Folia archeologica 1-2.

Tompa Ferenc: A lausitzi kultúra Borsodban

TOMPA: A LAUSITZI KULTÚRA BORSODBAN 29 A LAUSITZI KULTŰRA BORSODBAN Borsod megye északi kapuja a Gömör-Szepesi Érchegység felöl a Bódva völgye. Ezt a fontos összekötő útat az alföld és a hegyvidék között a régészeti kutatás jóformán teljesen elhanyagolta, jóllehet az itt-ott véletlenül előkerült szórványos leletek is arra engednek következtetni, hogy a völgy, különösen az őskor népvándorlási mozgalmában, jelentős szerepet játszott. Újabb bizonyítékokat nyertem erre vonatkozólag 1935. év októberében Szendrő és Szalonna között végzett kutatásaim alkalmával is, amidőn több olyan helyen végeztem próbaásatást, amelyekre Thuránszky István szalonnai földbirtokos, a vidék lelkes kutatója hívta fel a figyelmünket. A legjelentősebb ezek között egy késő bronzkori urnatemető, amely Meszes község déli határában a falutól alig 4—500 lépésnyire egy eléggé mélyen fekvő, vizjárta területen fekszik. Sajnos, a sírokból ma már igen kevés menthető meg, minthogy épen a többszöri elöntés következtében a sírok fölött vastagabb humusz alig képződhetett és így a mai felszíntől alig arasznyi mélységben fekvő urnákat részben a fagy, részben pedig a földmüvelés nagyrészt teljesen tönkretette. A kb. 100 m

2 területen, amelyet feltártam, 8 urnasirra bukkantam, míg 3—4 továbbinak már csak a nyomait találtam meg. A sirok csoportosan kerültek elő; 3—4 urna alkotott egymástól 2—3 méternyi távolságra egy-egy fészket. Az urnákat rendszerint lapos kövekre állították. Az azonban már nem volt megállapítható, hogy alkalmaztak-e lefödésre is hasonló köveket; a sirok között található egyes kődarabok azonban, amelyeket talán az eke tolt el eredeti helyükről, megadják erre a lehetőséget. Az ekevas legtöbb esetben az urna száját borító fedőtálat is tönkre tette és így annak csak itt-ott találtam meg apró töredékeit. Kisérő edényként néhány urna mellett egy-egy kis füles bögre szolgált. Jóllehet, az edények általában csak kis töredékekben voltak megmenthetők, sikerült mégis azokból néhányat helyreállítanunk és így képet alkothatunk az ide temetkező kultúráról. Az urnák közös jellemvonása az aránylag alacsony, zömök forma. Az alföldi urnatemetők hatalmas urnái mellett a meszesi urnák jóformán eltörpülnek. A zömökséget még jobban hangsúlyozza a széles, laposan boltozott váll, a hirtelen összeszűkülő fenékrész és az aránylag rövid, ívelten megszűkülő nyak. A forma tagozására szolgál a has élén alkalmazott 4 bütyökdísz is. Az egyik urnán (1. kép 1) a bütykök között 2—2 függőleges lécdiszítést is látunk. Ennek az urnának a szájánál nem találunk perem képzést, a nyak tehát egyenesen levágott. A vállon, pontosan 1 — 1 bütyök fölött 2 kurta szalagfül van. Az urna magassága 23 cm, szájátinérője 11 cm. A másik urna (1. kép 2) magassága ugyancsak 23 cm, szájátmérője azonban 14-8 cm, minthogy ennek az urnának kihajló szájpereme van. A haséi 4 bütykét itt is megtaláljuk, lécdíszítés helyett azonban a vállon sűrű, függőleges irányú árkolást látun'k. A szájperem alatt a nyakon, a bütykök irányában 4—4 bemélyített lencsedíszt alkalmaztak. A vállon ugyancsak 2 szalagfül ül. Az urnák általában vékony falúak, készítési technikájuk tökéletesnek mondható és tetszetősségüket fekete színű és bágyadt fényben ragyogó felületük is emeli. A kisérő edények közül két kis füles bögrét mutatunk be. Jellegzetességük a kihajló szájperem, a kűpos, vagy ívelt nyak, az erősen hangsúlyozott vállképzés, a szinte gömbölyű fenék és a nyakat áthidaló, kissé a perem fölé emelkedő, kerek átmetszetű fül. Ellentétben az urnákkal, a bögrék színe vörössesbarna. Az egyik bögre magassága 5 cm, szájátmérője 6 cm. Az élezett has a füllel szemben csúcsba fut. (1. kép 3). A másik vállán ritka, vertikális árkolást találunk és formája is inkább az urnákéhoz igazodik. Magassága 4-7 cm, szájátmérője 5-7 cm. (1. kép 4). A kerámián kívül semmi más kisérő leletet nem találtunk. Az urnákban lévő hamú és apró csontszilánkok igen alaposan végzett halottégetés mellett tesznek tanúságot. A kerámia alapján a meszesi urnatemető a legszorosabb rokonságban áll egyrészt a bodrogkeresztúri,

1 másrészt pedig a zagyvapálfal-