Fogorvosi szemle, 2021 (114. évfolyam, 1-4. szám)
2021-09-01 / 3. szám
FOGORVOSI SZEMLE 114. évf. 3. sz. 2021. n 138 kációk csökkentése érdekében. A papilla prezervációs lebenyek a nyitott kürettnél használt lebenyképzéssel összehasonlítva nagyobb tapadásnyereséget, jobb tasakmélység-csökkenést és kisebb poszt ope ra tív receszszió értékeket biztosítanak. [42, 43] Az in tra ossze á lis defektus elhelyezkedése és kiterjedése alapján választható: 1. minimális lebenykiterjesztés [44, 45]; 2. single flap feltárás, vagy az interdentális papilla teljes felemelése is. [46, 47] Furcatio léziók kezelése Fontos leszögezni, hogy a furcatio lézió önmagában nem ok extrakcióra. A II. és III. osztályú furcatio lé zióban érintett molárisok parodontális kezelése és a fogak megtartása ajánlott. [48] Gazdasági szempontból a fur ca tio érintett molárisok komplex kezelése és megtartása költséghatékonyabb, mint azok eltávolítása és hagyományos vagy implantációs protetikai rehabilitációja. [49] A betegek határozottan a fogmegtartást preferálják azok implantátumokkal történő rehabilitálásával szemben. [50] Hogyan kezelhetőek a mandibula moláris fogait érintő II. osztályú furcatio léziókkal társuló mély tasakok? Bizonyított a GTR technikák eredményessége. A felső vagy alsó állcsont molaris fogainak buccalis II. osztályú furcatio léziók esetében tapasztalható residuális tasa kok kezelése regeneratív parodontális műtéttel történjen, kiegészítve zománc mátrix derivátum alkalmazásával önállóan, vagy csont graft kombinációjával, továbbá felszívódó membrán alkalmazásával vagy anélkül. A megfelelő biológiai anyagok kiválasztásakor a fentebb vázolt három szempontnak kell egyszerre teljesülne. A felső állcsont molárisainak interdentális II. osztályú furcatio érintettségének kezelése esetén alkalmazható nem sebészi terápia, nyitott kürett, regeneratív műtéti eljárások, gyökérszeparáció és gyökéreltávolítás. A felső moláris fogak III. osztályú és a többszörös II. osztályú furcatio érintettsége során ugyanazon fog esetében mind a nem sebészi beavatkozás, a nyitott kürett, az alagút-preparálás, a gyökérszeparáció, a gyökér re szek ció , bi- vagy tricuspidatio vagy végső esetben a fog extrakciója a választható terápiás lehetőség. 4. Fenntartó parodontális terápia Az aktív parodontális terápia befejezését követően a sikeresen kezelt pa ro don ti tisben szenvedő betegek két diagnosztikus kategóriába sorolhatók: pa ro don ti tisben szenvedő, redukált, de egészséges parodontiumu betegek, vagy ínygyulladással társuló pa ro don ti tisben szenvedő betegek. [1, 15] Ezen betegek esetében továbbra is fennáll a pa ro don ti tis visszatérésének, illetve progressziójának a kockázata, és ezért szoros, rendszeres ellenőrzésre és speciális, egyénre szabott fenntartó parodontális terápiára (supportive periodontal care, SPC) van szükségük. Ennek palettája széleskörű és lényegé - ben magába foglalhatja a preventív- és terápiás beavatkozások teljes kombinációját: szisztémás- és pa ro - don tá lis egészség felmérése és monitorozása, száj higié nés tanácsadás, a betegek motiválása, professzionális mechanikus plakk eltávolítás (PMPR) és re si du alis tasakok esetében újbóli lokális subgingivalis kürett. Ezeket a beavatkozásokat parodontális fenntartó kezelésnek vagy szupportív parodontális terápiának is nevezzük. Az SPC magában foglalja az egyéni plakk kontrollt is, mivel az SPC-ben szereplő betegeknek meg kell felelniük az ajánlott szájhigiénés tanácsoknak és az egészséges életmódnak. Fenntartó parodontális terápia: előzetes megfontolások A páciens igényeinek és rizikóanalízisének megfelelően a fenntartó parodontális terápiás időpontokat lehető leg 3 havonta, de legfeljebb 12 havonta javasolt időzíteni. Irodalmi adatok alapján elmondható, hogy ideális esetben az SPC-viziteket 3–4 havonta célszerű elvégezni. [51] – A hathvonta történő SPC elegendő lehet a pa ro donti tis műtét utáni progresszió megakadályozásához [52] Trombelli és mtsai 2015-ös vizsgálata alapján (2014. évi Európai Workshop) az ajánlott intervallum évente 2–4 alkalom, és a beteg rizikóanalízisének megfelelően kell optimalizálni. [53, 54] – Kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy ösztönözzük pácienseinket a parodontális szupportív terápia feltételeinek betartására, mivel ez alapvető fontosságú a parodontium hosszú távú stabilitása és a parodontális állapot további javulása szempontjából. – A kontrollra rendszeresen nem járó, pa ro don ti tisben szenvedő páciensek esetében, a fogak elvesztésének és a betegség progressziójának az aránya magasabb, mint a jól kontrollált pácienseké. [55] – A 2014. évi Európai Workshop [56] retrospektív obszervációs vizsgálata alapján [53] arra a következtetésre jutott, hogy a professzionális preventív beavatkozások elengedhetetlenek. A kezelés után megváltozott anatómiai viszonyokra tekintettel ismételten ajánlott az egyénre szabott instruá lás és motiválás megismétlése minden SPC-vizit alkalmával, és szükséges elvégezni az alapos mechanikai plakk-kontrollt. Az egyéni szájhigiéniás eszközök kiválasztásában többek között gazdasági szempontok is szerepet játszanak. A kézi fogkefe olcsóbb, mint egy elek tro mos fogkefe. A fogköztisztító kefék és a szájöblítők drágábbak, mint a fogselyem, a fogpiszkáló, valamint a gumi és a szilikon fogköztisztítók. Az elektromos fogkefe a kézi fogkefe alternatívája lehet a parodontális fenntartó terápiát igénylő betegek esetében, habár nem találtak különbséget a kéttípusú fogkefe klinikai hatékonyságában. [57] Az SPC keretében minden beteg elsődleges szájhigiéniás tevékenysége a fluoridos fog-
