Fogorvosi szemle, 2021 (114. évfolyam, 1-4. szám)
2021-03-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE 114. évf. 1. sz. 2021. n 16 Etikai szempontból is a fogorvos felelőssége a beteg állapotának körültekintő felmérése, vizsgálata, a diagnózisok felállítása, és ezek és a tervezést befolyásoló egyéb tényezők figyelembevételével a fogsor megtervezése [3]. Az orvosi etika alapelvei lefektetik többek között, hogy „Mindig jót tenni a betegeknek és nem ártani” [1]. Ez egyértelműen magában foglalja, hogy a részlegesen foghiányos beteget a fogorvosnak legjobb tudása szerint kell ellátni és ezt a felelősséget nem háríthatja a fogtechnikusra, bármilyen jól dolgozik is. Mindezek ellenére a mindennapi gyakorlat azt mutatja, hogy a fogorvosok nem mindig tervezik meg a részleges fémlemezes műfogsorokat. A mai hazai gyakorlat kiderítésére egy kérdőíves felmérést végeztünk fogtechnikusok és fogorvosok körében. A témával foglalkozó első közleményünk fő célja fogtechnikusok válaszainak elemzése arra vonatkozóan, hogy az öntött kapoccsal elhorgonyzott részleges kivehető fémlemezes fogsorok (továbbiakban: részleges kivehető fémlemezes műfogsor, részleges kivehető protézis) készítéséhez kapnak-e, ha igen, milyen részletes útmutatót a fogorvosoktól. További célja a közleménynek, hogy felhívjuk az azt olvasó fogorvosok figyelmét arra, hogy a részleges fémlemezes műfogsorok készítése során fontos feladatuk a pótlás megtervezése. Anyag és módszer Kérdőíves módszerrel adatokat gyűjtöttünk fogtechnikusoktól arra nézve, milyen információkat, adatokat kapnak a részleges fémlemezes fogsorokat megrendelő fogorvosoktól. A kérdőív összeállításában gyakorló fogtechnikusok véleményét is figyelembe vettük. Első próbálkozásként interneten elérhető címekre levélben (50 db) küldtük el a kérdőívet a kitöltésre vonatkozó tájékoztatóval, erre azonban csak három válasz érkezett. Ezután a Földvári Imre Nemzetközi kongresszus résztvevőit a felmérés céljáról való részletes szóbeli tájékoztatás után kértük a kérdőív kitöltésére Szegeden, 2019 novemberében. A kérdéseket előzetes tájékoztatás után önkéntesen és név nélkül összesen 64 fogtechnikus válaszolta meg. A kérdőív a következő fő témakörökre fókuszált: Küldenek-e a fogorvosok elegendő információt a fémlemez készítéséhez a laborba, ha igen, milyen részletes és pontos az információ. Vonatkozik-e a megrendelés a kapcsok fajtájára, a helyére, a nagy összekötők formájára? Milyen módon kapja a technikus az utasításokat? Írásban, rajzzal vagy mindkettőt kap? A hiba esetén felmerülő felelősségről való állásfoglalást a következő kérdésekre adott válaszokban kaptuk meg: Ha a fogtechnikus tervez és a beteg esztétikai okok miatt nem fogadja el a kész munkát, kit terhel a felelősség az esetleges újrakészítésért? Ha a fogorvos tervez és a beteg esztétikai okok miatt nem fogadja el a kész munkát, kit terhel a felelősség az esetleges újrakészítésért? Ha a fogtechnikus tervez, és a rágófelszíni támaszték miatt nem tud a beteg teljesen összeharapni, akkor kit terhel a felelősség? Pl. nem kapott a labor antagonista lenyomatot vagy mintát a munka megrendelésekor. Néhány kérdés arra vonatkozott, hogy a technikusok igénylik-e a közös megbeszélést a tervezés kapcsán a fogorvosokkal. Csak azokat a válaszokat dolgoztuk fel, amelyekre a technikusok nagy része válaszolt, mert pl. a gyakoriságra vonatkozó kérdésekre nagyon kevés választ kaptunk. Eredmények A választ adók átlagosan 14,4 éve készítenek részleges kivehető fémlemezes műfogsorokat, 72%-uk dolgozik megyeszékhelyen vagy nagyobb városban. A fogorvosok 42%-a (26 nem válasz a kérdésre) nem küld pontos tervet a laborba. A kapocstartó fogakat 38%ban jelölik meg a fogorvosok, a kapcsok fajtájára nézve 47%-ban érkeznek információk, a nagy összekötők formájára nézve csak 28%-ban kap útmutatást a labor (1. táblázat). Az utasítások kisebb részben rajzosan (6%), nagyobb részt írásban (48%) érkeznek, de vannak kollégák, akik írásban és rajzzal is terveznek (31%) azok közül, akik egyáltalán küldenek utasítást a technikusnak. A válaszok szerint a fogorvosoknak kevesebb mint harmada (28%) rajzolja be az egyéni kanál határait, ha azt rendel a definitív lenyomatvételhez. A felelősség kérdésére adott válaszok szerint a felelősség megoszlik a fogorvos és a fogtechnikus között. Ha a fogtechnikus tervez és a beteg esztétikai okok miatt nem fogadja el a kész munkát, kérdésre a technikusok 36% szerint a fogorvost terheli a felelősség, 5% szerint a technikust, és 59% szerint mindkettőjüket. Ha a fogorvos tervez és a beteg esztétikai okok miatt nem fogadja el a kész munkát, akkor a vélemények azt mutatták, hogy a technikusok nagy része szerint a fogorvos a felelős (61%), de vannak akik (36%) itt is közös felelősséget vélelmeznek. Csak egy technikai problémára tettünk fel kérdést, nevezetesen, ha a fogtechnikus tervez, és a rágófelszíni támaszték miatt nem tud a beteg teljesen összeharapni, akkor kit terhel a felelősség? A választ adók 61%-a okolta a fogorvost, 16%-a a technikust, és 23% közösen vállalná a hibát (2. táblázat). A fogtechnikusok nagy része (88%) egyetértett abban, hogy artikulátorba gipszelt minták szükségesek a pontos tervezéshez. A technikusok 86%-a tartotta szükségesnek, hogy a részleges kivehető fémlemezes műfogsorok tervezésében a fogorvos is részt vegyen. Ehhez 78%-uk tartotta szükségesnek a közös elméleti felkészítést, valamint (95%) a közös megbeszélést részleges kivehető fémlemezes műfogsor készítése előtt (3. táblázat). Megoszlottak a vélemények abban a kérdésben, hogy megvalósítható-e minden esetben a rendelői tervezés. A tech nikusok 47%-a szerint nem, 44% szerint többnyire, és csak 8% tartotta megvalósíthatónak.
