Folia archeologica 1-2.

Bartucz Lajos: A hevesi honfoglaló magyar csontváz

206 BARTUCZ: A HEVESI HONFOGLALÓ MAGYAR CSONTVÁZ a rövid, egyenes orrhát laposan fekszik, s az arcnak meglehetősen mongoloid jelleget ad. Ehhez járul az alsó orrtáj homorulata, az állcsont fogmedri részének előreállása (prognathia alveolaris), az alsó szemgödri szél előreállása, a járomcsont fejlettsége, testének és homloknyulványának nőhöz képest feltűnő szélessége. Szembe (Norma facialis) (1. kép 5) feltűnik a középmagas és igen széles arc, melyhez viszonyítva a homlok aránylag igen keskeny. A felső arc szélessége 103 mm, a járomszélesség 129 mm, a felső arc magassága 66 mm. Ennek alapján a Kollmann-féle felső arcjelző értéke 51-16, ami a szélesarcuság határán lévő középarcuságot jelent. A nagy, magas, rézsútos helyzetű járomcsont az egész arcra reá nyomja bélyegét, a járomívvel eg'yütt azt erősen megszélesíti és szembetűnő mongoloid jelleget ad neki. Az arc egyben feltűnően lapos is, amit kifejez az u. n. naso-malaris jelző alacsony értéke (107 3, platyopia). Az orrgyök aránylag lapos. A szemgödör nagy, elég magas és főleg széles (40 mm). A szemüregjelző értéke 85-0, ami a magasszemüregüség (hypsikonchia) határán áll. A szemgödör alsó széle észrevehetően előbbre áll, mint a felső, a fossa canina pedig feltűnően lapos. Mindkettő mongoloid bélyeg. Az orrüreg alacsony, széles, az orrjelző értéke 52-0 (chamaerrhin). Az orrcsontok keskenyek, csökevényesek, legkisebb szélességük 6 mm. Az orrnyilás alsó szélén az orrüreget az arci felszíntől elválasztó csontléc alig fejlett. A szájpad kerek, széles, sekély, gyenge, laposan fekvő szájpaddudor (torus palatínus) kezdeménnyel. A maxillo-alveolaris jelző (115-09) rövidállcsontuságot (brachyurania) jelent. Az orrnyilás alatti állcsontrész alacsony, előreálló (prognathia alveolaris). Az állkapocs teste alacsony, az állcsucs gyengén fejlett, az ágak alacsonyak, keskenyek, a processus coronoideus feltűnően kicsi, keskeny és alacsony, míg a processus condyloideus hátrafelé megnyúlt és jóval magasabban fekszik, minek következtében az állkapocsnak progen jellege van. A belső fogmederszéleken az első és második kiszápfog gyökerének megfelelően úgy a jobb, mint a bal oldalon két-két csontduzzanat (torus) látható, ami Weidenreich szerint állítólag ősi mongolid bélyeg. Ami a csontvázat illeti, annak sajnos legnagyobb része hiányzik, vagy erősen sérült. A két kulcscsonton és három csigolyán kívül csupán Budapest. a végtagcsontok egy része van meg, azok is igen sérült állapotban. A kulcscsontok rendkívül vékonyak, simák, erősen görbültek, tipikusan nőiek. A baloldali kulcscsont szegyi végdarabja felső felszínén 1 cm széles és 2 cm hosszú zöldes patina látható, tehát valamilyen fém nyakdísze lehetett. A két felkarcsontnak csupán teste van meg. Hasonlóképen a baloldali alkarcsontok végdarabjai is erősen sérültek, míg a jobboldaliak teljesen hiányoznak. Ügy a felkar, mint az alkarcsontok rövidek, főleg pedig igen vékonyak, izomtapadási léceik mérsékelten fejlettek. A baloldali orsócsont legnagyobb hosszúsága analógia alapján 220—225 mm-re tehető. Ugyancsak erősen sérült a két combcsont is. A corpus vékony, sagittalis irányban erősen görbült, izomtapadási helyei gyengén fejlettek. Analógia alapján maximális hossza 390 mm körűire tehető. Testének sagittális átmérője úgy a felső harmadban, mint középen 22 mm, míg a transversalis átmérő fent 29 mm, középen pedig 24 mm. A jobboldali sipcsontnak csak felső végdarabja van meg, a baloldali ellenben csaknem teljesen ép. Mindkettő vékony, rövid, sima, nőies. Legnagyobb hosszúsága 315 mm körűire tehető. Sagittalis átmérője a test közepén 23 mm, transversalis átmérője pedig 18 mm, amiből cnemicus-indexül 78-16-ot kapunk, ami széles sipcsontúságot (eurycnemia) jelent. A hosszúcsontok méretei és morfológiai bélyegei alapján tehát kétségtelen, hogy női csontvázzal van dolgunk s valószínű életbeli testmagassága 149—150 cm körűire tehető, vagyis vizsgálatra kevésbbé alkalmasak. A sírban talált lókoponya és lábszárcsontok annyira sérültek és hiányosak, hogy tudományos vizsgálatra kevésbé alkalmasak. Ami már most csontvázunk rasszbeli hovátartozását illeti, az bizonyos, hogy az európid rasszkör egyik alakjával sem azonosítható. Legtöbb hasonlóságot tüntet még fel közülök az u. n. keletbalti vagy keleteurópid rasszal. Azonban ennél is sokkal mongoloidabb. Az alacsony termet, s a koponyán és főleg arcon megállapított sok mongoloid bélyeg alapján feltétlenül a mongolid rasszkörbe kell helyeznünk, mégpedig annak europid szélére. Ez az alak a Montandonféle europo-szibirid rassz, melyhez az ugor népek nagy része tartozik. Ezek alapján nyilvánvaló, hogy csontvázunkban a honfoglaló magyarok egyik legtörzsökösebb tagjával és típusával van dolgunk. Bartucz Lajos