Folia archeologica 1-2.

Roska Márton: A barátkai (Bihar m.) moustiéri ipar

4 ROSKA: L'INDUSTRIE MOUST ÉRI ENNE DE BARÁTKA mészkővonulatban átkutatott folyosóból,

3 végül az aradmegyei Menyháza Hoanca coului nevű barlangjából. 4 Nem leltem ez alkalommal a második jellemző moustiéri típust: a félköridomú vakaró eszközt. Ez azonban még nem jogosít fel bennünket arra, hogy rövidlélegzetű ásatásunk fent említett eredményeit a moustiéri periódus alsó emeletébe soroljuk. A Dealul Mitoc túlsó, déli oldalában, már Kőröslóró határában van a Pesterea Boiului (és nem Boului, mint ahogyan a Bul. Soc. des Sc. Cluj, II. к. 212. 1. szerepel), ahol 1930-ban kristályos mészkőből és hydroquarcitból pattintott moustiéri dárdahegyeket leltem La Quina-típusú vakaró társaságában. Azon az alapon, hogy a szóbanforgó fülke, meg a kőröslórói barlang igen közel vannak egymáshoz, feltételezhetjük, hogy ugyanegy időben Debrecen. lehettek lakottak, helyesebben ugyanegy időben nyújthattak menedéket az itten kóborló moustiéri vadászoknak, s így a Coastea Luchi fülkéjének emlékei is a felső moustiéri horizontba tartoznak. Magától értetődik, hogy a folytatólagos ásatások olyan anyagot hozhatnak felszínre, melynek alapján majd pontosabb meghatározás is lehetséges lesz. A Kőrösbarlangon levő Igric-barlang,

5 a kőröslórói Pesterea Boiului,

6 a szóban forgó barátkai fülke; aztán a nyílttéri telepek, vagy műhelyek (mint a magyarsádi, andrásházapusztai,

7 kardosfalvi, 8 Kolozsvár-törökvágási) 9 emlékei azt bizonyítják, hogy a moustiéri barlangi és nyílttéri telepeknek egész láncolatával kell számolnunk a Sebes Kőrös és a Nádas mentén, ami megint a mellett szól, hogy e két folyó völgyét meglehetősen sűrűn lakhatták vagy keresték fel a moustiéri vadászok. Roska Márton 1 Publicatiile Muzeului Judefului Hunedoara (Hunyadvármegye Múzeumának Közleményei) XXIII. k. Déva, 1924. 11. 1. — Dacia, Bucureçti, II. к. 407. 1. és 22.-24. ábra, III.—IV. к. 13. 1. és 9,—14. ábra. Anuarul Institutului Geologie al Tärii Româneçti (Román Földtani Intézet Évkönyve) Bucureçti, XIV. к. 117. I. 91. 1. és 23,—24. ábra. — Kadic O., A JÉGKOR EMBERE MAGYARORSZÁGON. DER MENSCH ZUR EISZEIT IN UNGARN. 15., 120., 130., 131., 145. 1. Roska Márton, AZ ŐSRÉGÉSZET KÉZIKÖNYVE, I. A RÉGIBB KŐKOR 210.-240. ábra. — Bul. de la Soc. Préhist. Franc. 1934. 378—383. 1. 2 Bul. Soc. des Sciences, II. k. 212. 1. és 14. ábra. - Publ. Muz. Jud. Hunedoara XXIII. k. 13. 1. — Dacia II. 405. 1., III—IV. к. 8. 1. és 1,—8. ábra. — Anuarul Inst. Geol. XIV. k. 90., 116. 1. és 18.-20. ábra. — Roska, I. M. 194., 195., 205. ábra. — Kadic, I. M. 15., 123.-125., 145. 1. — Bul. de la Soc. Préhist. Franc. 1934. 373. 1. — H. Kühn, KUNST U. KULTUR D. VORZEIT EUROPAS, I. DAS PALAEOLITHIKUM. 220. 1. 3 Bul. Soc. des Sciences, II. k. 190. 1. és 2., 6.-8. ábra, továbbá 216. 1. és 16. ábra. — Dacia I. k. 299. 1. és 1,—9. ábra, II. k. 406. 1. — Anuarul Inst. Geol. XIV. k. 117. 1. — Roska, I. M. 206.—209. ábra. — Kadic, I. M. 15., 121., 129., 145. 1. — Bul. de la Soc. Préhist. Franc. 1934. 374. 1. 4 Anuarul Inst. Geol. XIV. 118. 1. — Roska, I. M. 327. 1. — Dacia II. 404. 1. — Kadic, I. M. 16. 121. 1. 5 Bul. Soc. des Sciences, II. k. 208. 1. és 11. ábra 1,—4. sz. — Dacia I. k. 308. 1. — Roska, I. M. 191. ábra 1,—4. sz. — Kadic, I. M. 15., 120., 122., 132., 145. 1. — Bul. de la Soc. Préhist. Franc. 1934. 383. 1. 6 Bul. Soc. des Sciences, Cluj, II. 212. 1. és 11. ábra 5. sz. — Dacia I. k. 305. 1. — Anuarul Inst. Geol. XIV. k. 118. 1. — Roska, I. M. 306., 310. 1. — Kadic, I. M. 15., 17., 121. 1. 7 Bul. Soc. des Sciences, II. k. 195. 1. és 2. ábra I.—3. sz. — Roska, I. M. 185. ábra 1.—3. sz. és 215. ábra. — Kadic, I. M. 14., 16., 119., 121. 1. — Dacia II. 415. 1. 8 Dacia II. 145. 1. — Roska, I. M. 216. ábra. Kadic, I. M. 16., 121. 1. 9 Bul. Soc. des Sciences, II. k. 185. 1. és 2. ábra 4. sz. — Roska, I. M. 185. ábra 4. sz. — Kadic, I. M. 14., 120. 1. L'INDUSTRIE MOUSTÉRIENNE DE BARÁTKA (COM. BIHAR) Au sud de la commune s'élève la chaîne de montagnes nommée Dealul Mitoc, dont le versant nord s'appelle Coastea Luchi. On y voit, déjà du train, plusieurs grottes, respectivement niches. Celle de l'extrême droite, qui est en même temps celle qui se trouve le plus bas, est indiquée, sur la carte militaire détaillée, comme source. C'est en réalité une grotte toute récente, de dimension moindre, en voie de développement, traversée par un ruisselet. Au dessus de celle-ci, un peu vers la gauche, nous trouvons une autre grotte, plus spacieuse, se composant d'une petite salle et d'une galerie. Elle n'offre rien de notable, ni pour l'archéo-