós karperece nem valószínű, hogy a késői La Тёпе korból származna, v. ö. Récsey V., Arch. Ért. 17, 1897, 195, 2 táb., 2. A leletben különböző korú emlékanyag van, így nem fogadhatjuk cl mint zárt leletet. A kisravazdi karperec romA hazai La Тёпе anyagban általában nem fordul elő.

7

7 Legkorábbi előfordulása a cserbeli ékszer-lelet, amely Julius Caesar pénzével van datálva.

7

8 A szomszédos területeken azonban előfordul,

7

9 így megvan Stradonitzban is.

8

0 Pannoniától délre a jezerinei temetőből ismerünk több darabot, ezek a sírleletek feltétlenül korábbiak a Kr. u. II. századnál.

8

1 Boszniai előfordulása arra utal, hogy megvolt ez a forma a hazai bennszülött lakosságnál, a római hódítás korában is. Sajnos, a délpannoniai darabok nem adnak megfelelő pontos datálást. Igen valószínűnek látszik, hogy a Kárpátok medencéjébe a boi vándorlással kerül ez a forma, a Kr. u. I. évszázadban.

82 Ezért nem fordul elő a korábbi La Тёпе leletanyagban. A cserbeli kincsben szereplő kelta karperec viszont a boi-dák kapcsolatok emléke.

8

3 A rugós karperec nagy elterjedése a Kr. u. II. században Pannoniában nem meglepetés, bár ezt korábbi ritka előfordulása nem indokolja. A provinciákban nagy területen elterjedt kelta műiparnak köszönhető II. századi előfordulásuk. Ez a kelta műipar egy nagy egységbe fogta össze a provinciákat és egyes tárgyi tipusok valahol gyökértelenül mennek ki a divatból, újabb kereskedelmi kapcsolatok más centrumokból újra elterjesztik a formákat. így hatott a galliai ipar, a pannóniai kelta ízlésre a Kr. u. II. században.

8

4 Radnóti Aladár buszalakú kidudorodásai emlékeztetnek ugyan a la-tene hólyagos karperecre, de hasonló darabokat ismerünk a római időkből is. Egy analóg-darabot ismerek a keszthely-újmajori temető leletanyagából, v. ö. M. v. ChlingenspergBerg, id. h. 30, 5 táb., 16. 7

8 Cserbele (Hunyad m.): Erdélyi Múzeum 1874, 144; Ortvay Т., Arch. Ért. R. f. 9, 1875, 215 skk; Rómer F., Arch. Ért. 6, 1886, 386; V. Pärvan, id. h. 542 sk, 378 к. 7

9 R. Pittioni, La Tzne in Niederösterreich 1930, 6 táb., 14—15. 8

0 J. L. Pic—J. Déchelette, Le Hradist de Stradonitz en Bohémé 1906, 27 táb., 2. 8

1 W. Radimsky, id. h. 61 sk, 43—44 k.; 76, 105 k.; 77, 111 k. 8

2 Összefoglalólag a boiok vándorlásáról: Ihm, PWRE III 1, 63 skk «Boii», v. ö. R. Paulsen, Die ostkeltischen Münzprägungen, Die Münzprägungen der Boier 1933, 4 skk; K. Pink, Die Münzprägung der Ostkelten und ihren Nachbarn (Diss. Pann. II 15) 1939, 123. 8

3 A. Alföldi, Cambridge Ancient History 11, 1936, 82; Alföldi A., Századok 74, 1940, 134 sk. 8

4 J. Zingerle, Jahreshelfte d. Őst. Arch. Institutes 21—22, 1922/24, 241 sk; Nagy L., Arch. Ért. 42, 1928, 68- skk; Alföldi A., Arch. Ért. 48, 1935, 197 skk; Alföldi A., Századok 70, 1936, 9 skk; Antiquité Classique 8, 1939, 351 skk. 8*