Folia archeologica 1-2.
László Gyula: Kopt bronzlámpa tápiógyörgyéről
í 12 LÁSZLÓ: KOPT BRONZLÁMPA TÁPIÓGYÖRGYÉRŐL vékony láncon függtek. 4 A tápiógyörgyei lámpa alá esztergályozás-szerűen tagozott, háromlábú állványt kell elképzelnünk. 5 Az állvány négyélü csúcsa pontosan beleillet a lámpa fenekén levő lyukba. Párhuzamai csaknem kivétel nélkül a kopt kereszténységgel hozhatók kapcsolatba. Keresztek, galambok vagy Krisztus nevének görög kezdőbetűi díszítik a fogantyúkat. A felfüggeszthető lámpák fogantyúját a testtel egy mintából öntötték, végükre rendszerint szájában almát tartó griff fejet mintáztak. A griff fejére pedig ugyanazokat a jelvényeket forrasztották, mint az álló lámpák fogantyúira, ezek a jelvények díszítik igen sok esetben a lámpa testét is. A tápiógyörgyei lámpa fenti párhuzamai közül aránylag kevésnek tudják a lelőhelyét. Általában valamennyit a keresztény keletről, közelebbről pedig Egyiptomból származtatják még akkor is, ha Európa területén találták. 6 Legbiztosabb alapot a származtatásra az athéni Benaki Múzeum Abu-Szimbelből származó anyaga adja. Bár ezt a temetőt nem szakemberek tárták fel s így az egyes sírok tartalmát hitelesen nem ismerjük, egymagában az a tény, hogy benne nagy számban fordulnak elő a tápiógyörgyei lámpa páirhuzamai, alátámasztja azt, hogy a lámpák készülési helye Egyiptom. Kopt mesteremberek műhelyeiben, a római bronzlámpák utánzásából született meg ez a forma. Az abu-szimbeli temető egyik ládika veretét nemrég a VI. sz. közepére határoztam meg, 7 de kétségtelen, hogy a temetőbe huzamosabb időn keresztül temetkeztek és így a leletek egy része még az V. sz-ba tartozik. A belgrádi műzeumban őrzött stobii párhuzamos leletek is az V. sz-ba vezetnek. Közelebbi időmegállapításba nem bocsátkozhatunk, mert a tápiógyörgyei lámpa Magyarországon egyelőre egyedülálló lelet és környékén hasonló korú településről nem tudunk. A külföldi kutatók sokkal nagyobb anyag alapján sem vállalkoztak pontos időrend megállapítására, a lámpákat a IV—VII. sz-ból keltezik. 8 Az abu-szimbelihez hasonló, de rendszeresen feltárt temető megadná a megfejtést. Az aránylag tág időhatárok ellenére is beilleszthetjük a tápiógyörgyei lámpást egy olyan adatsorba, amelynek művelődéstörténeti hátterében egyrészt a római birodalom nyugati részének elerőtlenedése és Bizánc megerősödése, másrészt a hunok és az utánuk következő steppei népek mozgalma áll. Erre az átformálódásra tanulságos módon világít rá a római és bizánci éremleleteknek az északi germán területeken való előfordulása. A Keleti tenger környékén megsokszorozódik az V. sz-ból való leletek száma ugyanakkor, amikor a nyugati germán területeken úgyszólván megszűnik a pénzforgalom. 9 Ennek alapján arra következtethetünk, hogy Bizánc kereskedői legalább is ideiglenesen, feladták a nyugati területeket és Bizáncból, valamint a Fekete tenger melléki gyarmatvárosokból kiindulva, a már az őskortól használt szárazföldi és vizi úthálózaton keresztül a Keleti tenger vidékét vonták be kereskedelmi érdekkörükbe. Ebben az átalakulásban elsőrangú szerepet játszott Magyarország területe, egyrészt mint felvevő, másrészt mint átjáró hely. Ez az oka, hogy hazánk területét az V. sz-ban valósággal elönti a bizánci arany. Hasonlíthatatlanul nagyobb tömegben fordulnak elő nálunk a bizánci császárok aranyai, mint Európa bármely országában. 1 0 Ennek egyrésze természetesen évi adóként jutott el Magyarország területére, másrészt azonban biztos, hogy sem a hunok, sem az utánuk itt levő germán néptöredékek, sem a hatalmas méretű avar honfoglalás nem szakította szét Bizánc kereskedelmi hálózatát. Ennek az élénk kereskedelmi életnek végét Magyarország területén régészeti leleteink alapján a VII. sz. közepe tájára teszem. A VII. sz. vége táján újra nagy számban feltűnő bizánci tárgyak és pénzek jórészét egy Déloroszországból jövő űjabb néphullámmal hozom kapcsolatba. 1 1 Ez a Keleteurópát és Oroszországot egészen a Keleti tengerig behálózó kereskedelmi szervezet a VII. sz. végén, de főleg a VIII. sz-ban lassan kicsúszik a bizánciak kezéből és átmenetileg veszít jelentőségéből. A VIII. sz. végén a steppei népek és az északi normannok foglalják el fontos pontjait és ezen az ősi úthálózaton ismét nagyarányú cserekereskedelmi élet indul meg, amelybe később a magyarság is belekapcsolódik. 1 2 Ennek az éremleletekből leolvasható átformálódásnak, amelynek kezdetét az V. sz-ra tesszük, a régészeti leletek közt is meg vannak nyomai. A Rajnától keletre, a Keleti tengertől nyugatra eső terület fokozatosan kikapcsolódik a bizánci és szir-egyiptomi kereskedelem köréből. 1 3 Ezzel szemben mindinkább előtérbe lép a tengeri utak jelentősége. Itáliában, Franciaországban és a vele összefüggő Rajnamentén, Angliában mindenütt jelentős bizánci kereskedőközpontokat találunk. 1 4 A szárazföldi és vízi utak pedig Magyarországon és Déloroszországon keresztül egészen Skandináviáig vezetnek. 1 5 A fent vázolt folyamatnak egyik láncszeme a Tápiógyörgyén talált
