Folia archeologica 1-2.

Lovas Elemér: Kelta leletek a győri kálváriái és újszállási temetőkből és rábatamásiböl

90 LOVAS: KELTA LELETEK GYŐRBŐL, ÚJSZÁLLÁSBÓL ÉS RÁBATAMÁSIBÓL elemei rovátkolt szalagok, illetve csavarodó domború rozetta (I. t. la), amelynek egyes levelei széles gerincnek, csavarodottan rovátkoltak. Az eredeti elgondolású négylevelű rozetta egy levele, a tű felé eső oldalon, nem került kidolgozásra. A két ezüstlemez töredékei (2. kép 5) még ebben az állapotban is, vonalas díszük miatt keltenek érdeklődést. Annyira szabad a díszítés vezetése, hogy meg sem kísérelhetjük a hiányzó felületek mintájának helyreállítását. Maguk a lemezek vékonyak; szélükön beütött pont-karikával díszítették. Ezek közt talált elhelyezést néhány esetben a pontokat helyettesítő lyukak sora, bizonnyal ruhára varrták fel a lemezeket. Kár, hogy a leletet nem szakember tárta fel és így nem tudjuk biztosan, hogy a ruha melyik részét díszítették. Rábatamásiból került gyűjteményünkbe két lánc — egyik épségben, a másiknak csak egy íze — és két kard is. Valószínűen a korábbi leletekkel egyidőben kerültek napfényre és hozzánk. Az ép lánc H 45, 7 ízből áll, de az egyes ízek ma már merev egységgé rozsdásodtak össze. Felső végén erős karikában végződik és ennek az alsó végén kampós görbületű végződés felel meg. Hozzá hasonló lánc elég sok kelta sírból ismeretes. Szokatlan azonban az egyes ízek mérete és az egész lánc vastagsága. Nehéz hadifelszerelés lehetett. Az ízek egyenként — az utolsó kampóst leszámítva — hosszú zárt láncszemből készültek úgy, hogy két végükön karikát hagyva megcsavarták a láncszemet. így fonatszerű felületet nyert a két-két karikatag közé eső rész. Másik láncunkból csak egy tag maradt ránk (I. t. 3), H 15-5. A kardok egyike szintén ép. Egyenes, kétélű. H 78-5, Sz 5, ebből 13-5 esik a markolattüskére, az átmeneti tag azonban csak 1-5. A tüske keresztmetszete téglalap-alakú, vége felé vékonyodik. Végén gömbmetszetszerű gombon megy át és ott visszakalapálták. A kard másik végén a rározsdásodott kardkoptató is épségben maradt. Ez a hüvely egy kis megmaradt részével egységgé kalapáltan készült. Maga a hüvely egyik oldalán lapos, másikon, középen hosszában bordaszerűen kiemelkedik. De a pengén hiába keressük a bordát. A kard felületének keresztmetszete szabályosívelésű kettős, élben találkozó görbét mutat. A másik kardpenge is egyenes és kétélű. Markolattüskéje is hiányzik, hegyénél is csorba; közepetáján is erősen kikezdte a rozsda. Mai H 55-4, legnagyobb Sz 4-3 A rábatamási leletek korát két darab itt talált bronz kelta pénz határozza meg. Dessewffy katalógusának 254. száma alatt közölt darabjaival egyeznek. Ő ezt a típust keletpannoniai pénznek tartja. Az bizonyos, hogy a Rábától nyugatra is előfordult, amint éppen a fentebbi két pénz bizonyítja. A rábatamási fibulának közeli rokona előfordult Győrött, a budai üt jobb, déli oldalán feltárt kelta temetőben is. Szerencsés körülmény, hogy jól megfigyelt sírból került elő és így a tamási leletnél többet mond, illetve azzal együtt módot ad a további tájékozódásra. Fábry Nándor volt jelen az ásatásnál. Az ő jegyzetei ma már ismeretlenek, de Méry Etel, a győri bencés gimnázium akkori vezetője a gimnázium 1872—73. évi Értesítőjében megmentette belőlük a következő adatokat: «Az újszállási kelta temető középpontját tevő halom nyugati oldalán női csontváz, 1-32 m mélységben, fővel délnyugotnak, feje a váll felé hajolva, jobb vállánál grafitmázos nagy fekete agyagkorsó. A váz nyakán üres félgolyókból képezett lánc, amelynek egyes szemeire ruhafoszlány van tapadva. A lánc 16 félgolyóból áll, kettő-kettő összeforrasztva. A csontváz mellén jobb felül 10 cm hosszú, 5 cm sugarú bordával sodronyfibula, amelynek ruganytekercséből egyik vég a tűt, a másik pedig a bordát képezi, közepén trifoliumszerűvé alakított 3 cm magas, 2 cm átmérőjű, alul-felül karcdíszű ékítménnyel. E fibula bronzkorszaki. A mell bal felén római, rendesalakú vasfibulával. Csípejénél aprószemű lánc, melyen 5 cm hosszú, közepén hosszában és keresztben bordázott delfin, bronzból. Jobb kezefején pontok-, rovátkákkal s körökkel díszített nyilt karperec, balkezén ugyanaz csontból. Jobb térde mellett kapocsféle vasból.» Az itt közölt jelentés nem teljes és több tévedést is tartalmaz. Hozzávehetjük még, hogy ábrák nélkül szinte használhatatlan. Nézzük most tehát az egyes darabokat: A «nyakperecről» kiderült, hogy tulajdonképen két karperec. Megvan a 16 «félgolyó» (II. t. 1, 2). Lehet, hogy az eltörött karperecrészeket másodlagosan nyakperecként használták. Egy helyen megállapítható a nyitás-zárás technikai kivitele. Itt az egyik féltojásból a perec síkjára merőleges irányú négyszöges nyelvecske áll ki és illeszthető be a szemben álló tag megfelelő nyílásába. A nyelvecske közepén át volt lyukasztva és az ezen áthúzott tűszerű pálca volt hivatva az egymásba dugott tagok összetartását biztosítani. Egyegy féltojástag H 2-6—2-8, Sz 2, M 1-4—1-6 cm. Az alak tehát eléggé megközelíti a félgömböt, bár könynyen észrevehető az attól való eltérés. Belsejük valamilyen mész vagy gipszszerű anyaggal van töltve, lapos felületük pedig vékony bronzlemezzel és efelett egy keskenyebb bronzpánttal lezárva. A «grafitmázas nagy fekete agyagkorsó» nem kapott külön jelzést a gyűjteményben, épen ezért ma már nehéz megállapítani az edény azonosságát. A trifoliumdíszes fibula (III. t. 1a) annyira hasonlít a már fentebb ismertetett fibulához, hogy első látásra azt hihetné az ember, hogy ugyanabból az öntőmintából került ki. Pontosabb öszszehasonlításnál azonban kitűnik, hogy a műhely ugyan azonos, de az öntőminta nem. A most ismertetett sír fibulája szerkezetében, sőt méreteiben is, díszítésében is, egyezik az előbbivel. Eltérés tőle csak abban található, hogy a kengyelből kiemelkedő trifoliumdísz itt élesebb gerincben emelkedik