Folia archeologica 3-4.
Radnóti Aladár: A zalahosszufalusi ezüstlelet
111 RADNÓTI: A ZALAHOSSZÜFALUSI EZÜSTLELET is. Ez jelzi a galliai ipar nagy lendületét, amely a hanyatló Itália árúit ki tudta szorítani a tartományokból. 5 8 Sokkal nehezebb a karperec eredetét meghatározni a zalahosszúfalusi leletből. A karperec a körhöz közelálló elipszisalakú, legnagyobb külső átmérője 102, legkisebb pedig 93 mm (III. tábla 1). Átmetszete rombuszalakú, összekapcsolása felé vékonyodik, egymás fölé hajlik két vége és spirálisokban egymásra van tekerve. A hat, illetve hét spirál annyira lazán van rátekerve a karperecre, hogy ezek rugózva mozognak a karperecen és így nyomással tágítható vagy szűkíthető. Súlya 116-8 gr. A karperec kitűnő fenntartású, teljesen ép. A zalahosszúfalusi ezüstkarperec Pannoniában jól ismert karperec-formát képvisel. Több jól datált leletben előfordul ez a forma. Az ászári kincsleletből összesen négy darabot ismerünk. 59 Nagyságuk szerint jóval kisebbek mint a zalahosszúfalusi; átmetszetük pedig kétféle köralakú vagy rombuszos. Az ászári kincsleletben még két más karperecforma is előfordul. Az egyik a lapos két-kígyófejes forma, 6 0 a másik a végein fülekkel ellátott és gombbal díszített karperec. 61 Az ászári kincslelet «post quem» datálását egy katonai diploma adja, Kr. u. 148-ból. 6 2 Ugyancsak a Kr. u. II. századból való egy ezüst ékszerkészlet állítólag Tatáról. 6 3 Ebben a leletben is előfordul egy kettős spirállal rugózó karperec, kisebb forma, rombuszos átmetszettek Nem hiányzik itt sem az ászári leletből ismert kígyófejes karperec, amely itt három darabbal van képviselve (III. tábla 7). 6 4 Értelmetlen az egyik ilyen karperecen a rátekert lapos spirál (III. tábla 4, 4a). Ez a darab mutatja éppen a szoros összefüggést a zalahosszúfalusi formával. A gyakorlati célt szolgáló rugó itt értelmetlen dísszé változott. Ugyanezt a változást vehetjük észre a kettős-hármas huzalból fonott karpereceken és torqueseken, ahol a rugó szintén értelmetlenül van rácsavarva a darabokra (II. 5 8 Erről a kérdésről összefoglalólag Alföldi A., Századok 70, 1936, 11 sk. 5 9 Hampel J., Arch. Ért. 5, 1885, 28. 3 táb., la—b és 4a—b; MNM 128/1898, 12—16 lelt. sz. 6 0 U. o. 3 táb., 3a—b. MNM 128/1898, 10—11 lelt. sz. ei U. o. 3 táb., 2a—b. MNM 128/1898, 18 lelt. sz. 62 CIL XVI 96 (=CIL III D. LX). 63 MNM 62/1892, 63/1892 és 64/1892 lelt. sz., vétel régiségkereskedőtől. Megemlítve Arch. Ért. 12, 1892, 3.75 sk, 7 táb. 61 Ü. o. 7 táb., 3a—b, 6, 7. tábla 8, 9). Meg kell említenünk még két torques-formát ebből a leletből. Az egyik nyitott hosszú levelekben végződő tipus közepén gombbal (II. tábla 6, 10; III. tábla 3). Ehhez közel áll az ászári kincs egyik karperece. A másik nyitott, csavart torques, két végén kacsafejekkel díszített (II. tábla 7). A tatai lelet datálásához fontos egy zománcdíszű korong, egy tű korongja millefiori díszítéssel (III. tábla 5). 6 5 A Magyar Nemzeti Múzeum anyagából meg kell említeni egy karperecet, amelynek lelőhelye állítólag Nagyenyed környéke. 6 6 A hengeres karperec rugója eltört, de súlyban és méretben az ászári karpereceknek felel meg. A karperec két csavart torquesszel került be a Nemzeti Múzeumba, az egyik ezek közül töredék, a másik nyitott végein visszaforduló madárfejek vannak. 67 Itt olyan összefüggés van a karperec és a csavart torquesek között, amely megfelel a tatai lelet összetételének és valószínűvé teszi, hogy ezek a darabok is a Kr. u. II. századból származnak. A győri múzeum is őriz a győr-homokgödöri temetőből két rugós karperecet. 6 8 A nagyobb, bronzból készült érdekes díszítése, hogy a karperec két vége a rugó előtt egy kis lapos te-» kercsbe van csavarva (II. tábla 2—2a). 6 9 A kisebb ezüst a hosszúfalusi pontos mása, mindkettő rombuszos átmetszetű. A győr-homokgödöri temető a Kr. u. II. századból való. 7 0 Ugyancsak egy II. századi égetett temetőből való egy vastag rugós bronzkarperec Brigetioból. 7 1 Délpannoniában 6 5 U. o. 7 táb., 12a—b; I. Sellye, Császárkori emailmunkák Pannoniából (Diss. Pann. II 8) 1939, 6, 6 táb., 15. 66 MNM 110/1894, 7 lelt. sz. 6 7 V. ö. a torockószentgyörgyi torques-sze-1: Téglás I., Arch. Ért. 23, 1903, 304; hibásan datálja V. Párvan, Getica 1926, 381, 262 k. és egy ismeretlen lelőhelyü darabbal (Römer F., Arch. Ért. 6, 1886. 392, 3 ábra) hasonlítja össze. '> 6 8 Hálásan köszönöm ezeket a darabokat dr. Lovas Elemér múzeumigazgatónak és dr. Mithay Sándor kollégámnak, akik segítségemre voltak abban, hogy a karpereceket behatóan tanulmányozzam. 6 9 Karperecek kis tekerccsel néhány délpannóniai darabon kívül, ReichenhaH: M. v. Chlingensperg-Berg, Römische Brandgräber bei Reichenhall in Oberbayern 1896, 43, 5 táb., 5; Jezerine: W. Radimsky, Wissenschaftliche Mitteilungen aus Bosnien und der Hercegovina 3, 1895, 61, 43 к. 7 0 Lovas E., Római temetők és sírok Győrött és környékén 1933,-7 sk. 7 1 Kállay Ódön gyűjteményéből. A darab közléséért fogadja hálás köszönetemet.
