Fogorvosi szemle, 2021 (114. évfolyam, 1-4. szám)
2021-09-01 / 3. szám
FOGORVOSI SZEMLE 114. évf. 3. sz. 2021. n 132 zális. Az egyéni parodontális státus (stádium és osztály) alapján különböző típusú parodontális sebészeti beavatkozások indikáltak. Ugyanakkor minden enyhébbsúlyosabb fogágybetegségen átesett páciens esetében indokolt a negyedik fázis, a parodontális fenntartó kezelés az elért eredmények megőrzése céljából. [5] Klinikai definíciók Az egészséges parodontium állapotára jellemző a gyulladásmentes állapot – szondázásra történő vérzés (bleeding on probing – BOP) értéke kevesebb, mint 10% – va lamint a fogágygyulladásból eredő csont- és tapadásveszteség hiánya. A gingivitis per definitionem a gingivalis gyulladás je lenlétét jelenti, melynek jellemzője a 10%-nál nagyobb BOP érték, valamint a gyulladás következményeként kialakult tapadásvesztés hiánya. Lokalizált gingivitisnek nevezzük a 10–30% közötti BOP értékkel rendelkező eseteket, 30% felett pedig generalizált gingivitisről beszélünk. A pa ro don ti tis multifaktoriális, a fogak tartószerkeze tének progresszív destrukciójával járó krónikus gyulladásos megbetegedés, amelynek elsődleges oka a disz biotikus dentális biofilm. Főbb jellemzői a klinikai tapadásveszteség (Clinical Attachement Loss, CAL), a pa ro don tá lis tasakképződés, a gingivalis vérzés, valamint a radiológiailag kimutatható alveolaris csontveszteség. [6] Annak ellenére, hogy a betegség az esetek döntő többségében megelőzhető és kezelhető, kezelés nélkül többnyire fogelvesztéshez vezethet. A pa rodon ti tis tehető felelőssé az időskori fogvesztések és rágófunkció csökkenés jelentős hányadáért. Negatív hatással van az általános egészségre, és jelentős fogászati költségek forrása lehet. [7] A pa ro don ti tis a leggyakoribb krónikus, nem fertőző gyulladás az emberi szervezetben. A 2010-es Global Burden of Disease study szerint a világ felnőtt lakosságában a súlyos fog ágy be - teg ség prevalenciája (1990–2010) 11,2% volt, amivel a hatodik leggyakoribb egészséget befolyásoló állapot a világon. [7,8] A Global Burden of Disease 2015-ös közleménye alapján a súlyos fogágybetegség prevalenciája 7,4% [9], azonban a pa ro don ti tis enyhébb formáinak pre - va len ci á ja akár az 50%-ot is elérheti. [10] A nem kezelt, vagy nem megfelelően kezelt pa ro don ti tis következményeként jelen levő fokozott szisztémás gyulladásos állapot több szisztémás megbetegedéssel együtt a korai halálozás egyik oka lehet. Összefüggés mutatható ki a nem kezelt fogágybetegség, és a diabetes [11], a szív- és érrendszeri megbetegedések [12, 13], valamint a koraszülés és egyéb terhességi komplikációk között. [14] Az irányelv-gyűjteményben használt parodontális diagnosztika követi a 2017-es World Workshop on the Classification of Periodontal and Peri-Implant Diseases and Conditions [1, 6, 15] által felállított rendszert. A klasszifikáció szerint a pa ro don ti tist négy stádiumba és 3 osztályba sorolhatjuk. A stádium beosztás a paro don ti tis súlyosságának, valamint a szükséges kezelés komplexitásának függvénye, kiegészítve a betegség kiterjedésével és elterjedésével a fogazatban [16]. Az osztályozás kiegészítő információkkal szolgál a betegség biológiai jellemzői terén, külön hangsúlyt fektetve a tünetek progresszió jára, a progresszió további kockázatára, a rossz vagy hibás kezelés következményeinek elemzésére, illetve a betegség, valamint a kezelések általános egészségre kifejtett negatív hatásara (1. és 2. táblázat). [2, 6] A redukált parodontium (magyar nómenklatúra szerint) jellemzője a kezelt, de parodontális tapadásveszteséget szenvedett parodontium melletti gyulladásmentes gingi va (10% alatti BOP, 4 mm, vagy annál kisebb szondázási tasakmélység). Ha a fenti jellemzők érvényesek egy páciensre, de a kezelés lezajlása után továbbra is 10%-ot meghaladó BOP-t mérünk, akkor a páciens diagnózisa stabilizált pa ro don ti tis gingivitisszel. Fontos megjegyezni, hogy a megfelelően kezelt és stabilizált pa ro don ti tises betegek továbbra is rizikópácienseknek tekintendők és mindig fennáll a gyulladás ismételt aktivizálódása. Így amint ismét ínygyulladást tapasztalunk, szükséges a betegek oki kezelése a pa ro don ti tis fellángolásának megelőzése céljából. A pa ro don ti tis diagnózisának klinikai módja [17] Az algoritmus 4 lépést foglal magába: 1. A pa ro don ti tis gyanújával rendelkező páciens azonosítása 2. A diagnózis megerősítése 3. A stádium meghatározása 4. Az osztály meghatározása Az I–III. stádiumú pa ro don ti tis kezelésének lépései A diagnosztizált pa ro don ti tist előre meghatározott, lépcsőzetes terápiás megközelítésben kell kezelni, a betegség stádiumának figyelembevételével. A terápiás lépések egymásra épülnek, mindegyik különböző beavatkozásokat foglal magába. 1. A terápia első lépésének célja a páciens száj hi - gi é nés szokásainak megváltoztatása, a páci ens instruálása és motiválása a supragingivalis bio film sikeres eltávolítására, valamint a rizikófaktorok kontrollja. A következő beavatkozások történhetnek itt: Supragingivalis biofilm kontroll: – Szájhigiéné effektivitásának javítása (motiválás, instruálás) – Kiegészítő terápiás lehetőségek a gingiva gyulladásának kezelésére – Professzionális mechanikus plakk-kontroll (Pro fession al Mechanical Plaque Removal, PMPR): a sup ra - gingivalis plakk- és fogkő eltávolítása, valamint a plakkretentív faktorok eliminálása – Rizikófaktorok kontrollja: minden olyan rossz szokás- és állapot eliminálása, amelyek a pa ro don ti tis kifejlődésének és progressziójának kockázatát növelik
