Folia archeologica 1-2.

László Gyula: Egy régensburgi vállkő

263 MÉRI: AZ ŐSKORI AGYAGEDÉNYEK HELYREÁLLÍTÁSA későbbi csoportonkénti elkülönítését és ezeken belül az egyes edények cserepeinek összekeresését. Egyebekben a fönt leírtak az irányadók. A becsomagolt edényeket és cserepeket azután ládákba, faforgács, tengerifű, szalma vagy törek közé ágyazzuk. A beágyazásnál arra kell ügyelni, hogy az edények ne érjenek egymáshoz vagy a láda falához. A kitöltőanyagot csak olyan keményre tömjük, hogy még eléggé rugalmas legyen. A túl mereven beágyazott edények szállítás közben, a rázás következtében — mivel a kitöltő anyag nem elég rugalmas — könnyen összetörnek; a lazán beágyazottak viszont könvnyen elmozdulnak, egymáshoz, vagy a láda oldalához ütődve törnek össze. A szórványos cserepekre nem kell ilyen gondot fordítani; ezeket rétegezve csomagoljuk a ládákba.

3 Azoknak az edényeknek a belsejét, amelyekben nincsen föld, szintén kitömjük a kitöltő anyaggal. Az edények és cserepek megtisztítása. A múzeumba szállított, kicsomagolt edényeket és szétcsoportosított cserepeket legelőször mechanikai úton, megfelelő szerszámokkal (I. k. 9, 10, 12—12a, 13—13a) a nagyja földtől és piszoktól tisztítjuk meg. Azután — ha az edénycserepek erős tartásúak — vízbe rakjuk azokat s puha kefével (I. k. 3, 4, 5) eltávolítjuk a még rájuktapadó földet, gondosan ügyelve arra, hogy a törési felületeket is tisztára mossuk. A gyengetartású, könnyen málló anyagú edényeket és cserepeket kézben tartva, vízbemártott egészen puha kefével vagy ecsettel kell darabonként óvatosan megtisztítani. Ha a darabokon szinterréteg van — ami szinte általános — akkor ezeket nagy üvegtálba öntött sósavba rakjuk s mindaddig bennetartjuk, míg a sósav a szinterréteget le nem marja. Azután tiszta vízben áztatjuk azokat, kb. 3—4-szer annyi ideig, mint ameddig sósavban voltak. A kiáztatást gondosan kell csinálni, mert különben az edény falába beszívódott és ki nem ázott sósav szárítás után az edény felületén sárgás foltok alakjában kiüt. Mészbetétes edényeknél ez az eljárás nem alkalmazható, mert a sósav az eredeti mészbetétet is kimarja a bemélyítésekből. Az iyen edényekről a szintért mechanikai úton kell eltávolítani. Ha ez a mód nem vezet eredményre, akkor óvatosan, hígított sósavval ecseteljük azokat a szinterrel borított részeket, melyek alatt eredeti mészberakás nincsen. Víznek állandóan kéznél kell lenni s a sósavazott darabot gyakran le kell öblíteni. A munka befejezése után a cserepeket vízben jól kiáztatjuk. Festett edényeket és cserepeket sem vízberakni, sem sósavval tísztítani nem szabad. Ezeken a rátapadó földrétegből mechanikai úton annyit távolítunk el, amennyit a festett díszítés megsértése nélkül lehet; azután a darabokat kézben tartva, vékony vízsugár alatt újjunkkal többször átsímítjuk. Erre a célra még a legpuhább kefe, vagy ecset sem alkalmas. Ha szinterréteg van a felületen, azt mechanikai úton kell eltávolítani, esetleg — de csak végső szükségben a mészbetétesekkel kapcsolatban említett eljárással — azonban nagyon erősen felhígított sósavval — lehet a szükséges helyeken tisztítani, de utána azonnal le kell vízzel öblíteni. Az olyan festett edénycserepek felületét, melyeken a festett díszítés mintái csak nehezen ismerhetők fel, leghelyesebb először csak a nagyja földtől megszabadítani. Egyedül a törésfeliileteket kell teljesen letisztítani. A külső felület tisztítását a cserepek összeragasztása után amikor a minták összefüggése jobban megfigyelhető, — fejezzük be. Ellenkező esetben a cserepeken levő minták egyes részei tisztításkor még jobban elmosódnak s ragasztás után összefüggésük esetleg már nem figyelhető meg. Az összeállított edény egész felületét benedvesítjük, ami által a festett díszítés bizonyos mértékben élénkebbé válik. Először a minták melletti festetlen edényfelületről távolítjuk el gondosan a földet és piszkot s csak mikor ezzel elkészültünk, szedjük le a festett részekről is. Utána a fent említett módon, csap alatt, az egész felületet újjunkkal átsímítjuk. Az edényeket és cserepeket tisztítás és mosás után természetes úton hagyjuk megszáradni. Ha a munka sürgős, mesterségesen is száríthatok. Arra azonban ügyelni kell, hogy túlságosan át ne hevítsük azokat, mert akkor — jobban kiégve — eredeti színüket elveszítik. Ragasztás. Az edények összeillő darabjait egymás mellé keressük. Arra kell törekedni, hogy lehetőleg az edény minden meglevő darabját a megfelelő helyére találjuk, mert a ragasztás folyamán az utólagosan talált közbülső darab bonyodalmat okozhat: szét kell újra szedni a már összeragasztott edényt, vagy annak egy részét. Egyedül a telepről származó cserepek képeznek kivételt. Itt legjobb az összetalált darabokat azonnal összeragasztani, mivel sokszor az egyes darabokból nem lehet az edény alakjára következtetni, míg néhány összeragasztott darab