Folia archeologica 1-2.

László Gyula: Egy régensburgi vállkő

216 LÁSZLÓ: BEITRÄGE ZU EINEM REGENSBURGER KÄMPFERSTEIN építészettörténeti résznél ifj. Csemegi József műépítész becses megfigyeléseivel támogatott. Hálás köszönettel adózom segítségéért. 2 G. Voss, BAU- UND KUNST-DENKMÄLER THÜRINGENS, XLI. Jena, 1917. 124. skk. 1. — KDB. III/XIV. 15. kép. III/III. 27. kép, II/XII. 126. kép, 11

/XIII. 91. kép stb. A thüringiai topográfiát a továbbiakban BDTh-val rövidítem. 3 H. Weigert, DAS KAPITELL IN DER DEUTSCHEN BAUKUNST DES MITTELALTERS. Ztschr. für Kunstwiss. V. 1. 1936. 27. kép. — KDB. 1/2. 2011 — 12. 1. * Weigert, I. M. 56, 70, 83, 85. kép. 5 Dehio

—Bezold, DIE KIRCHLICHE BAUTEN DES ABENDLANDES, Stuttgart, 1887. 349. tábla. 6 KDB. III/XII. 264. kép. Késői XII. sz. 7 R. Wiebel, DAS SCHOTTENTOR, Augsburg, é. n. 3—6. tábla. 8 A francia hatás feldolgozását lásd R. Hamann, DEUTSCHE UND FRANZÖSISCHE KUNST IM MITTELALTER. I—

II. Marburg, 1922. с. művében. 9 Hamann, I. M. 1—8. kép. 1

0 Hamann, I. M. 85. skk. 1. и László Gyula, ADATOK A KORONÁZÁSI JOGAR RÉGÉSZETI MEGVILÁGÍTÁSÁHOZ. Szent István Emlékkönyv III. Budapest, 1938. 552. skk. 1. u. о. a további irodalom is. 1

2 László, I. M. 545. skk. 1., továbbá az itt idézett irodalom. Közvetlen keleti minták hatását a nyugati építészetben lásd: Voss, BDTh, 140. skk. 1. A közvetett keleti eredet mellett szól egy, a régensburgi kőhöz felépítészetében teljesen hasonló, de annál sokkal korábbi indiai pillérfő is (3. kép). V. A. Smith, A HISTORY OF FINE ART IN INDIA AND CEYLON. Oxford 1911. 57. kép. Egykorú párhuzamai u. о. XVI. tábla. Ezt az ábrázolást később is kedvelték keleten. is Gerecze Péter, A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ RÉGISÉGEI. Arch. Ért. Uf. XV, 1895. Összeállította a Sámson jelenet (3. kép) párhuzamait és rámutat a Mithras emlékekkel való összefüggésre (134. 1.). — Továbbá: F. Kieslinger, DIE MITTELALTERLICHE PLASTIK IN ÖSTERREICH, Wien, 1926. 1. kép. — P. Clemen, DIE ROMANISCHE MONUMENTALMALEREI IN DER RHEINLÄNDEN. Düsseldorf, 1916. 104. kép a kölni St. Gereon mozaikjáról, a mozaik felírása SAMSON. — A. Goldschmidt, DIE ELFENBEINSCULPTUREN AUS DER ZEIT DER KAROLINGISCHEN UND SÄCHSISCHEN KAISER. Berlin, 1914. XXXIX. tábla stb. il Pl. J. Baum, DIE MALEREI UND PLASTIK DES MITTELALTERS II. Handb. d. Kunstwiss. 285. kép. — Clemen, I. M. 132, 134. kép stb. 15 A. Mailly, ABGÖTTER AN CHRISTLICHEN KIRCHEN. DIE CHRISTLICHE KUNST, XXV. München, 1928. 42—52. 1. iß Képei: Fettich Nándor, A HONFOGLALÓ MAGYARSÁG FÉMMŰVESSÉGE. AHung. XXI. Budapest, 1937. II. skk. tábla, a müvet a továbbiakban HONF-al rövidítem. — Fettich Nándor, BRONZEGUSS UND NOMADENKUNST, Sem. Kond. Prága, 1929. IX. tábla 1. 1

7 Karácsonyi János, A HONFOGLALÓ MAGYAROK HAJVISELETE. Ethnographia VII. 1896. 476— 477. 1. — Fehér Géza, A BOLGÁR—TÖRÖK MŰVELTSÉG EMLÉKEI ÉS MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI VONATKOZÁSAIK. AHung. VII. 1931. 93. skk. 1. — Gr. Zichy István, A KÉPES KRÓNIKA MINIATŰRJEI VISELETTÖRTÉNETI SZEMPONTBÓL. Petrovics Elek Emlékkönyv, Budapest, 1934. 109. kép varkocsos magyarja. — A szokásnak a magyar népnél megmaradt emlékeit Györffy István gyűjtötte össze. (A MAGYARSÁG NÉPRAJZA, I. 385. 1.) 1

8 Irodalmát lásd: László, I. M. 553. sk. 1. is Fettich, HONF. IV. tábla 10—11. kép. 20 M. Bernath, DIE MALEREI DES MITTELALTERS. Leipzig, 1916. 198. kép. 2

1 Clemen, I. M. 255. kép. 2

2 Lásd a 17. jegyzetet. Fehér, I. M. 96. skk. 1. 2

4 Fehér, I. M. i. h. — Az altáji türk sziklarajzokon is többféle hajviselet szerepel, ezek közt megvan a hármas csimbók is, lásd: Appelgren-Kivalo, ALTALTAISCHE KUNSTDENKMÄLER. Helsingfors, 1931. 78, 79, 82, 156, 307. stb. képeket. 25 Pl. Hamann, I. M. 8, 21, 35. kép. — F. N0votny, ROMANISCHE BAUPLASTIK IN ÖSTERREICH. Wien, 1930. 12. kép. — Et. Houvet, CATHEDRAL DE CHARTRES, PORTEUIL OCCIDENTAL OU ROYAL, é. n. 93. tábla. — Clemen, I. M. 121, 241. kép stb. 26 Baum, I. M. 175. kép. 2

7 Zichy, I. M. 65. 1. u. o. irodalom is. 2

8 Pl. Fr. Sarre, DIE KUNST DES ALTEN PERSIENS. Berlin, 1925. 97. tábla. 29 Zichy, I. M. 69. 1. BEITRÄGE ZU EINEM REGENSBURGER KÄMPFERSTEIN Im September des Jahres 1937 schlugen wir gelegentlich der Studienfahrt deutscher und donauländischer Bodenforscher von Straubing bis Augsburg annähernd denselben Weg ein, welchen unsere herumstreifenden Ahnen vor ungefähr 1000 Jahren zurückgelegt haben dürften. Obzwar der Leiter dieser Studienfahrt in erster Linie die Besichtigung urgeschichtlicher und römischer Denkmäler vor Augen hielt, lenkte unser ausgezeichnete Führer Prof. Paul Reinecke unsere Aufmerksamkeit auch auf die Schutzwerke des X. Jahrhunderts, welche gegen die herumstreifenden Magyaren erbaut wurden. Diese befinden sich im allgemeinen auf Berggipfeln und dürfte ihre Zahl ungefähr 100 erreichen. Von diesen konnten wir die Bogenberger, die Kallmünzer, die Kelheimer, Weltenburger, Aislingener, Schwarzenberger und noch