Folia archeologica 3-4.

Radnóti Aladár: A zalahosszufalusi ezüstlelet

110 RADNÓTI: A ZALAHOSSZÜFALUSI EZÜSTLELET ket osztályozta, a korongos nyelű serpenyőket két csoportba osztotta, a nyélen alkalmazott kivágás szerint.

4

5 Ez az osztályozás kizárólag tipológiai célzattal történt. Viszont a kivágások a serpenyők nyelén gyakorlati célt szolgáltak: az edények felfüggesztését. Láttuk, hogy ezüstserpenyőnk csakis a kivágásban különbözik a bronzedények formájától, ez pedig a formát nem érintő különbség. A korongos nyelű bronzserpenyők gyártása igen hosszú ideig tartott. Augustus korától kezdve egészen a Kr. u. III. század közepéig gyártották ezeket az edényeket.

4

6 Kétségtelenül átveszi ezt a formát is a galliai bronzedényipar Délitáliától.

4

7 Vitás azonban, hogy a galliai bronzművesek mikor kezdik meg működésüket.

48 Nem lehet továbbá azt sem eldönteni, hogy a kelta mesternevek az edényeken, mind galliaiak-e, vagy vannak közöttük északitáliaiak is?

49 Néhány példából kiindulva az sem lehetetlen, hogy az ismert délitáliai mesterek nevével némileg visszaéltek. Délitáliai mesterek bélyegzőjével kerültek forgalomba, olyan edények is, amelyeket más mester készített és a márkás név varázsával igyekezett portékájának piacot teremteni.

5

0 Q. Ekholm újabban a lyoni múzeum bronzedényanyagából kiindulva Délgalliában éppen Lyon környékén nagyarányú bronzedényipart feltételez.

5

1 Ha típusok szerint nem tudjuk egyelőre kiválasztani ennek a gyártási centrumnak termékeit, annak oka abban is kereshető, hogy az itt készült edények formák szerint erősen függenek a délitáliai típusoktól.

5

2 A Lyonból publikált jellemző darabok között van egy serpenyő, amelynek nyele lapos kidolgozásban igen hasonlít a zalahosszúfalusi ezüstcsészéhez.

5

3 Általában azt mondhatjuk, hogy a galliai korongos serpe4

5 H. Willers, id. h. 76 skk. « H. Willers, id. h. 79 sk; S. Müller, JuellingeFundet (Nordiske Fortidsminder II 1) 35; O. Ekholm, Romerska vinskopor och kärl av Hemmoortyp i skandinaviska fytid 1934, 9 skk; G. Ekholm, Fornvännen 1935, 193 skk. 4

7 J. H. Holwerda, Oudheidkundige Mededeelingen 12, 1931 Supp. 23. 4

8 H. Norling—Christensen, Acta archaeologica 8, Л 937, 176 skk; О. Klindt—Jensen, Fra Danmarks Ungtid 1940, 129 skk. 4

9 J. H. Holwerda, id. h. 23, v. ö. Norbanus mester működését, Radnóti A., id. h. 27 sk. 5

0 H. Willers, id. h. 80. 5

1 Fornvännen 1935, 198 skk. 5

2 H. Norling—Christensen, id. h. 173 skk. 6

3 G. Ekholm, Fornvännen 1935, 198, 6 k. nyők nehézkes, elnagyolt darabok.

5

4 Lehetséges azonban, hogy a nagyobb, esetlenebb formák egy - másik galliai gyártási centrumból valók. A bemutatott lyoni darabok mindenképen versenyezhettek a délitáliai gyártmányokkal.

54

a Feltűnő ezüstserpenyőnk kis mérete és arányos formája. Ilyen kisméretű bronzserpenyők aránylag ritkák, a doorwerthi leletben kerültek elő Carugenus bélyegzővel.

5

5 A doorwerthi lelet, ha nem is Domitianus idejéből való, mégis legkésőbbre a Кг. u. II. század közepére tehető.

5

6 Carugenus tehát, ha Galliában dolgozott, feltétlenül a korai galliai mesterek közül való, mint azt gyártmányainak formája is bizonyítja. Mivel a lyonkörnyéki készítmények formájuk szerint igen közel állnak az itáliai darabokhoz, ezek lehettek az első galliai bronzedényműhelyek, talán Carugenus is itt dolgozott. Mindenesetre jellemzi ezeket a gyárakat a délitáliai formák szigorú utánzata és a gondos kidolgozás, amely lehetővé tette a versenyt az itáliai árukkal. Úgy látszik, a délitáliai bronzedényformákat ezüstcsészékkel is utánozzák, így születik meg előbb az egyszerű korongos ezüstserpenyő, majd pedig a többi vízszintes nyelű csésze.

5

7 Párhuzamos fejlődési folyamatot figyeltek meg a terra sigillata gyártásánál, amikor az arezzoi és póvidéki árú után először Délgalliában indul meg a terra sigillata gyártás és komoly konkurrenciát jelent az itáliai árúnak. A zalahosszúfalusi ezüstcsészét formája, kidolgozása és analógiáinak elterjedése szerint is galliai gyártmánynak tarthatjuk. Valószínű az is, hogy a korai délgalliai műhelyekből került ki. Együtt jön a Kr. u. II. század elején a többi galliai árúval, az üvegekkel, terra sigillatákkal és bronz árúkkal. A kiépült dunai limes tette lehetővé, hogy a galliai árú Pannoniából is kiszorítsa az itáliai iparcikkeket. Ilyen szempontból a pannóniai leletanyag teljesen megváltozik а Кг. u. II. század elején, szemben az előbbi század leleteivel. Természetesen meg van ez a változás a Rajnánál, sőt messze Északon 5

4 A nagy, nehézkes formára jellemző az ászári Caratus-serpenyő. Radnóti A., id. h. 45 sk, 22 táb., 5—5a, további irodalommal. 54a a lyoni ezüstművesekről 1. P. Wuilleumier, Revue Archéologique 8, 1936, 53. 5

5 J. H. Holwerda, id. h. 21, 14—15 sz. 12 k., 22—23; Radnóti A., id. h. 43. 5

6 J. H. Holwerda, id. h. 23. A korai datálásnak éppen a bronzedényanyag mond ellent. 5

7 Az általánosan elterjedt galliai ezüstedény a vízszintes nyelű patera. H. Willers, id. h. 80 skk.