Folia archeologica 1-2.

Lovas Elemér: Kelta leletek a győri kálváriái és újszállási temetőkből és rábatamásiböl

89 LOVAS: KELTA LELETEK GYŐRBŐL, ÚJSZÁLLÁSBÓL ÉS RÁBATAMÁSIBÓL szemek hosszanti Ám-je 0-5—0-6, rövidebb Ám-je 0-4 (1. kép 2). Ma már több darabra szakadozva bizonyára nem is mutatja az eredeti hosszúságot és valószínűen nem is egy végben kell elképzelnünk, hanem több ágra oszoltan, miként azt párhuzamai mutatják. A gagátkarperec feketeszínű és zárt. Egy darabból készült. Belső felületén laposan domborodik, külső felülete azonban erős, félkörös domborodást mutat, legnagyobb Ám 8 cm. Sokkal érdekesebb azonban az üvegkarperec (t. kép 1). Már anyaga is elárulja külföldi származását, két színben való kidolgozása pedig a szebb darabok egyikét teszi. A karperec zöldes üvegből készült. Belső oldalának felülete lapos, külső oldaláé domborü, így keresztmetszete szinte szabályos félkört ad. Külső felületén láncfonatos díszítést találunk. Ez a díszítő elem A tál M 8-5, Rá és Öá 20, lapos fenekének Ám-je 9. Színe sárgás. Egy másik omphalos tál (2. kép 3) szürke színű, M 9-2, Pá 24-5, Öá 21, a fenékként szolgáló omphalos Ám-je 5. Csontvázas temetkezés mellől kerülhetett ki, mert még ma is egy emberi nyakcsigolya van benne. A csontváz többi darabja elkallódhatott, csak ezt az egy darabot tették már a múzeumban az edénybe. Égetett csontdarabokat helyeztek el abban a feltétlenül későbbi-korú kelta tálban (2. kép 4), amelyikkel együtt került napfényre egy hólyagos bronzkarperec (I. t. 2) és a különösebb kidolgozású fibula (I. t. 1—la). Az urna (2. kép 4) méretei: M 14-5, Pá 21-5, Öá 25, Fá 9. Színe szürke, vállán két bemélyedő gyűrűdísz, fenekének közepén omphalos. A karperec nem mutat szabályos kört; legnagyobb belső Ám 8-3, a leg- 5. Keltische Funde aus Rabat imási 2. kép 1 5. Kelta leletek Rábatamásiból. Abb. 2, 1 sötétkék színű. Külső Ám 8-8, belső Ám 7-5. Rövid ismertetése Csányi Károly rajzaival a Győri Főgimnázium Értesítőjében jelent meg (1891. 36—36. 1). Rábatamásiban az 1876-ban talált kelta régiségek Glatz Gusztáv, illetve Pammer és Erdélyi kezére kerültek. Ők adták be a győri bencés Rómer Flóris-múzeumba a következő edényeket és tárgyakat. Egy nyúlánkabb és egy laposabb situlaszerű edény, alakja az ordód—babóti edényekkel egyezik és Márton Lajos szerint korai forma.

1 A nyúlánkabb vöröses-fekete anyagú edény méretei: M 16, Pá 10-3, Öá 15, Fá 9. A zömökebb edény (2. kép 1) anyagának színe szürkés-fekete, rosszúl iszapolt, M 12-7, Pá 10, Öá 14-5, Fá 8-8. A vöröses anyagú, lapos urna (2. kép 2) M 7*3, Pá 8, Öá 10-8, Fá 5-5. kisebb 7-3. Az egyes tojástagok méretei: H 3-5, Sz 2-5, M 1-3—1-5. Az összekötő tagok Sz-e 1-3. Első és utolsó tagja egymással négyszögnyílású nyelv, illetve ennek megfelelő kivágás és a kivágás két oldalán áttört lyuk segítségével kapcsolódott. A második és a harmadik tojástag kapcsolása szintén lapos nyelvvel és ennek megfelelő négyszögű nyílással történt; de e két utóbbinak az iránya az előbbi kapcsolás síkjára merőleges. Ezt a kapcsolási módot mindkét formájában már a győri, hasonló, de nagvobbméretű lábpereceknél is láttuk. A többi tojástag egymással merev egységben öntött munka. A fibula, sajnos, egy részében hiányos, de azonkívül is két helyen el van törve, H 13, ebből 4-5 esik a láb tüskefogó részére, amely visszanyúlt a kengyel sajátságos szép díszítéséhez. Ez a visszahajló rész hiányzik. Az ívesen hajló kengyel Ám-je, míg a rugós fej oldalnézetben 2-4, hátsó nézetben 1-5. A törések helyét a láb tövénél és a tüske közepe táján találjuk. A díszítés