Folia archeologica 1-2.

Csallány Dezső: Kora-avarkori sírleletek

126 CSALLÁNY D.: KORA-AVARKORI SÍRLELETEK 126 A tartófülek H 7-4, Sz 2-7—2-1, V 0-7. Két-két 1-2 cm széles, egyoldalon préselt ezüstpánt szorítja a füleket a kard hüvelyéhez. Ez a pánt a kard testfelőli lapján bronzszalagban folytatódik, ezt egy-egy bronzszögecs és egy hosszában futó keskenyebb bronzpánt erősíti a tartófülhöz. A keskeny bronzpánt kiálló hurkot képez, amely olyan kardfüggesztőszíj befogadására alkalmas, mint az ezüst szorítópánt szélessége. Magát a fület 3 lemezből állították össze, egy felső ezüst-, egy alsó bronzlapból és a kettőt összefogó bronz oldalszalagból. A belső üreget faanyag töltötte ki (2. kép la). A fül felső lapjának gyöngysorszegélyét és a világoszöldszínü üveggyöngybetét foglalatát külön forrasztották fel (2. kép 1). A jobb combcsont külső oldalánál 15 cm H vaskés (HI. t. 15) feküdt, melynek fanyele és fahüvelye volt. A jobb alkar alatt 5 cm-es faragott csonttütartó (III. t. 7); a jobb bokacsont külső oldalánál vaskampó töredéke (II!. t. 10); a combcsontok között összerozsdásodott láncszemek (III. t. 14), amelyek mint a láncpáncél kiszakított töredékei kerültek a sírba. Egyegy szem Ám-je 1 cm. Ugyanitt négyszögű vascsat (III. t. 11) és egy késpengeszerű vastöredék (III. t. 16). A bal combcsont külső oldalán 10 cm távolságra a kard hegyétől, 2 bronzkarika (III. t. 5^6), 2 tartófül vasból (IU. t. 8—9), amelyekhez vaslemez és kovakő tapad, továbbá 4 drb 4 cm hosszú, domborodó vaslemez (amulett) töredéke (IV. t. 28 32), és fanyelű vasár (IV. t. 24) maradéka hevert egy csomóban. Mindezeket kb. 5 cm széles sávban ezüstnyom borította be. A bal felső karcsont alatt vászonnyomokkal borított, kivehetetlen rendeltetésű vastöredé^ (III. t. 13), két vaskarika (IV. t. 34—35) és bronzlemezből kinyírt szögfej (IV. t. 33) voltak. A kard második tartófüle alatt feküdt, végével felfelé, a nagy szíjvég (III. t. 4), H 7-3. Felsőlapja sima ezüstlemezből, hátsó lapja bronzlemezből készült, a kettőt U-alakban körülfutó bronzlécecskéhez forrasztották és belső üregét valószínűleg fával töltötték ki. A beleillő szíjat két ezüstfejű szögeccsel verték át. A szíjvég felső bronz szegélydíszét külön forrasztották fel, mintája és készítési módja azonos a kardmarkolat és hüvelyvég ezüst szegélydíszeivel. A medence körül nagyrészt szétporladt, kerek, sima ezüstlemezből készült díszek feküdtek (IV. t. 22—23, 26—27), amelyeknek belsejét ólom töltötte ki; ezeket szögeccsel erősítették fel az övre, számuk 14 darabon felül volt. A jobboldali alsó bordákon hosszúkás, ólommal kitöltött, szögeccsel felerősített kisszíjvégek (IV. t. 18—21, 25) voltak. Ezek száma legalább 6 drb lehetett, de nagyrészük szétporladt. A kis szíjvégek ezüstlemezén préselt technikájú primitív emberi arcábrázolást látunk. ívalakú szemöldökök, ponttal jelzett szemek, lefelé szélesedő háromszögű orr és két beütött ponttal hangsúlyozott száj az arcábrázolás elemei. A fegyveröv tartozéka még egy karikaalakú bronzcsat is (III. t. 12). 