Fogorvosi szemle, 2019 (112. évfolyam, 1-4. szám)
2019-06-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE 112. évf. 2. sz. 2019.n 45 szerint a traumás occlusiós erők nem okoznak ínyvisz szahúzódást [26, 27] . Humán vizsgálatok és állatkísér letek igazolták, hogy bizonyos orthodontiai erők károsíthatják a rögzítő apparátust, ínyrecessziót, valamint gyökér- és alveoláris csontreszorpciót okozva [28] . Ugyanakkor az is igazolt, hogy nagyon jó szájhigiénia mellett sikeres fogszabályozó kezelés végezhető redukált parodontiumon is anélkül, hogy az károsítaná a rögzítő apparátus integritását [29, 30] . Klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a fogmobilitás csökkentése jótékony hatással van a parodontális kezelések kimenetére [31] . Kérdéses, hogy megkülönböztethetünk-e primer és secunder traumás occlusiót. Minden esetben az oki kezelés célja a traumatizáló erők kiküszöbölése. Fokozott mobilitás esetén a fogakat sínezni kell [2, 5] . 3.1. Esetdefiníciók és diagnosztikai megfontolások 3.1.1. Traumatizáló occlusiós erők definíciója: bármely erőbehatás, amely a fogak, vagy a parodontális rögzítő apparátus károsodását okozza. Ennek tünete lehet fre - mitus, fokozott fogmobilitás, hőérzékenység, fokozott fogkopás, fogvándorlás, rágáskor fellépő fájdalom, gyökérfraktúra. Radiológiai jele a gyökérhártya-rés kiszélesedése, gyökér-reszorpció vagy hypercementosis [2, 5] . 3.1.2. Traumás occlusio definíciója: a traumatizáló erőbehatások következtében az alveoláris csontban, cementszövetben és a gyökréhártyában kialakuló patológiás elváltozások. Ez hisztológiai meghatározás, azonban klinikailag segít a di ag nó zis fel ál lí tá sá ban az adaptív fog - mo bi li tás (fre mi tus), a progrediáló fogmobilitás és fájda - lom jelenléte, valamint a radiológiai képen a kiszélesedett gyökérhártyarés. Mivel a traumás occlusio klinikai tünetei más patológiás állapot tüneteivel megegyezhetnek, sokszor alapos differenciáldiagnosztikai vizsgálat szükséges a lehetséges egyéb okok (endo-parodontális lé zió, tumor, osteomyelitis) kiszűrésére [2, 5]. (3. táblázat). 4. A restaurátumokkal és egyéb, a természetes fogakkal összefüggő állapotok/faktorok Sok, a természetes fogakkal és restaurátumokkal ösz szefüggő tényező okozhat kóros elváltozást a pa ro don - ti um ban [2, 6]. 1961 óta használja az irodalom a bio lóg iai szélesség fogalmát a supracrestalis kötőszövetes és hámtapadás leírására [32] . A supracrestalis tapa dás hisztológiailag a junctionalis epitheliumból és a supra crestalis dentogingivalis rostrendszerből áll. Az új ter minológia, a biológiai szélesség helyett a supracrestal tissue attachment fogalom bevezetését javasolja. A legújabb irodalmi adatok egyértelműen alátámasztják, hogy a supracrestalis kötőszöveti tapadás közelébe bevezetett restaurátum széle gyulladást, a pa ro dontális tapadás károsodását, csontreszorpciót, a kötőszövetes és hámtapadás apicalis irányú visszahúzódását okozza. Ezt a tételt állatvizsgálatok szövettanilag is megerősítik [2, 6] . Azonban a rendelkezésre álló irodalmi ada tok alapján nem dönthető el, hogy ez a károsodás plakk okozta gyulladás, mechanikai ártalom, a restaurátum anyagának toxicitása vagy ezek kombinációja. Irodalmi bizonyítékokkal alátámasztott, hogy a direkt vagy indirekt restaurátumok plakk retenciót okozhatnak és klinikai tapadásveszteséggel társulnak. Ugyanakkor a pillérfogak preparálásakor vagy lenyomatvétel során fellépő trauma is parodontális károsodást okozhat [2, 6] . A sulcusba enyhén bevezetett tökéletes széli záródású restaurátumok azonban nem okoznak ínygyulladást, amennyiben a páciens egyéni szájhigiéniája tökéletes, és rendszeresen részt vesz a szupportiv kezelési programban. A restaurátumok korrekt emergenciaprofiljának definiálása ma még kérdéses. Nincs olyan irodalmi adat, amely alátámasztaná, hogy a tökéletes széli záródású restaurátum parodontális tapadásveszteség oka lehetne, azonban a plakkretenciót képező hibás restaurátum a parodontális tapadásveszteség egyik komoly ri zikó-tényezője [2, 6]. Irodalmi adatok szerint az optimális kivehető res taurá tum tökéletes egyéni szájhigiénia mellett nem okoz tapadásveszteséget és fokozott fogmobilitást. Azonban a kivehető pótlás komoly plakk retenciós tényező lehet, ha a páciens mechanika plakk-kontrollja elégtelen és a professzionális szájhigiéniás programban sem vesz részt [2, 6] . A természetes fogak különböző morfológiai anomáliái (zománc-nyúlvány, zománc-gyöngy, fejlődési pala ti ná lis barázdák), valamint helyzeti rendellenességei (tor lódott fogazat, egyéb ortodonciai rendellenességek) komoly plakk-retenciós faktorok, és az ínygyulladás, valamint a parodontális tapadásveszteség fontos loká lis rizikófaktorai [2, 6] . A restaurátumok anyagai aller gi zálhat ják a szervezetet, elsősorban ínyszélre lokalizálódó gyulladás formájában (desquamativ gingivitis) mani fesztálódik és megfelelő plakk-kontrollra nem reagál. Kevés irodalmi adat áll rendelkezésre arról, hogy a különböző fémek között fennálló ionáramlás milyen mértékben okoz gyulladást [2, 6] . A peri-implantáris állapotok és betegségek A betegségek új felosztásának kétségkívül nagy érdeme a peri-implantáris megbetegedések és eltérések klasszifikációja, és mindenekelőtt a peri-implantáris egészség meghatározása. Az implantátumok piaca a világon közel 4 milliárd dollár évente, és majdnem 8%os növekedéssel lehet számolni minden esztendőben. Csak az Amerikai Egyesült Államokban behelyezett implantátumok száma évente 5 millió darab [33]. Tekintettel arra, hogy az USA-ban 5 év alatt nem kevesebb, mint 670 000 darab teljes csípő- és térdprotézis behelyezése történik [34], belátható, hogy a dentális implantátumokat viselő páciensek orális egészségének
