Fogorvosi szemle, 2020 (113. évfolyam, 1-4. szám)
2020-09-01 / 3. szám
FOGORVOSI SZEMLE113. évf. 3. sz. 2020. 96–104.n Érkezett: 2020. március 24. Elfogadva: 2020. április 7. DOI https://doi.org/10.33891/FSZ.113.3.96-104 Bevezetés Az actinomycosis olyan, ritkán előforduló endogén eredetű krónikus szuppuratív, granulomatózus infekció, melyet abscessus képződés, a sinus tractusok duzzanata, fistulák és szöveti fibrózis jellemez [2, 18]. Számos más állapotot utánozhat, különös tekintettel a rosszindulatú daganatokra és a granulomatusos megbetegedésekre, így a fej és a nyak bármely lágyrész duzzanatának differenciáldiagnosztikája során gondolni kell rá [14, 30]. Az actinomycosis leggyakoribb anatómiai lokalizációja a cervicofaciális régió, ez az esetek 50%-át teszi ki, míg a központi idegrendszer, a mellkas, a has és a medence actinomycosisa ritkábban fordul elő [1, 2]. Az ac ti nomy co sis kórokozói a humán és állati normál mikrobiom részét képezik: a kórokozók az Actinomyces nemzetségbe (melyre jellemző a genom magas guanin–citozin G+C) tartalom, 55–68% az Actinomyces genus esetében), illetve az Actinomycetales rendbe tartozó Grampozitív, nem spórás, filamentózus anaerob és/vagy fakultatív anaerob baktériumok filogenetikailag heterogén csoportját alkotják [9, 20]. Néhány Actinomyces species régóta ismert a különböző humán és állati kórfolyamatokban, azonban az elmúlt években (köszönhetően az új, egyre szélesebb körben elterjedt molekuláris diagnosztikai eljárásoknak) számos új, eddig nem ismert Actinomyces species és hozzá közel álló taxon (pl. Arcanobacterium és Actinotignum) került leírásra különböző patológiás folyamatokból [5–8, 10]. Jelenleg a szakirodalmi adatok alapján az Actinomyces nemzetségbe 49 faj tartozik, ezek közül eddig 26 fajt írtak már le bizonyítottan kórokozóként különböző humán fertőzésekben (Táblázat). Az esetek döntő többségében az Actinomyces israelii, de az A. meyeri, A. odontolyticus, A. viscosus, A. naeslundi is lehet kórokozója a betegségnek [5–8, 10]. Újabban az A. neuiit, A. turicensist, és az A. bernardiaet is a potenciális humán odonto-pa togé nek közé sorolják [5, 8–10, 17]. Az actinomycosis elnevezése egy összetett görög szóból származik: „aktino” sugarat jelent, ami a szövettani képen jellegzetes granulumok sugaras elrendeződésére utal, a „mykos” jelentése gomba, ami a betegség eredetét tévesen mutatja [22]. Ennek fordításából származik a helytelen magyar elnevezés is: sugárgomba-betegség, az actinomycosist azonban ma már egyértelműen a bakteriális megbetegedések közé sorolják. Az actinomycesek jellegzetessége, hogy a gombákkal ellentétben kitin nem vesz részt a sejtfal felépítésében, ezzel szemben a muraminsav igen [28]. Antibakteriális kezelésre érzékenyek, antifungálisra azonban nem. Az actinomycesek a normál humán száj, bél és a női genitális mikrobiom tagjai, a szájüregi kolonizáció általános helyszínei a tonsillaris crypták, carieses léziók, a dentális biofilm, fogkő, az ínybarázda, sulcus gingivalis, illetve a nyál és nyálmirigyek [16, 17]. A fertőzés leggyakrabban a fogínyt, a torokmandulákat, a foggyökeret, az arc és nyak bőrét, a tüdőket, hasi és kismedencei szerveket érintheti, akár több szervet is, kombinálva. A be-Szegedi Tudományegyetem Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani Tanszék* Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Kar, Gyógyszerhatástani és Biofarmáciai Intézet** Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Népegészségtani Intézet*** Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Transzlációs Medicina Intézet**** A cervicofaciális actinomycosisok jellemzői és korszerű diagnosztikája: összefoglaló az irodalmi adatok alapján DR. STÁJER ANETTE*, DR. IBRAHIM BARRAK*, DR. GAJDÁCS MÁRIÓ**, DR. BARÁTH ZOLTÁN*, DR. URBÁN EDIT***, **** Az Actinomyces nemzetség tagjai az ember normál mikrobióm alkotóelemeinek tekinthetők. Az Actinomyces spp. infekciókat ritka fertőzésekként tartják számon, anatómia lokalizáció alapján a cervicofaciális fertőzéseket tekintik a klinikai gyakorlatban a legelterjedtebb típusnak. Az actionomycosis klinikai képe összetéveszthető más kórképekkel, pl. szolid tumorokkal vagy más fertőző ágensek által indukált folyamatokkal. Ezeket a fertőzéseket lassan progrediáló (indolens) klinikai lefolyás jellemzi, nem-specifikus tünetekkel. Az actinomycosis klinikai diagnosztizálása kihívást jelenthet és számos mikrobiológiai és kórszövettani vizsgálati módszer akalmazását igényli. Jelen összefoglaló közlemény célja, hogy fogorvosok számára összefoglalja a cervicofaciális Actinomyces infekciók klinikai tulajdonságaival, diagnosztikájával és terápiájával kapcsolatos aktualitásokat . Kulcsszavak: actinomycosis, cervicofacialis, terápia, diagnosztika, mikrobiológia Összefoglaló cikk
