Fogorvosi szemle, 2020 (113. évfolyam, 1-4. szám)
2020-06-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE 113. évf. 2. sz. 2020. 57 – 66. n Érkezett: 2019. december 18. Elfogadva: 2020. január 6. DOI https://doi.org/10.33891/FSZ.113.2.57-66 Bevezetés Az állkapocsízületek és az azokat körülvevő struktúrák (elsősorban a rágóizomzat) funkcionális elváltozásait temporomandibularis diszfunkciónak/rendellenességnek (TMD), illetve más nomenklatúra szerint craniomandibularis diszfunkciónak (CMD) nevezzük. A betegség tünetei közül karakterisztikus a temporomandibularis ízületben, rágóizmokban, illetve a fül előtti területen jelentkező fájdalom, az állkapocsmozgások rendellenessé válása, a különféle ízületi hangjelenségek, és egyéb, úgynevezett melléktünetek (például arcfájdalom, fejfájás, fülzúgás) [13]. A TMD prevalenciája magas, egy közelmúltban végzett felmérés a teljes populációban 5–12% közé teszi a gyakoriságát [12]. Ezzel a második leggyakoribb muszkulo-szkeletális elváltozás a krónikus hátfájdalmat követően és a leggyakoribb, nem fog eredetű fájdalomforrás az orofaciális régióban. Bár számos ellentmondás és vita jellemzi ezen betegségcsoport diagnosztikáját és terápiáját, abban többékevésbé egyetértés mutatkozik, hogy a TMD etio ló giá ját tekintve multifaktoriális elváltozás. A számos lehetséges kóroki tényező alapvetően három fő csoportba sorolható: biomechanikai, neuromuszkuláris és pszichoszociális [18]. Az elmúlt évtizedekben több kutatás vizsgálta a TMD és a beteg pszichológiai státuszának kapcsolatát. Krónikus állkapocsízületi, illetve orofaciális fájdalomban szenvedők esetében szignifikánsan magasabb pszichés stressz-szintet és fájdalom-katasztrofizálást (felnagyítást) sikerült kimutatni [3,8]. Az is megállapítás ra került, hogy az emelkedett pszichés stressz és depresszió kockázati tényezőként szerepelhet a krónikus TMD-fájdalom kialakulása szempontjából [10]. Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ, Fogászati és Szájsebészeti Klinika, Pécs* Szegedi Tudományegyetem, Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani Tanszék, Szeged** Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Bioanalitikai Intézet, Pécs*** Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Magatartástudományi Intézet, Pécs**** A depresszió és a szorongás, valamint a temporomandibularis diszfunkció feltételezett összefüggésének vizsgálata DR. SOMOSKÖVI ISTVÁN*, DR. RADNAI MÁRTA**, DR. DERGEZ TÍMEA***, DR. RADÁCSI ANDREA*, DR. TIRINGER ISTVÁN****, DR. NAGY ÁKOS KÁROLY* Az egyetemi hallgatókat tanulmányaik során különböző pszichés stresszhatások érik, ezek vizsgaidőszakban fokozódhatnak, és hatásukra egyeseknél szorongásos és depressziós tünetek jelentkezhetnek. A temporomandibularis diszfunkció kialakulásában a beteg pszichés állapota mint etiológiai tényező gyakran kerül említésre a szakirodalomban, de az összefüggés jellege nem pontosan tisztázott. Kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy a vizsgaidőszakban megjelennek-e szorongásos vagy depressziós tünetek, illetve változik-e a fogorvostan-hallgatók tüneteinek mértéke, valamint a temporomandibularis diszfunkció tüneteinek és egyes orális parafunkcióknak a gyakorisága, és összefüggést kerestünk az egyes tényezők között. Kérdőíves adatgyűjtést végeztünk két időpontban: egyszer a szorgalmi-, és egyszer a vizsgaidőszakban. A kérdőíveket a Diagnostic Criteria for Temporomandibular Disorders (DC/TMD) magyar változatából vettük. Összehasonlítottuk a temporomandibularis diszfunkció tüneteinek gyakoriságát, a szorongás és a depresz szió mértékét, valamint az arcfájdalom intenzitásának különbségét a két időpontban. Eredményeink az mutatták, hogy a hallgatók szorongásos és depressziós tünetei szignifikánsan magasabb szintet értek el vizsgaidőszakban, mint szorgalmi időszakban. A temporomandibularis diszfunkció valamennyi vizsgált tünete szintén nagyobb gyakorisággal fordult elő vizsgaidőszakban. Ekkor a tünetek közül a fájdalom több mint kétszer annyi hallgatónál volt jelen, mint szorgalmi időszakban. A fájdalom intenzitása is szignifikánsan magasabb volt vizsgaidőszakban. A vizsgált orális parafunkciók mértékében is jelentős emelkedést találtunk. Eredményeink alapján feltételezhető, hogy vizsgaidőszakban a hallgatók fokozott stressz-szintje növeli a szorongásos és depressziós tünetek mértékét és ez egybeesik a temporomandibularis tüneteik nagyobb arányú és mértékű előfordulásával. A kettő közötti kapcsolat nem bizonyítható, de elképzelhető, hogy az emelkedett stressz-szint is hozzájárul a temporomandibularis diszfunkció tüneteinek megjelenéséhez vagy fokozódásához. Kulcsszavak: bruxizmus, depresszió, pszichés stressz, szorongás, temporomandibularis diszfunkció Eredeti cikk