3. SIR. Mélysége: 1 m. Lábbal kelet felé irányított, jobboldalán fekvő zsugorított női csontváz. Melléklete nem volt. 4. SÍR. Fülkesír, amelyben rézsútosan lefelé, lábbal nyugatnak irányított leány csontváza feküdt. A sír mélysége a fejnél 80, lábnál 120 cm volt. Melléklete nincs. 5. SÍR. Mélysége: 74 cm. Lábbal nyugatnak fekvő, kb. 160 cm hosszú idősebb férfi csontváza. Koponyája felett 27 cm hosszú vaslándzsa (4. kép 12), hegyével keletnek; köpüs részén fanyomok láthatók. A medencén sziiknyílású téglalap-alakú vascsat (4. kép 10); a jobbtérd mellett 16 cm hosszú egyélű vaskés (4. kép 9). Jobboldali bordán vaskos, oválisalakú, szűknyílású vascsat (4. kép 11), amelyhez a bőrszíjat, a csatfejen áthajtott kettős lemez segítségével szögecselték. A koponya mögött birkacsontok feküdtek. 6. SÍR. Mélysége: 50 cm. Lábbal nyugatnak fekvő női csontváz. Nyaka körül 19 drb színes üvegpasztaés 1 hengeralakú borostyángyöngy (V. t. 11). A gerincen könyökirányban ezüstkanál 3 lyukkal (V. t. 12), nyelével keletnek; H 13-3, szára hurokban végződik. Ezen keresztben 6-6 cm-es szőrcsíptető feküdt vasból (V. t. 16), egyik oldalán finom vászon lenyomata látszik. A kanál folytatásában felfelé egy másik, 8-4 H kanálnyélszerű eszköz ezüstből (V. t. 13), egy 3-6 H és 1-6 Ám-jű hengeralakú, ezüstlemezből készült tok, amelynek felső végéhez füllel ellátott zárólemez tartozik (V. t. 10), valamint egy heggyel nyugat felé irányuló 17-7 H vastőr-szerű eszköz feküdt (V. t. 17), amit teljes egészében fakorhadék borított; felső vége láncszemekben végződik. Két vaspánt (V. t. 8 -9), amelyen fanyomok látszanak, talán a tőrszerű eszköz hüvelyének torkolatveretéhez tartozhatott. A sír felett magasabb rétegben állatcsontmaradványok voltak szétszóródva. 7. FÜLKESÍR. Czuczi János klárafalvai lakos tárta fel 1935-ben. Az ő feljegyzése szerint a csontváz bolygatott volt, a. koponyát az eke szántotta el, mivel az magasabban feküdt. A sír mélysége fejnél 30, lábnál 80 cm. A csontváz lábbal délnyugatnak feküdt. Mellékletei: a derék baloldaláról két darab rosszezüst, préselt-díszítésű övdísz; belsejét ólom tölti ki, amelybe a szíjhoz rögzítő bronzkampót ágyazták be. Négy ilyen mértani díszítésű övtag (4. kép 2—5) maradéka került be a múzeumba. A mell mellett jobbról 5-6 cm H faragott ovális csonttütartó (4. kép 7), a medencében jobbra és balra egy-egy szögletes vascsat (4. kép 1 és 6) és végül a balkézfejnél 19 cm H vaskés feküdt (4. kép 8). III. A Deszk G számú temető 8. sírja A temető (1 kép 7) a kukutyini majortól keletre fekvő keresztes dombtól északkeletre, a szeged—csanádi vasútvonaltól északra mintegy 500 méterre fekszik Faragó Márton halmán és a körülötte elterülő szántóföldön. A temető feltárását még Móra Ferenc kezdette el 1932-ben. A lelőhely keleti része még feltáratlan. A temető publikálatlan. A 8. SÍRT 1933 augusztus 21-én bontották ki. A leletkörülményekről a következőket sikerült megállapítanom : FÜLKESÍR. Mélysége a csontváz fejénél 180, lábánál 270; a sír H 230, Sz 70 cm. A koponyánál gömbös aranyfülbevaló-pár (IV. t. 1—2) volt, Ám 1, préselőmintán készült; a 3 kisebb, 4 mm átmérőjű gömböcsöt ugyancsak két préselt félgömbből forrasztották össze. A medence alatt vascsat (IV. t. 17), a medencén ezüst