Folia archeologica 1-2.

László Gyula: Egy régensburgi vállkő

215 LÁSZLÓ: EGY RÉGENSBURGI VÁLLKŐ szerszám egyszerű, nehéz lenne bármire is következtetni belőle. Feltűnő ellenben, hogy mindkét lovas szőrén üli meg a lovat. A paizsos lovas felsőtestét ugyanaz a szük ujjas fedi, mint a varkocsosét, ruhájának övön aluli része ellenben erősen emlékeztet a perzsa lovasábrázolások viseletére, a bő, alul elkötött nadrág és maga 'a lábtartás is erre a körre utal.

2

8 Ezeknek a részleteknek nem találtam párhuzamát egyetlen nyugati emléken sem, valószínű, hogy itt ugyanazok a keleti minták érvényesülnek, amelyek hatását az állatok faragásánál is megfigyeltük. így ezt a részletet, bár kétségtelenül keleti minták után faragták, csak igen tág keretek közt hozhatjuk hinném, hogy bármilyen viselettörténeti hitelessége is lenne. Az alakok viseletének tehát igen kevés köze van ahhoz, amit őseink viseletéről eddig tudunk s eddigi ismereteinkhez nem ad űj, hiteles adatokat. Világos, hogy a faragásnál a hangsúly a fejeken volt, ez volt a jellemző, a többi részletnél a műhelyhagyomány vagy a minta könyv érvényesülhetett. Lehetségesnek tartom, hogy egy elveszett, Sámsonnal összefüggő képsorozat átformálásával állunk szemben, amelybe csupán a fejeket illesztették be. Ez magyarázná, hogy viselettörténetileg igen szegényes a magyar vonatkozás. Bármiként is áll a dolog, nem csodál3. kép. Indiai pillérfő Sarnath-ból. kapcsolatba a magyar viselettel. A régensburgi mesternek nyilván nem első munkája ez a vállkő, kora franciás modorában bizonyára már sok alakot faragott ki előtte s így érthető, ha a keleti ruha faragásánál keze a megszokott és beidegződött formák felé vitte és végeredményben egy félig keleti, félig nyugati öltözet került ki vésője alól. A paizs formája annyira általános, hogv semmiféle következtetést nem vonhatunk le belőle. Sámson beszegett nyakú, szük ruhája arra mutat, hogy a faragásnál, az előzőkhöz hasonló ruhának indult, az öv azonban elmaradt s így egy combközépig érö bebujós ruha lett belőle. Nem i Budapest. Abb. 3. Kämpferstein aus Sarnath. kozhatunk a viselet félreértésén, hiszen a Képes Krónika magyar földön dolgozó festője is sokszor idegenül állott keleti viseletünk előtt és azokat szemléletébe és kezébe beidegződött korabeli olasz ruhákkal zavarta össze.

2

9 A fentiekben épen csak a szükséges mértékben tárgyaltam a művészettörténeti és viselettörténeti kérdéseket. Az utóbbiakra az aquileai altemplom egyik nyilazó magyar lovasát ábrázoló falfestményével kapcsolatban közelebbről visszatérek. Addig is fontosnak tartottam, hogy a régensburgi múzeumnak ezt a ránk nézve jelentős emlékét minél előbb kutatóink rendelkezésére bocsássam. László Gyula 1 A. Zeller, DIE KIRCHENBAUTEN HEINRICHS I. UND DER OTTONEN IN QUEDLINBURG, GERNRODE, FROSE UND GANDERSHEIM. Berlin, 1916. XXVII. tábla 4. — DIE KUNSTDENKMÄLLER DES KÖNIGREICHS BAYERN. München. XIII. 91. kép, u. o. a kormegállapítás (KDB alatt rövidítem). Az