Fogorvosi szemle, 2021 (114. évfolyam, 1-4. szám)
2021-06-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE 114. évf. 2 . sz. 20 2 1 . 5 3– 62. n Érkezett: 2020. július 9. Elfogadva: 2020. november 11. DOI https://doi.org/10.33891/FSZ.114.2.53-62 A craniomandibularis diszfunkció (CMD) olyan rágószervi működési zavar, amely rendkívül komplex kórkép, és számos oka lehet. Tanulmányunk célja a CMD-re jellemző adatok elemzése annak dinamikájában a 10 éves gyakorlatunk során jelentkező betegeink adatai alapján. 1741 beteg (38 ± 19 év, nő/férfi: 3,7; 348 eset < 18 éves) klinikai, diagnosztikai és terápiás adatait, kezelésük eredményességét rögzítettük a mindennapi gyakorlatunkban használt algoritmus szerint. Vizsgáltuk az egyes diagnózisok előfordulási gyakoriságát a fájdalom megjelenésének típusait, rizikótényezőit a CMD-vel társuló krónikus megbetegedéseket és a kezelés (gyógyszer, sín-terápia és fizioterápia, valamint ezek kombinációi) eredményességét is elemeztük. Eredmények: A klinikai tünetek nemenként nem mutatnak eltérést, viszont a CMD mindegyik típusa erős női dominanciát mutat (közel 4-szeres) és a legtöbb beteg fiatal (20–40 éves) életkorú. A betegek 80%-a fél éven belül fordul panaszaival orvoshoz. A leggyakoribb tünetek az orofacialis fájdalom, ízületi- és izomérintettség (79,7% és 71,7%) volt. A leggyakoribb kórképek: myalgia (31%), capsulitis és myalgia (24%), valamint a kompenzált CMD (21%). Legjelentősebb rizikófaktorok: a parafunkció (91%), a malocclusio (87%), orthodontiai anomália, kiemelten a mélyharapás (42%) és fedőharapás (10%), mozgásszervi társbetegségek és occlusiós eltérések. A parafunkció hátterében gyakran psychés/ psychoszociális érintettség (8,4%) is igazolódott, illetve ha ez nem volt, akkor a fájdalom-panasz esélye a felére csökkent (OR = 0,53 CI95%:0,35-0,91 ). Hypermobilitásban (67%), kompenzált CMD-ben (43%) észleltük a legtöbb társbetegséget. Közülük is a gerincbetegségek fordultak elő leggyakrabban. Összességében az alkalmazott terápiák az esetek 80%-ában voltak eredményesek. Eredményeink rámutatnak a CMD diagnosztika komplexicitására, és ez segítheti a diagnosztikai és a sikeres terápiás eljárások időben történő alkalmazását, ebben a főként fiatal és aktív korosztályt érintő, női dominanciát mutató, életminőséget rontó kórképben. Kulcsszavak: craniomandibularis diszfunkció, fájdalom, társuló betegség, női dominancia. Markusovszky Egyetemi Oktatókórház, Szombathely, Gnathológiai és Rekonstrukciós Prothetikai szakrendelés* Markusovszky Egyetemi Oktatókórház, Szombathely, Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Osztály** Klinikai Kémiai és Immunanalitikai Laboratórium, Synlab Hungary Kft., Budapest*** Markusovszky Egyetemi Oktatókórház, Szombathely, Orthodontiai szakrendelés**** Craniomandibularis diszfunkció klinikai adatainak elemzése 10 éves gnatológiai tapasztalatok alapján DR. KISS GÉZA*, DR. PÁCZ MIKLÓS**, DR. TOLDY ERZSÉBET***, DR. KISS PÉTER**** A rágószerv a szervezet egészén belül anatómiai és élettani funkcionális egység, határozott és elkülöníthető feladattal, működéssel bír. Részei: fogak, fogazat, temporomandibularis ízület, neuromuscularis rendszer, mimikai- és rágóizmok, nyelv, nyálmirigyek és az állcsontok. Integrált működési egységet alkot, és ennek egyes részei egymás működését befolyásolják és egymásra hatnak [11]. A rágószerv felépítése és funkciója szerint egy speciális mozgásszervnek számít, nem véletlen, hogy a CMD különböző kórformáiban a vázizomrendszer a leggyakoribb társbetegség. Ezzel ösz szefüggésben a tünetei is hasonlóak más mozgásszervi megbetegedésekhez. A károsító behatás okozta elváltozásra a szervezet adaptációval vagy kompenzációval válaszolhat. A kötőszöveti és muscularis struktúrákban a túlterhelés következtében regresszió vagy dekompenzáció jön létre, és ez megjelenik a kórkép dinamikájában is. A kötőszöveti struktúrák progresz szív adaptációjához, az izmokban kompenzációhoz is vezethet. Ha a terhelés túllépi a kritikus hatást, degresszív reakció kezdődik, ami destruktív csontos elváltozást és/vagy izomfájdalmat jelent. A szöveti reakció szerinti fokozatok: 1. Panaszmentes, terhelésre is tünetmentes, azaz adap tált állapot. 2. Kompenzált állapot: szubjektív panaszmentes, terhelés hatására jelentkeznek a tünetek. 3. Dekompenzált állapot: jellemző tünetek (fájdalommal, mozgáskorlátozottsággal) lépnek fel [17]. Fiatal korban adaptációra képes, később kompenzációs hajlam jellemző rá. „Alkotóelemeinek” pathológiás elváltozása, megváltozott funkciója rágószervi működési zavart (cranio-mandibularis dysfunctio, CMD) okoz (hat), melynek primer vagy secunder oka lehet [3]. Eredeti cikk
