Folia archeologica 1-2.

László Gyula: Egy régensburgi vállkő

214 LÁSZLÓ: EGY RÉGENSBURGI VÁLLKŐ ber

1

6 és tudnunk kell azt is, hogy az avar ötvösök ezeket a mintákat nagyobbrészt avar fafaragványokról és szövés-fonás művészet mintáiról másolták. Tehát megvan a lehetősége annak, hogy ezek az emlékek mentették át az ókori világ Herakles és Mithras ábrázolásait a középkorig és ezekből merítettek a nyugati mesterek. Ezeknek a kérdéseknek tisztázása egyike a magyar kutatók legszebb feladatainak. A régensburgi vállkő Sámsonjának feje borotvált és meghagyott varkocsa hármas fonatban lóg hátára. Ugyanilyen a dombormű egyik lovasának hajviselete is. Egyetlen nép volt, amelyikről ilyen emlékképei lehettek a régensburgi kőfaragóknak, építtető szerzeteseknek és polgároknak: a kalandozások korának pogány magyarsága. Az egymásután reájuk zúduló hadjáratok emléke mint az apokalipszis borzalma élt bennük. Később békés kereskedelmi és baráti kapcsolatok révén, bizonyára sok régensburgi barát és polgár fordult meg az Árpádok keresztény Magyarországában s ezeknek tudomása kellett legyen az «ördögi» Vata és az 50-es évek pogány felkeléseiről, hírt hoztak a borotvált fejű, három ágba befont varkocsű pogány magyarokról.

17 Valószínű, hogy a késő középkori egyházi és polgári jelképes beszédben a borotvált fej és a varkocs a kereszténység ellen törő ördögöt, a pogányságot — jelentette. A magyarságnak számukra idegen test- és arcalkatát könnyen hozhatták kapcsolatba azokkal a hozzájuk bizonyára torz formában eljutott mondákkal, amelyek szerint a magyarok ősei szent állatok voltak.

1

8 A gvőri múzeum egyik ökörfejes embert ábrázoló késői avar szíjvége

1

9 arra mutat, hogy ismerhettek is hasonló állatfejes ábrázolásokat. így alakult ki a középkori nyugat képe a pogány magyarról, nagyjából azonos módon, mint ahogyan mi később a kutyafejű tatárról beszéltünk. A cremonai dóm padlómozaikjának varkocsos, állatfejű gladiátora

2

0 (2. kép) ennek a folyamatnak egyik láncszeme. A régensburgi kő paizsos lovasának tüskeformájú sörtés haját Herrad von Landsberg Hortus deliciarumában az ördög fején találjuk.

2

1 Ebbe a gondolatkörbe illik bele Sámson madárkarom-szerű, korcs lába is. Magyar szempontból nézve a tárgyalt emléket a regensburgi vállkövön eddig egyetlen hiteles ábrázolása maradt ránk a borotvált fejű pogány magyarnak. Nem lehet véletlen az sem, hogy a források három ágból font varkocsról beszélnek és a vállkő lovasainak varkocsát is három ágból fonták, ezt az adatot ezek után hitelesnek kell elfogadnunk.

2

2 A paizsos lovas sörtés hajábrázolását sehogy sem tudjuk eddigi ismereteinkkel egyeztetni, bár kétségtelen, hogy a magyarságnál épenúgy, mint rokonainál a hajviselet is bizonyos fokig rangjelző volt

2

3 és nemcsak az egy fonatba font varkocsot viselték.

24 Ezt a tüskés hajviseletet, mint fent már emlí-" tettem tisztán a középkori kőfaragónak tulajdonítom, aki mintakönyve szerint nyilván az ördögi jelleget igyekezett hangsúlyozni. Az alakok viseletének párhuzamaiból a francia domborműveken és a hatásuk alatt formálódott német emlékeken egész sort találunk.

2

5 A varkocsos lovas öltözetét a bayeuxi templom 2. kép. Padlómozaik Cremonában. — Abb. 2. Fussbodenmosaik in Cremona. egyik domborművén pontosan megtaláljuk

2

6 és egyúttal magyarázatot kapunk arra is, hogy mit jelent a szoknya feletti két erőteljes ránc. Ezen a faragványon ugyanis világosan látszik, hogy a hosszű, övön alul érő szük ujjast a combok felett kivágták és így két szárnya között elől egy hosszű nyelv alakult ki. Ez a viselet látszatra rokon a nomád öltözettel. Lényegbe vágó különbség azonban a kettő között s ez egyúttal a magyar viseletre is vonatkozik, hogy más a szabásuk és míg a nomádok felölthetö kaftánt viselnek,

2

7 addig a francia és német emlékek elől zárt ruháiba bele kellett bújni. A varkocsos lovas ruhájának tehát semmiféle kapcsolata nincsen kelettel és a kalandozások korának magyarságával, ezt a fentieken kívül még a lovas hosszú, lelógó végű lovagi harisnyája is bizonyítja. A ló-