Fogorvosi szemle, 2021 (114. évfolyam, 1-4. szám)
2021-09-01 / 3. szám
FOGORVOSI SZEMLE 114. évf. 3. sz. 2021. n 133 1. táblázat A parodontitis az EFP 2017-es klasszifikációja szerinti stádium besorolásának kritériumai [2] A terápia első lépését minden pa ro don ti tises páciens esetében el kell végezni, függetlenül a betegség stádiumától, és rendszeres újraértékelést kell végezni annak érdekében, hogy a terápia második fázisába megfelelően motivált és előkészített páciens léphessen. 2. A terápia második lépésének (oki terápia) célja a subgingivalis biofilm- és fogkő mennyiségének csökkentése, lehetőség szerinti eliminálása (subgingivalis mechanikai tisztítás). Ezt kiegészíthetik a következők: – Adjuváns fizikai vagy kémiai ágensek használata – Adjuváns gazdaszervezet-moduláló ágensek adása (lokális vagy szisztémás) – Adjuváns, subgingivalisan adagolt lokális antibiotikus terápia használata – Adjuváns szisztémás antibiotikus kezelés A terápia második lépését minden pa ro don ti tises páciens esetében el kell végezni a parodontális tasakkal rendelkező vagy parodontális tapadásában csökkent fogaknál, függetlenül a betegség stádiumától. A második terápiás fázisra adott egyéni válasz értékelése a parodontális szövetek gyógyulása után lehetséges (parodontális újraértékelés). Ha a kezelés sikeres volt, és a terápiás végcélt sikerült elérni, (PPD < 4 mm, BOP < 10%) úgy a páciens a parodontális fenntartó terápia fázisába léphet (Supportive Periodontal Care, SPC). Ha a terápiás végcélt nem sikerült elérni, a teljes körű terápia a harmadik szakaszba lép. 3. A terápia harmadik lépésének célja, hogy a második fázisra nem megfelelően, vagy nem elégségesen reagáló fogak (4 mm-es mélységet meghaladó pa rodon tális tasak vérzés mellett, vagy 6 mm-t elérő pa rodon tá lis tasak) esetében jobb rálátást biztosítsunk a tasakok területére a jobb subgingivalis eszközös tisztítás hatékonyságának fokozása érdekében. További cél lehet, hogy a megmaradt, betegség komplexitását növelő léziókat (in tra ossze alis defektusok vagy furcatio léziók) regeneráljuk vagy rezekáljuk. A következő beavatkozások tartozhatnak ide: Parodontitis stádium Stádium I.Stádium II. Stádium III. Stádium IV. Súlyosság Interdentális CAL a legsúlyosabb helyen 1–2 mm 3–4 mm> 5 m Radiológiai csontvesztés Koronális egyharmad < 15% Koronális egyharmad 15–33% Eléri a középső harmadot, vagy azt meghaladja Eléri a középső harmadot, vagy azt meghaladja Foghiány Nincs parodontális okból fogvesztés Parodontitis miatt ≤ 4 foghiány Parodontitis miatt ≥ 5 foghiány KomplexitásLokális Maximális PPD ≤ 4mm, többnyire horizontális csonthiány Maximális PPD ≤ 5mm, többnyire horizontális csonthiány A Stádium II. komlpexitás mellett PPD ≥ 6 mm Verticalis csonthiány ≥ 3mm II–III. furcatio lézió Mérsékelt fogatlan gerinc hiány A Stádium III. komlpexitás mellett komplex rehabilitációt igényel, rágófunkció csökkenés, secunder occluziós trauma > 2 fogmozgathatóság, súlyos fogatlan gerinc defektus , teljes rágófunkció csökkenés, fogvándorlás, kevesebb mint 20 maradó fog 10 occluziós pár Kiterjedés és eloszlás Adjuk hozzá a stádiumhoz Minden stádium esetén adjuk meg leírását annak, hogy a folyamat lokalizált (< 30% fog érintett), generalizált vagy őrlő/metsző fog típusú Az elsődleges stádiumot a klinikai tapadásveszteség (CAL), amennyiben az nem áll rendelkezésre a radiológiai csonthiányt (RBL) alapján határozzuk meg. A foghiányok és a fogágybetegség okán elveszített fogak száma, amennyiben ez kideríthető, módosíthatja a besorolást. Az eset komplexitása (pl. furcatio II., III. léziók) még viszonylag csekély tapadásveszteség mellett is a III. vagy IV. stádiumba sorolhatja az esetet. A jelentős fogmobilitás vagy a rágófogak hiánya szintén a IV. stádiumba sorolja az esetet. Nem minden esetben van jelen az összes komplikációs tényező, azonban ha már egy jelen van, indokolt az esetet eggyel súlyosabb stádiumba sorolni. Azonban ez a stádiumba sorolás csak egy kiindulási támpont, amely alapján alapos klinikai vizsgálat és megfontolások alapján állítható fel a pontos diagnózis, és eset pontos definíciója. A sikeres kezelésen átesett betegek esetében a CAL és a RBL mindig a meghatározó a stádiumba sorolásban. Amennyiben bizonyos, az eset komplexitását meghatározó tényezőt sikerült eliminálni, ez sem indokolja, hogy a pácienst enyhébb stádiumba soroljuk, mivel az alapvető, kiindulási komplikációs tényezőket fenntartó kezelés során az egész életen át a figyelembe kell venni. Tonetti MS, Greenwell H, Kornman KS: Staging and grading of periodontitis: framework and proposal of a new classification and case definition. J Clin Periodontol . 2018; 45 (Suppl 20): S149–S161. alapján
