Folia archeologica 3-4.

Radnóti Aladár: A zalahosszufalusi ezüstlelet

102 RADNÓTI: A ZALAHOSSZÜFALUSI EZÜSTLELET A ZALAHOSSZÚFALUSI EZÜSTLELET A zalahosszűfalusi ezüstlelet ismertetésével egy szétszóródott leletet szeretnék a régészeti irodalom számára hozzáférhetővé tenni. Sajnos, a múltban tömegével kallódtak el fontos zárt leletek. A leletösszefüggésekből kiragadott egyes darabok pedig sohasem képviselhetnek olyan értéket a tudományos kutatás szempontjából, mint a zárt, összefüggő leletek. Éppen ezeket az összefüggéseket hanyagolták el a múltban és így több fontos tárgy eredeti környezetéből kiszakítva régészetileg nehezen megvilágítható lett. A fontos leletösszefüggéseket szem előtt tartva, ismertetem a zalahosszúfalusi leletet, az egymástól távolálló serpenyőt és karperecet az érmekkel együtt. A lelet részletében nem ismeretlen a magyar régészek előtt. Alföldi András ismertette a zalahosszúfalusi éremleletet, amely — mint látni fogjuk — egy része az egész leletegyüttesnek.

1 A római nagybronzokból álló ismertetett éremlelet összetételével foglalkozva, megállapította a lelet korát: Kr. u. 154-ben, határozta meg a lelet elrejtésének időpontját. Alföldi András ismertetése után került elő leletünk többi része és így az általa felsorolt érmek nem ölelik fel a lelet összes darabjait. Előkerült továbbá itt egy ezüst csésze, valamint egy karperec, amely darabok éppen az érmek tanúsága szerint, korban kitűnően elhelyezhetők. Mindenekelőtt a leletkörülményeket kell tisztáznunk. A leletet 1919-ben találták két részletben Szentkirályi István földbirtokos Bocsotahegy nevű majorjában, Zalahosszúfaluban.

2 A major udvarán először a bronzérmeket találták meg 1 Arch. Ért. 39, 1920—22, 102 sk. 2 Zalahosszúfalu mint önálló község megszűnt. Zalaapátihoz csatolták. Ezt a nevet meg kell tartanunk, mivel leletünk egyik része a régészeti irodalomban már ilyen néven ismert. egy edényben. Ettől több méter távolságra került elő ugyancsak agyagedényben az ezüstcsésze és karperec többszáz ezüst dénár társaságában. Az akkori zavaros időkben csak nagy nehézségek árán sikerült a föld tulajdonosának az érmek legnagyobb részét összeszedni. Ebben a munkában segítségére volt Csák Árpád, akkori keszthelyi múzeumigazgató; az ő közvetítésével kerültek a bronzérmek a keszthelyi Balatoni Múzeumba. Innen ismertette ezeket Alföldi András, aki néhány darabot megszerzett a Magyar Nemzeti Múzeum éremtára részére. A bronzérmeknél jobban szétszóródtak az ezüst dénárok. Egy kis részük bekerült a keszthelyi múzeumba, legnagyobb részük a föld tulajdonosánál maradt. A dénárok egy részét később értékesítették, egy kisebb része azonban ma is Szentkirályi István birtokában van az ezüst csészével és karpereccel együtt.

3 Mielőtt hozzáfognánk az ismertetéshez, néhány mondatot kell szentelnünk a lelőhelynek. A Balaton széles északkelet-délnyugati tektonikus árkától délre és nyugatra, közel észak-déli irányú hosszanti völgyek szabdalják fel a dunántúli tájegységet. A völgyek között széles hátak húzódnak, amelyek még ma is jelentős akadályai a közlekedésnek és megszabják a települések helyét a szélfújta hosszanti völgyekben. A római 3 Ezúton szabad legyen köszönetem kifejezni Szentkirályi István földbirtokos úrnak, aki készségesen bocsájtotta rendelkezésemre a birtokában levő tárgyakat. A leletkörülményeket is csak az ő szíves elbeszéléséből lehetett tisztázni. Köszönetet kell azért is mondanunk, hogy Ígéretet tett arra nézve, hogyha a család egyszer megválna a tárgyaktól, akkor azokat egyik gyűjteménynek ajánlják fel megvételre. — A keszthelyi Balatoni Múzeumban őrzött érmeket Lovassy Sándor dr. múzeumegyesületi elnök és Dornyay Béla dr. múzeumigazgató urak adták át feldolgozásra. Fogadják ők is hálás köszönetemet.