Folia archeologica 1-2.

László Gyula: Egy régensburgi vállkő

222 KÖNYVISMERTETÉSEK—

BIBLIOGRAPH 1Ё 222 ISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK — MOUVEMENT SCIENTIFIQUE Patay Pál, KORAI BRONZKORI KULTÚRÁK MAGYARORSZÁGON. Dissertationes Pannonicae, Ser. II. no. 13. 1938. Patay könyve fontos kísérletet jelent, hiszen összefoglaló munkában igyekszik azokat a tényezőket ismertetni, amelyek a magyarországi korai bronzkor szempontjából döntő szerepet játszottak. Munkája folyamán utal a kulturák és egyes csoportok további fejlődésére is. Kutatásai alapját részben Tompa Ferenc munkái képezik, de ezen túlmenően a szerző egyéni meglátásait és biztos kutatási módszerrel kidolgozott eredményeit is elkönyvelhetjük. Különösen figyelemreméltók a honi bronzkor kialakulására vonatkozó fejtegetései és a Harangalakú edények kultúrája szerepének vázolása. Itt ugyan kíváncsiak lennénk bővebb fejtegetésekre, de szerző egy nagyobb monografikus munkát szándékozik e témáról írni és valószínűleg azért nem bocsátkozik a felvetett téma részletes letárgyalásába. Ugyanez vonatkozik a zsinegdíszes kerámiára is, aminek szerepét szerző nem ismerteti részletesen. Bővebben ír a Kisapostagi kultúráról, amelyről ez az eddig megjelent legnagyobb közlemény. Kisapostagon e kultúra nem jelenik meg tisztán, a Nagyrévi kultúra sok eleme képviselve van itt. Ez nem meglepő, mert e lelőhely és a többi dunamenti is még a Nagyrévi kultúra határzónájához tartozik. A hamvasztásos temetkezés levezetésénél bizonytalanság mutatkozik. Fonyód támpont ugyan, de hogy e helyen nyert adatok mennyire jöhetnek számításba a hamvasztásos temetkezések levezetésénél, az még nincs eldöntve. Fonyódon badeni és kisapostagi urnasírok fordultak elő, utóbbiakban a kisapostagi kerámia tisztán van képviselve. A kerámiában magában átmenetet nem állapíthatunk meg. A Harangalakú edények kultúrájának hamvasztásos temetkezései voltak valószínűleg az irányadók, tekintve, hogy egyes tököli, az ismert békásmegyeri urnák és a kisapostagiak között nagy a hasonlóság. Patay időrendi adatai is inkább ezt a feltevést támasztják alá, mert a Harangalakú edények kultúráját követni tudjuk a bronzkor I. szakaszának közepéig és a Kisapostagi kultúra keltezhető egy előbbi időszakba. A tököli anyag is inkább ezt a feltevést látszik alátámasztani. A Badeni kultúra a korai bronzkor kialakulása szempontjából nem játszott jelentős szerepet. Letűnése még tisztázatlan, miután a korai bronzkori anyag nem szolgáltat erre nézve figyelembe vehető adatokat. Ami a Perjámosi kultúra kezdetét illeti — szerző a szöregi sírmező egy részét az első szakaszból keltezi — nem látunk tisztán. Egyes típusok még rézkori utóhatásra emlékeztetnek, de hogy pontosan mire vezethető vissza e kultúra kialakulása — részben a Nagyrévi kultúra helyi eltolódása — Patay munkája alapján nem látszik teljesen tisztázottnak. Bácskai és bánáti tényezők is szerepet játszhattak e kultúra kialakulásánál, sajnáljuk, hogy ezek még annyira ismeretlenek, hogy szerző ezzel a problémával nem foglalkozhatott. Az ú. n. Pannon kultúrát Patay két csoportba osztja. Tompa Ferenc csak időbeli különbséget lát e két kultúra között, de már ő is csak egy úgynevezett Pannon kultúráról beszél. (Tompa F., 25 Jahre Urgeschichtsforschung in Ungarn 1912—1936. 24./25. Bericht der RGK. 1934/35.) Néhány évvel ezelőtt e két kultúra különválasztását és az Északpannón elnevezés helyett — Veszprémi kultúra és a Déldunántúli helyett — Szekszárdi kultúra elnevezés elfogadását javasoltam (Vasi Szemle, 4. 1937.). Szerző ragaszkodik Römer Flóris elnevezéséhez, de csak az Északpannón mészbetétes kultúrára nézve, viszont a szekszárdi kultúrát Déldunántúli mészbetétes kultúrának nevezi. Itt helyesebb lett volna a régi elnevezés felhagyása és ezt szerző is érezhette, mert Északpannón mészbetétes kultúráról beszél. Mészbetétes kultúra nincs, csak mészbetétes edény vagy mészbetétes kerámia. Továbbá a Veszprémi kultúra hordozói nem voltak illírek, sőt palaeoetnologiailag nem azonosíthatók és így a Pannon kultúra elnevezést inkább a «pannonok» kultúrájának szeretnénk fenntartani. Sajnálatraméltó, hogy szerzőnek saját hibáján kívül nem nyílt alkalma a veszprémi múzeum anyagát behatóbban tanulmányozni (255. jegyzet), vagy legalább annyira betekinteni az anyagba, hogy a veszprémi kultúra elterjedési térképén ne mutatkozzanak nagy hiányok. E hiányt nemcsak a térképnél kifogásoljuk — mint már említettük, ez nem a szerző hibája — hanem a kultúra összegezésénél és időrendi taglalásánál is. Veszprém megyében sokkal több lelőhely van, mint amennyit szerző felsorol. Az időrendi taglalásnál is bizonytalanságot állapíthatunk meg ennélfogva. A második szakaszban hamvasztásos temetkezések voltak ur-