Folia archeologica 3-4.
Radnóti Aladár: A zalahosszufalusi ezüstlelet
108 RADNÓTI: A ZALAHOSSZÜFALUSI EZÜSTLELET 337 gr. (I. tábla 1, la; II. tábla 1). A serpenyő gondosabban kidolgozott a két pannóniai lelőhelyű darabnál, kerekdedebb forma, nehezebb kivitelű. A perem alatt széles sáv tagolja a serpenyő oldalát. A nyél tagoltságán is látható a gondos kidolgozás. A nyél hosszában berakott aranyozott betűkkel felírat: MERC(urii). 2 6 Kizárólag a méretek pontos egyezéséből kialakul egy zárt csoport, a három felsorolt ezüst csésze csoportja. Ez az egyezés különösen fontos akkor, amikor a darabok egyszerű felépítése és díszítés hiánya nem nyújt sok lehetőséget az összehasonlításra és így csak egy bevált formának darabjait látjuk magunk előtt. A paterák sűlya nagy különbségeket mutat, de ez az adat a színezüst százaléka mellett sokféle mellékkörülménytől függ, amelyek nem döntőek a gyártás körülményeinek tisztázásánál. A zalahosszűfalusi ezüstcsésze csoportja látszólagos ellentmondást mutat formában és anyagban a római fémedények között. Amíg ez a három serpenyő egyszerű formáját tekintve a jólismert bronz konyhaedények alakját utánozza, 27 addig a nemesfém anyag a ritkábban előforduló asztali készletek, vagy votiv edények közé sorolja ezeket a darabokat. 2 8 A formát kétségtelenül a hosszú időben kifejlődő célszerűség határozta meg és mint tipikus bronzedényformát számtalan példányban ismerjük. Az ezüst jelenléte azonban 2 6 A felirat a nyélen nem utólagos bekarcolás, mint a schwecháti serpenyőn. Felfoghatjuk mint votivajándékot, de úgy is mint a készítő mester felajánlását. J. Henzen, Bulletino dellTnstituto 1859, 228; J. Bergh, u. o. 229; Th. Mommsen, CIL III 6017, 9. 2 7 Legtöbbször a bronz- és ezüstedény formákat egymástól teljesen elkülönítve tárgyalják. Éppen az itt bemutatott csoport bizonyítja, hogy a formák mennyire összefüggenek egymással. Különös összefüggéseket fogunk akkor is találni, ha az edények díszítőelemeit analizáljuk. Végül is a közös formák és díszítőelemek beható vizsgálatával közelebb kerülünk egyes gyárak és gyártási centrumok jellemző sajátságaihoz. Ebben az összehasonlító munkában különösen nélkülözzük az itáliai és galliai fémedények publikációit. 2 8 Asztali készletek a Pompejiben előkerült ezüstleletek (A. Héron de Villefosse, Le trésor de Boscoreale. Monuments et mémoirs Piot 5, 1899; A. Maiuri, La casa del Menandro e il suo tesoro di argenteria 1932) a votiv tárgyak a sok dedikált galliai edény mellett a berthouville-i kincs (E. Babelon, Le trésor d'argenterie de Berthouville 1916). Újabb megfigyelések szerint a nyeles paterákat az ezüst asztali készletekből is a konyhában használták, mivel a tűz nyoma mindegyiken meglátszott (A. Maiuri, id. h. 354; szemben A. Héron de Villefosse korábbi nézetével, id. h. 249 skk). bizonyos mértékben kiemeli ezeket a darabokat a konyhaedények közül. Az ezüst paterák között már J. Arneth megtalálta a Kunsthistorisches Museum serpenyőjének közeli analógiáit a torinoi ezüst paterákban. 29 A torinoi ezüst nyeles csészepár közül az egyiken Juppiter és attribútumai vannak domborművei a nyélen ábrázolva. A másik torinoi csésze, amely méretben megfelel az elsőnek, stílusban idegen ettől. 3 0 Primitíven bekarcolt rajzok a nyélen, amelyek az első domborműves díszítését utánozták, stílusban.egészen eltérnek. Lehetségesnek tartom, hogy az első csésze jó kidolgozású párját, amely talán elveszett, pótolták evvel a második darabbal. 3 1 Mindkét csészén a nyél korongos lezárású és a korong közepén kerek nyílást is találunk a paterák felfüggesztésére. A kerek nyílást leszámítva, tehát valóban a zalahosszúfalusi csésze közeli analógiája a torinoi edénypár. A két torinoi csésze lelőhelye ismeretlen. Eredet szerint csak az első érdekelhet minket. Ennek reliefdíszei a galliai ezüstpaterák jellemző stílusában készültek. 3 2 Jellemző a galliai műhelyekre a domborműves istenalak és elszórt attribútumai a paterák nyelén. Az Alpok nyugati oldalán Bourgoinben (Isére) találtak egy ezüstleletet, amelynek egyik feliratos paterájával sokat foglalkoztak. 3 3 A lelethez tartozik egy szerényebb kivitelű ezüst serpenyő, amely nemcsak formában áll közel a pannóniai csészéhez, de méretben is megegyezik ezekkel. 3 4 Itt is döntő a nyél korongos lezárása, 2 9 J. Arneth, id. h. Taf. S. XI 2; H. Dütschke, Antike Bildwerke in Oberitalien 4, 1880, 118, 308 sz.; Th. Schreiber, Die alexandrinische Toreutik (Untersuchungen über die griechische Goldschmiedekunst im Ptolemaeerreiche I). Abhandlungen der phil.-hist. Classe der Königl. Sächs. Gesellschaft der Wiss. 14, 1894, 322 sk, 17 sz. 3 0 H. Dütschke, id. h. 119, 310 sz.; Th. Schreiber id .h. 323, 18 sz. 3 1 Ilyen utánaöntött darabok vannak a rudniki leletben is (Szerbia). M. Vassits, Revue Archéologique 1, 1903, 18 skk, III és IV, 4 és 7 képek. 3 2 Evvel a stílussal foglalkozott H. Willers, Neue Untersuchungen über die römische Bronzeindustrie 1907, 80 sk; Fr. Drexel, Bonner Jahrbücher 118, 1909, 198 sk. 3 3 A. Comarmond, Description des antiquités et objets d'art de la ville de Lyon 1855—57, 496, 27 t., 85; A. Allmer —A. de Terrabasse, Inscriptions de Vienne I, 1875, 354 skk, 87 sz. 269 3 0 táb.; CIL XII 2355. 3 4 A. Comarmond, id. h. 496, 27 t., 86; Th. Schreiber, id. h. 328, 35 sz.
