Folia archeologica 1-2.
Csallány Dezső: Kora-avarkori sírleletek
CSALLÁNY D.: KORA-AVARKORI SÍRLELETEK 151 sok következtében a bizánci emlékanyag más és más köntösben jelenik meg. t. A VI. század első felének bizánci emlékanyagához tartoznak az áttört, ezüstövdíszek, melyeken az arc-ábrázolások különféle elemeit találjuk; az arc-ábrázolásos, áttört, egybeöntött csatok, melyeknek csatkarikája laposan ovális, vagy nyomott négyszögű. Ehhez a szakaszhoz tartoznak még az álcsatok profilált előzményei, valamint az u. n. martinovkai kultúra azon darabjai, ahol a tárgyak nem préselés, hanem még öntés útján készültek. Fettich által a «martinovkai», vagy «álcsatos» kultúrának említett régészeti csoport 8 4 ilyen elnevezése hibás, mert a martinovkai anyag kincslelet, tele bizánci eredetű emlékekkel. Azután ennek a körnek jellemző darabjai óriási területeken vannak szétszórva, olyan helyeken is, amelyekhez Martinovkának sem kapcsolata, sem köze nincsen. így az ezen körbe tartozó régiségek Kisázsiából, Északafrikából, a Balkánról, Magyarországról és Konstantinápolyból is előkerültek. 8 5 Az álcsatok kultúrköre is hibás megjelölés, mert az álcsatok csupán egy bizánci stílusirányzat egyik végső fázisához tartoznak. A fenti bizánci stílusirányzat divatja a VI. század első felére esett. Természetesen legalább 60 esztendő kellett ahhoz, hogy az arc-ábrázolásos öntvények mind föld alá vándoroljanak. Ennek a bizánci terméknek Déloroszországban a kuturgur-uturgur-bolgár, vagy azon népek voltak a hordozóik, amelyeknek területén ezek a díszek előjönnek. Ezen területeket a bizánci kultúrhatás közvetlenül érte. Magyarország területére és a Balkánra is eljutott ez a bizánci stílusirányzat mint közvetlen hatás. Kimutatható a VI. századi gepida leletanyagban (Szentes—Nagyhegy), de előjön mint közvetett hatás: az 568-ban az avarokkal bejövő kuturgur-uturgur bolgár néptöredékek hagyatékából is. Az avarokat ez a hatás 558—568 között Déloroszországban csak jelentéktelen mértékben érhette, Magyarországon pedig egyáltalán nem, mert ezen stílusirányzat helyett akkorra már újabb divat lépett fel. 2. A VI. század közepétől kb. az 590 körüli évekig, új bizánci divat virágzott fel: az álcsatos, álfibulás, vésett díszítmények irányzata, de még préselési eljárás nélkül. Ezen fémművességi termékek mint újdonságok, már az 568-ban bejövő déloroszországi népelemeknél és avaroknál is előjöhetnek bizonyos mértékig, mint Déloroszországban szerzett bizánci árúk. Magyarország területén ennek a stílusirányzatnak közvetlen hatása csak fokozódott, egyaránt érve az avarokat és kísérő népeiket. Nagyrészt ezüst tárgyak. 3. Az 580-as évek körüli időtől, Bizáncban általánosan divatba jött az új ötvöseljárás: a préselés, döntő módon befolyásolva a környező népek műiparát. Az eddig öntvényekben jelentkező arc-ábrázolásos díszek, álcsat- és álfibulafejlemények, mind préselt arany-, ezüst-, bronzlemezekben jelennek meg. A préselési eljárás bevezetésének első időszakában megfigyelhető egy kb. 30 esztendős átmeneti szakasz, amikor a díszek előállítása túlnyomóan ezüstlemezek felhasználásával, gyenge megmunkálásával történt. Ekkor még használatosak bizonyos mértékig a VI. század első felének divatja szerint készített arcábrázolásos áttört öntvények, gyakoribbak még a VI. sz. közepétől használatos álcsatokkal kapcsolatos díszek, de a préselés divatja nagy gyorsasággal kiszorítja a VI. század stílusirányzatait. Az elmondottaknak megfelelően, az előbbi irányzatok új eszközökkel megmunkált díszítményei: az 597 körül beköltöző kuturgur-bolgárok, szabirok, tarniakhok hagyatékában már kisebb mértékben megvoltak, nagyobb mértékben a VI. sz. második felének divatját, az álcsatokkal kapcsolatos öntvényeket és az arc-ábrázolásos díszek fejleményeit hozhatták magukkal. A magyarországi avarok, kuturgurok és más népeik, közvetlenül Bizáncból kapták préselt díszeiket. 4. A 600-as évektől fellendül az arany- és bronzlemezekből préselt díszek divatja; az arany használata túlsúlyra jut az ezüsttel szemben, részben a növekvő jólét, részben az arany könynyebb megmunkálása miatt; a bronznál pedig az aranyhoz való színrokonsága miatt. Az eddigi bevándorlások útján és a közvetlenül kapott tömérdek bizánci elem annyira túlsúlyra jutott a VII. század első felében Magyarország kora-avarkori emlékanyagában, hogy az avarok eredeti régészeti hagyatéka a sokirányú bizánci hatás miatt teljesen háttérbe szorul. A korábbi bizánci motívumok helyett: az állati, növényi ábrázolások, gyöngysoros, rovátkolt szegélyű, pontvonásos, medaillonos stb. díszítésű övek használata lép fel és a VII. század közepe táján éri el virágkorát. A préselt aranydíszeknek ezt az irányzatát, már sem az avarok, sem az említett déloroszországi jövevény néprészek magukkal nem hozhatták. Ez a hatás Oroszországban, egyedül a 678 körül beköltöző kubánmeiréki onogur-bolgárokat érte. Ezeknek hagyatékában a korábbi bizánci stílusirányzatok
